Biciklivel mentem szülni

Egy teljesen panaszmentes terhességet tudhatok magam mögött. Tényleg soha semmi nem volt se reggeli rosszullét, se hányás, se semmi. Na, jó, a gyomorsavam a 17. héttől kínzott. Jött végre a 18 hetes genetikai ultrahang, ahol megtudtuk, hogy egy kislány fejlődik a szívem alatt. Hazaértem, és közöltem a párommal, hogy Apuskám, ez nagyon lány! Olyan boldog volt egyem is meg, hogy az egész családot felhívta, hogy lánya lesz. Teltek-múltak a hetek, és azt vettem észre, hogy már az első ctg-re kell menni. Ami rögtön 40-es fájásokat mutatott, az alatt sosem volt. Amikor a kedves orvosom, meglátta, másnap beinvitált a kórházba méhszájat nézni, és ha tudott volna, akkor magzatvizet is, de zárt voltam.

2015.11.14-én szombat reggel mennem kellett ctg-re a szülészetre, mert épp ügyeletes volt a dokim, és azt mondta, hogy nem mer hétvégére ctg nélkül hagyni. Párommal felpattantunk a biciklire, betekertünk az orosházi szülészetre. Ctg pipa, jött a várakozás a doktor bácsira. Előkerült, mondta, hogy oké, hogy tegnap vizsgált, de megnézi ma is a méhszájat. Jött a nagy meglepetés, egy este alatt kétujjnyira tágultam. Na, mondta, hogy megyünk szülni. Lányos zavaromban össze-vissza kérdezgettem hülyeségeket. Gyors telefon anyunak, hogy hozza a cuccomat, mert szülünk. De engem közben előkészítettek beöntéssel. Grrrr, hát nem volt kellemes. 10:45-kor besétáltam szülőszobára, rá nemsokára apuka is jött be. 11:05-kor burokrepesztés, rögtön ötperces fájások.

Egészen délután egyig, aztán jöttek a 2-3 percesek. Hát nem volt valami kellemes, de hogy labdázhattam, sétálhattam, így elviselhető volt. Aztán jött a mumus, a fekvés, úgy szinte elviselhetetlennek éreztem őket, de muszáj volt, mert a másik anyukát vitték császárra. Jött a doki, mielőtt bement a műtőbe, és megvizsgált: szűk háromujjnyi. Bekötette az oxitocint délután öt magasságában. Huuuuhaaabasszameg, jött ki a számon, az első tíz perc után olyan brutál fájásokat csinált, hogy kapartam a szülőágyat és szorítottam a párom kezét, de csak átsóhajtoztam a fájásokat szépen csendben. Meg is lettem ezért dicsérve. Vége lett a császárnak, a dokim jött, vizsgált: négyujjnyi. A fájások már állandóan jöttek. Ez volt 7 óra tájban, tolófájásaim voltak már. A szülésznő és az orvosom felválta vizsgáltak, de hiába voltak tolófájásaim, a kisasszony feje még mindig magasan volt.

Közben jöttek a gebaszok sorban. Kisasszony szívhangja 180, az én vérnyomásom 160. Kitelefonáltak az orvosomnak, hogy jöjjön, baj van. Ez volt 19:30-kor. Mondta, hogy sajnálja, de nem várhat tovább, irány a műtő. Picit elkeseredtem, hogy nem tudtam természetes úton a világra hozni a kislányomat, de itt már két élet forgott kockán. 19:35-kor már a gerincemet szúrták. Másodjára sikerült is. Rá nem sokra a kislányom 2015.11.14-én 20:03 perckor 8,5 óra vajúdás után császármetszéssel megszületett. Rögtön megmutatták, megpuszilgattam, aztán kivitték apához lemérni: 3750 g és 51 cm. Jött a csecsemős nővérke vissza a már becsomagolt lánykámmal, akkor is megpuszilgattam.

A lábadozás és a felépülés nálam nem tartott sokáig, hála istennek jól viseltem. Hálával tartozom az orosházi szülészet minden dolgozójának, de legfőképp az orvosomnak és a két tündéri szülésznőmnek (épp váltásban szültem, valamit a csecsemős nővéreknek egyaránt.

E.

Olvass még szüléstörténeteket!

19 évesen szültem és nem bántam meg

Olyan gyors volt a szülésem, hogy fel sem fogtam

Későn indították be a szülést