125. oldal - Bezzeganya


Másfél éve tudom, hogy autista a kisfiam

Másfél éve tudom, hogy autista a kisfiam

Időről időre (mostanában érzésem szerint egyre gyakrabban) előkerül a téma, hogy mikor kell aggódni, mikor érdemes autizmusra gondolni, és egyáltalán hogyan működik tovább, ha a gyanú már megvan. Milyen egy autista?

Hatéves a Bezzeganya!

Hatéves a Bezzeganya!

Olyan gyorsan telik az idő, és annyi mostanában a teendő, hogy kis híján elfeledkeztem erről az évfordulóról. Igaz, nem kerek az évszám, ha viszont hozzáadom az előző bloggal töltött időt, akkor egy szép kerek szám jön ki. Magam sem hiszem, hogy tíz éve blogolok…
Mindenkinek
igaza volt, csak én tagadtam. A fiam autista

Mindenkinek igaza volt, csak én tagadtam. A fiam autista

Mindig is a nagycsalád volt a vágyunk a férjemmel. Itt szeretné megjegyezni, hogy ő egy csodálatos „full extrás” Apuka és Férj! Gyermekeink között 6-6 évkülönbség van. Legnagyobb leányuk lassan 18, középső fiunk 12, legkisebb fiúcskánk (Szabika) 5,5 éves.
A bezzeggyerek csak piros pontot kap a suliban

A bezzeggyerek csak piros pontot kap a suliban

Amíg nincs érdemjegyes értékelés, addig a tanító nénik különböző módon jeleznek vissza a gyerekek aznapi viselkedésével kapcsolatban. A mi időnkben még csak a piros pont-fekete pont jelezte, hogy mi a véleménye a tanítóknak a magatartásunkról, ma már mindenféle izgalmas és kreatív módon minősítik a kölyköket.
Ekcémás lettem a stressztől

Ekcémás lettem a stressztől

Az előzőekhez képest viszonylag nyugiban telt a hét. Már amennyire egy ekkora családban beszélhetünk nyugiról… Érdekességként annyi történt, hogy elkezdtem egy munkahelyen dolgozni, így hetente kétszer bemegyek a belvárosba. A héten volt az első két alkalom, ami totálisan felborította a napirendemet. Rettentően koncentráltam, hogy időben beérjek, de ehhez az kellett, hogy a srácok időben készen legyenek, a két picit is 8-ra be kellett vinnem a bölcsibe. Semmi láblógatós nyugalom, iddcsakmegakakaódat, mégegymese, anyasminkel… Helyette: rohanááááás!
Ne adj használt cipőt a kisgyerekre!

Ne adj használt cipőt a kisgyerekre!

A szakemberek nem jó szemmel nézik a kisgyermekek lábára adott „divatcipőket”, mert ezek használata hosszú távon sok hátránnyal jár. Tévhit továbbá, hogy a járástanulást segíti, ha mezítláb jár a kicsi. Ortopédiai szempontból a legfontosabb, hogy megfelelő cipő legyen a gyerek lábán. Kertész Ágnes konduktort kérdeztük a témában.
Azt mondták, nem érem meg a karácsonyt

Azt mondták, nem érem meg a karácsonyt

Van egy lány (nő, csak az túl komolyan hangzik), akit több mint öt éve ismerek. Nem épp a legideálisabb körülmények között találkoztunk: egy kórházi folyosón hozott minket össze a sors, ahol hamar kiderült, hogy ugyanaz a betegségünk. Kísértetiesen hasonlított a helyzetünk annyi különbséggel, hogy pár évvel fiatalabb volt, és engem három, őt két kislány várta haza a kezelések után, valamint ő már akkor túl volt a műtéten, nálam a kezelések utánra időzítették az operációt.
Szőrös gyerekem született

Szőrös gyerekem született

Ahogy kiszálltam a kocsiból, ölemben a macskafekhellyel, benne az alig nyolchetes sziámi macskával (akit születésnapomra kaptam a pasimtól), úgy éreztem, mintha a kórházból érkeztem volna meg az újszülöttemmel. Ez az érzés folytatódott, amikor éjjel nem aludtam, mert attól tartottam, hogy a másik két macskám (Rozé és Rizling) kárt tesz benne. Aztán az éjszakai forgolódások: csak rá ne feküdjek! Tisztára, mintha a negyedik gyerekem születése után lennék. Csak itt nincs gátseb meg begyulladt mellek, csak egy kék szemű ultracuki szőrgombóc…
Szöknek a ceruzák a tolltartóból

Szöknek a ceruzák a tolltartóból

Egy hónap telt el az iskolakezdés óta, és a színes ceruzákkal dugig töltött tolltartó erősen hiányos lett. Először csak egy-egy ceruzával volt kevesebb (néhányat megtaláltam a táska aljában), mostanra több lett az üres hely, mint a teli. Ellenben monogramos ceruzák jelentek meg benne mindenféle verzióban.
Földhöz csapkodtam az új farmerem, mert nem jött rám

Földhöz csapkodtam az új farmerem, mert nem jött rám

Kriston Andrea könyvét olvasom a női tornáról. Szimpatikus, ahogy ír, igazából tapasztalom is, amiket megfogalmaz: a rázkódás mennyire nem tesz jót a belső szerveinknek, miért nem ideális a futás, fitnesz, stb. Nem is ez a lényeg, hanem megragadta a figyelmemet a mondat: Ép testben ép lélek. Mennyire igaz, ha jobban belegondolunk. Sok-sok év, évszázad népi bölcsességei, megfigyelései párlódnak le ebben az egyszerű szállóigében. És mennyire igaz, hogy amilyen egyszerűen van megfogalmazva, annyira sokrétű és mélyreható az értelme. Tegnap este óta azon töprengek, miről írjak nektek. A fenti szólás a heti vezérszálam, csak megfordítva és kérdezve: vajon ha ép a lélek, ép a test is?
Te se figyeltél gyerekkorodban, most már késő? Á, dehogy!

Te se figyeltél gyerekkorodban, most már késő? Á, dehogy!

Rögtön ismerős a mozdulat a videóról, hirtelen nagyanyám kezét látom, ahogy szakasztott ugyanígy tekerte-nyújtotta, szeletelte, majd utána hajszál azonos gyakorlott mozdulattal a levegőbe szórta, száradjon. Széles- és cérnametéltet csinált a leggyakrabban, azóta a családban már csak egyvalaki csinálja, de utóbbit ma már ő is géppel, és hát... nyolcvanon felül. Néhány év, és eltűnik az egész, hogy aztán leírásokból, videókról próbáljuk rekonstruálni újra?
Mi leszel, ha nagy leszel? Fogalmam sincs!

Mi leszel, ha nagy leszel? Fogalmam sincs!

Hihetetlen és felfoghatatlan, hogy ilyen öreg vagyok hogy a nagylányom idén már nyolcadikos. Ez a napi dolgokon túl felvet egy újabb kérdést: egy egész életre kiható, igen nagy horderejű döntést kell hoznunk. Hol tanuljon tovább a gyerek?
Kövesd a csiga lábnyomát a sötétben!

Kövesd a csiga lábnyomát a sötétben!

Ha évszakváltás, akkor irány a Mezőgazdasági Múzeumban rendezett új interaktív kiállítás, megszokhattuk már lassan. Idén nyomozós detektívjátékra invitálta a gyerekeket a szervező, persze most se maradt ki a tematikából az állatokhoz vagy érdekes fizikai jelenségekhez köthető látványosságok sora.
Újraindul a lombikos önsegítő kör

Újraindul a lombikos önsegítő kör

A tavaszi csoport sikerén felbuzdulva október 4-én újraindul a Bibék a pácban lombikos önsegítő kör. Mire számíthat, aki velünk tart? Elsősorban szeretetteljes, megértő sorstársi közösségre. Arra az érzésre, hogy „tudom, miről beszélsz”.… és sok-sok beszélgetésre.
Nem tudok semmit a babámról

Nem tudok semmit a babámról

Ezen a héten semmilyen izgalmas esemény nem történt. Fáradtságot érzek, szerencsére a rosszullétek elkerülnek. A héten megyek a kontroll ultrahangra, sokszor eszembe jut, hogy csak minden rendben legyen. A babáról semmilyen információm nincsen. Ilyenkor olyan jó lenne, ha be lehetne kukucskálni, hogy mi a helyzet odabenn. Annyira szoktam várni azt az időszakot, amikor már mozog, és kap az ember egy kézzelfogható jelet: „Anya itt vagyok, jól vagyok.”
A rostoktól reggelre felfújódom, mint a lucernás tehén

A rostoktól reggelre felfújódom, mint a lucernás tehén

A héten igazán kiegyensúlyozott voltam: pont annyi idegösszeomlásom volt, ahány dührohamom… Engedjétek meg, hogy in medias res a csütörtökkel kezdjem, amikor gondosan felépített életem családostul, háztartásostul, munkástul, életmódváltóstul egy halk nyikkanással a fejemre szakadt.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.