124. oldal - Bezzeganya

Eltelt fél év azóta, hogy megírtam a félelmeimet a gyerekvállalással kapcsolatban. Azóta túl vagyunk a férjemmel rengeteg beszélgetésen, és jelentem, végre bele mertünk vágni életünk nagy kalandjába!

(X)

Eljött ez a pillanat az életünkben, hogy a 27 hónapos kisfiam óvodába megy hamarosan, itt Angliában.

illusztráció

Illusztráció

Az utóbbi években egyre nagyobb öröm gyerekeinkkel együtt beülni a moziba: minden animációs film éppúgy készül a felnőtteknek is, mint a fiataloknak. A sok rejtett poén és kétértelmű utalás miatt a gyerek sokszor nem is érti, miért mulat olyan jól a szülő.

Előzmények

Kedves Régi Énem!

26. hét

( Kahlil Gibran: A Próféta)

Sziasztok! Két kisfiú boldog édesanyja vagyok. A nagyobbik 2015 szeptemberében kezdte az ovit. Ekkor a kicsi még csak 8 hónapos volt. Mivel felszabadult egy kis időm, egyre nagyobb szükségét éreztem a mozgásnak és annak is, hogy közösségbe járjunk.

2012 nyár elején kezdtük el a babatervezést a párommal, de valamiért arra voltam felkészülve, hogy nem fog rögtön összejönni. 34 éves voltam, a környezetemben rengeteg eset volt, hogy küzdeni kellett a babáért. Kb. fél évvel korábban abbahagytam a fogamzásgátlót. A ciklusom nehezen rendeződött, volt néhány furcsa periódus, előfordult, hogy 14 naponta menstruáltam, volt 25 napos ciklus is (ami egyébként nálam teljesen normálisnak volt mondható, inkább 24-25 napos ciklusaim voltak a fogamzásgátló előtti időszakban is). Felkerestem a nőgyógyászt, hozzáteszem, hogy magán, nem olcsó nőgyógyászt. Már régóta jártam hozzá, de a kapcsolatunk receptírásra és az éves rákszűrésre terjedt ki. Nézegette egy darabig a naptárat, amit elé tettem, majd megvonta a vállát, hogy szerinte majd rendeződik. Javasolta, hogy fogyni kellene (megjegyzem, lehet, hogy nem voltam nádszál karcsú, de 5 kilónál több súlyfelesleg semmiképpen nem volt rajtam...). Majd mondta, hogyha összejönne a baba, szüljek nála, de ő csak magánkórházban vállal szülést, úgyhogy úgy készüljek majd. Nem is szóltam semmit, fizettem, eljöttem, de tudtam, hogy nem fogunk többet találkozni.

A gyerekneveléssel, háztartással, párkapcsolattal, egészséggel, családdal, munkával kapcsolatos nehézségekről könyveket lehetne teleírni. Már korán reggel felbosszant a gyerek, mert nem akar öltözni, kiborul a kávéd, késésben vagy, felszalad a szem a harisnyádon, dugóba kerülsz, idióták a munkatársaid, egyest kap a gyerek, kapar a torkod, vitatkozol a kamasz gyerekeddel/férjeddel/anyáddal, és különben is minden, de minden kiborít. Estére annyira beszippant a sok szar, hogy már nincs kedved kijönni belőle. Úgy tűnik, hogy minden egyre rosszabb, nincs kiút. És reggel minden kezdődik elölről.

Hol is tartottunk legutóbb? 2015 januárjában arról írtam posztot, hogy végre megvan a megfelelő pasi, a megfelelő idő, a megfelelő élethelyzet, jöhet a baba.

Bence kisfiunk 2015 november 5-én látott napvilágot. 11-re voltam kiírva, s az utolsó pillanatig azzal riogattak, hogy császár lesz, mert nem fordult meg a kicsi. A 36 hetes kontrollon is így váltunk el az orvosommal, ami engem nagyon elkeserített. Nem szerettem volna!

Többen kérdeztétek mi van velünk. Íme:

A lányom majdnem két évvel fiatalabb a fiamnál, így akkor kezdte az elsőt, amikor a fiam a harmadikat. Vegyes érzelmekkel indultunk neki az évnek, mivel a fiam új tanár nénikhez került, akiknek a képességivel kapcsolatban voltak kétségeink (később kiderült, nem alaptalanul), de a régi, nagyszerű páros viszont kézbe vette a lányomat. Ez így egyszerre volt öröm és üröm is egyben.

Július 3-án Európa legnagyobb szabadtéri szórakozóhelye, a Budapest Park az esti koncertek mellett ismét a csöppségek birodalmává változik. A Pöttömkert újfent számos, az apróságok és a szülők számára egyaránt szórakoztató játékkal és bemutatóval várja a látogatókat, a havonta megújuló programban ezúttal például lovaglást, gipszszobrászkodást, csillámtetoválást, Eszter-lánc mesezenekart és vizes népi játékokat is találhatunk – mindezt ingyen.

Harminchét éves vagyok, nyolc éve ismerkedtem meg a nálam három évvel fiatalabb párommal. Nagyon jó a kapcsolatunk. Harminchárom éves voltam, amikor már beszéltünk a gyerekvállalásról. Elmentem nőgyógyászhoz, minden szép és jó volt. Próbálkoztunk, de nem jött a baba. A nőgyógyász azt mondta, ne várjunk, irány egy meddőségi klinika. Ott kivizsgáltak, igazán nem találtak semmit, de ők is azt mondták, ne várjunk, ne fussunk felesleges köröket, vágjunk  a közepébe. Sajnos édesanyám, aki nagyon várta, hogy kisbabám legyen, időközben elhunyt. Nagyon megviselt.

25. hét

Itt a nyár. Ahogy egyre több gyereket látok az utcán játszani, úgy kerülök egyre gyakrabban olyan helyzetbe, ahol azt mondogatom magamnak: „mi is voltunk gyerekek”. Közben pedig gondolkozom, hogy hol a határ.

Előzmények itt>>> és itt>>> olvashatók.

Már akkor tudtam, hogy nem kórházban fogok szülni, mikor a gólya még messziről elkerült minket. Tudtam, hogy bárhol, csak ne ott. Kicsit bajban voltam, mert nem tudtam, merre kezdjek el keresgélni, hol is van lehetőségem erre. De mintha az égiek küldték volna hozzám Zsófit a boltba. Ő már akkor babát várt, és Felíciánál tervezte a szülést. Megkaptam a Születésotthon weblap címét és tudtam, hogy ez lesz az. Megmutattam a páromnak, Robinak is, aki a legelejétől kezdve támogatott a döntésemben.

A legtöbben, akik tudomást szereznek arról, hogy a negyedik gyermekünket várjuk, azt mondják, milyen bátrak vagyunk. Őszintén szólva én nem érzem, hogy olyan fene nagy bátorság kellene hozzá. Valahogy úgy van ez, mint a legtöbb dologgal az életben. Amikor az ember rálép egy útra, kétféleképpen állhat hozzá: pánikol, és állandóan azon morfondírozik, hogy mi lesz a jövőben, vagy elindul és élvezi az utazást…

2015 nyarán jött világra a kisfiam a Jahn Ferenc Dél-Pesti Kórházban. Az alábbiakban összegzem az intézményről és dolgozóiról szerzett tapasztalataimat.

2016 május 22-én 10.30 körül vásároltam a pesterzsébeti Tescóban, két kisfiammal. A nagyobbik 5,5, a kisebbik 3 éves.

A Bezzeganya Facebook oldalán is hatalmas felháborodást keltett az a hír, mely szerint egy dömsödi iskolában a másodikos és harmadikos kislányoknak le kellett tolni a bugyijaikat a tanárok előtt, hogy kiderüljön, ki kakilt a vécé mellé. A szülők felháborodására az egyik tanító állítólag azt mondta: „öt év múlva úgyis lehúzzák a bugyiját”.

Egyre többen gondolják úgy, hogy nem kell otthon ülni egész nyáron akkor sem, ha gyermekkel bővül a család, és totyogókkal, ovisokkal is meg lehet találni a megfelelő helyszínt egy remek nyaraláshoz. Sokan vállalnak be külföldi utat is (kis)gyerekkel, igaz, ebben az esetben körültekintőbb előkészületekre lehet szükség, különösen, ha az úti patikát állítjuk össze. Mi legyen a gyógyszeres „ládikában”, ha a család nyaralni megy? Dr. Kovács Tibor csecsemő- és gyermekgyógyászt kérdeztük.

24. hét