127. oldal - Bezzeganya

Ahogy kiszálltam a kocsiból, ölemben a macskafekhellyel, benne az alig nyolchetes sziámi macskával (akit születésnapomra kaptam a pasimtól), úgy éreztem, mintha a kórházból érkeztem volna meg az újszülöttemmel. Ez az érzés folytatódott, amikor éjjel nem aludtam, mert attól tartottam, hogy a másik két macskám (Rozé és Rizling) kárt tesz benne. Aztán az éjszakai forgolódások: csak rá ne feküdjek! Tisztára, mintha a negyedik gyerekem születése után lennék. Csak itt nincs gátseb meg begyulladt mellek, csak egy kék szemű ultracuki szőrgombóc…

Egy hónap telt el az iskolakezdés óta, és a színes ceruzákkal dugig töltött tolltartó erősen hiányos lett. Először csak egy-egy ceruzával volt kevesebb (néhányat megtaláltam a táska aljában), mostanra több lett az üres hely, mint a teli. Ellenben monogramos ceruzák jelentek meg benne mindenféle verzióban.

Jön az ősz, a hűvösebb része, megint lehet bekuckózni a szobába... és együtt könyvet nézegetni, lapozgatni! (Már kevésbé tartunk tőle, hogy elázik a strandon).  Az első válogatás az egész kicsiket célozza meg.

14. hét

Először is szeretném, ha nem kevernék össze az emberek egy sima arcpírral vagy kéz- kipirosodással a hidegallergiát.

Kriston Andrea könyvét olvasom a női tornáról. Szimpatikus, ahogy ír, igazából tapasztalom is, amiket megfogalmaz: a rázkódás mennyire nem tesz jót a belső szerveinknek, miért nem ideális a futás, fitnesz, stb. Nem is ez a lényeg, hanem megragadta a figyelmemet a mondat: Ép testben ép lélek. Mennyire igaz, ha jobban belegondolunk. Sok-sok év, évszázad népi bölcsességei, megfigyelései párlódnak le ebben az egyszerű szállóigében. És mennyire igaz, hogy amilyen egyszerűen van megfogalmazva, annyira sokrétű és mélyreható az értelme. Tegnap este óta azon töprengek, miről írjak nektek. A fenti szólás a heti vezérszálam, csak megfordítva és kérdezve: vajon ha ép a lélek, ép a test is?

Enikő lábánál, Bors, a vakvezető kutyája ül, mellettük Loványi Eszter olvas nekik a könyvből Fotó: Varga Attila

illusztráció

Március 16-ra voltam kiírva. 1995-ben.

Rögtön ismerős a mozdulat a videóról, hirtelen nagyanyám kezét látom, ahogy szakasztott ugyanígy tekerte-nyújtotta, szeletelte, majd utána hajszál azonos gyakorlott mozdulattal a levegőbe szórta, száradjon. Széles- és cérnametéltet csinált a leggyakrabban, azóta a családban már csak egyvalaki csinálja, de utóbbit ma már ő is géppel, és hát... nyolcvanon felül. Néhány év, és eltűnik az egész, hogy aztán leírásokból, videókról próbáljuk rekonstruálni újra?

Hihetetlen és felfoghatatlan, hogy ilyen öreg vagyok hogy a nagylányom idén már nyolcadikos. Ez a napi dolgokon túl felvet egy újabb kérdést: egy egész életre kiható, igen nagy horderejű döntést kell hoznunk. Hol tanuljon tovább a gyerek?

Ha évszakváltás, akkor irány a Mezőgazdasági Múzeumban rendezett új interaktív kiállítás, megszokhattuk már lassan. Idén nyomozós detektívjátékra invitálta a gyerekeket a szervező, persze most se maradt ki a tematikából az állatokhoz vagy érdekes fizikai jelenségekhez köthető látványosságok sora.

4. rész

A tavaszi csoport sikerén felbuzdulva október 4-én újraindul a Bibék a pácban lombikos önsegítő kör. Mire számíthat, aki velünk tart? Elsősorban szeretetteljes, megértő sorstársi közösségre. Arra az érzésre, hogy „tudom, miről beszélsz”.… és sok-sok beszélgetésre.

13. hét

Ezen a héten semmilyen izgalmas esemény nem történt. Fáradtságot érzek, szerencsére a rosszullétek elkerülnek. A héten megyek a kontroll ultrahangra, sokszor eszembe jut, hogy csak minden rendben legyen. A babáról semmilyen információm nincsen. Ilyenkor olyan jó lenne, ha be lehetne kukucskálni, hogy mi a helyzet odabenn. Annyira szoktam várni azt az időszakot, amikor már mozog, és kap az ember egy kézzelfogható jelet: „Anya itt vagyok, jól vagyok.”

Az iskolai felvilágosítás ellenére is hatalmas a tájékozatlanság

A héten igazán kiegyensúlyozott voltam: pont annyi idegösszeomlásom volt, ahány dührohamom… Engedjétek meg, hogy in medias res a csütörtökkel kezdjem, amikor gondosan felépített életem családostul, háztartásostul, munkástul, életmódváltóstul egy halk nyikkanással a fejemre szakadt.

A 26. héten újra 4D-re mentünk. Biztos van, aki megvet ezért, de én nagyon nem bírtam 3-4 hétnél tovább ultrahang nélkül. Tudni akartam, hogy minden rendben van vele. Sajnos nincs ablak a hasunkon, ezért az ultrahang maradt. Itt már annyira látszott a kis pofija, a kis vonásai, az orra! Ez volt az első ultrahang, amin majdnem elsírtam magam. Azóta is simogatom a képeket, amiket készítettem a felvételről. A kis Pocok itt már majdnem 1 kg volt. Stramm kis legény!

illusztráció

Kezdeti, éber kómában eltöltött anyaságom hetedik napján a férjem elvitt a császár utáni kontrollra. Őbabaságát erre a maximum kétórásra tervezett esemény idejére a két lelkes, és az első héten molylepkeként folyamatosan körülöttünk repkedő nagyikra hagytuk, akik közül Mami már a negyedik unoka után abszolút rutinosnak mondható, Mama pedig (a nevekben már előre megegyeztek) újságokból és könyvekből, valamint nagyi presztízsű barátnők mindenre kiterjedő oktatásával alaposan felkészülve segédkezett.

16-18. hét

Az éjjeli ágytisztaság hiánya mikortól kóros? Az óvodás topikban beszélgettünk erről korábban és megígértem ott, hogy beszámolok erről, ha kijöttünk a kórházból. Túl vagyunk a kivizsgáláson, így most megosztom a tapasztalatokat. Remélem, hasznosnak találják azok, akik ugyanebben a cipőben járnak és még előtte vannak a vizsgálatoknak.

A családi felállásunk: három gyermekem van, jelenleg én dolgozom, a férjem pedig gyeden van húsz hónapos fiunkkal. A nagy már iskolás, a középső ovis. Elég hektikus tud lenni az élet nálunk, vagy úgy is jellemezhetném: boldog káosz. Amire szerintem nekünk és a hozzánk hasonló családoknak szüksége lenne, az a hatékony segítség. Mit értek ez alatt?

És véééégre! El sem hiszem, de egyedül vagyok itthon, és anélkül tudok dolgozni, hogy valamelyik beteg gyerek ne piszkálna valamivel. (Azért nem kell nagyon sajnálni őket, nem voltak ők olyan rosszul, egy torkos vírust nyaltak be mindketten – tabletezni meg sorozatokat nézni volt erejük.) Egy, csak egy gyerek volt talpon a vidéken, a legkisebb ugrifüles, az elsős Manna. Ő viszont nagyon elemében volt, az első néhány piros pont után elkezdtek gyűlni a zöldek meg a kékek. Ez persze nem vette el a kedvét az iskolától.

Szakítva a hagyományokkal úgy döntöttünk, hogy több terhesnapló fog futni egyszerre, meglátjuk, hogy tetszik nektek.

Szakítva a hagyományokkal úgy döntöttünk, hogy több terhesnapló fog futni egyszerre, meglátjuk, hogy tetszik nektek.

Leginkább munkánk elveszítésétől félünk, és attól, hogy betegség miatt nem tudunk gondoskodni gyerekünkről, krízis esetén pedig a családtól és a pszichológustól várjuk a segítséget. A magyar felnőttek szerint még mindig az alkoholprobléma a vezető ok, ami miatt a szülők elveszíthetik gyereküket. Ma van a Gyermekek világnapja.

Kísértés – Zsé: 0-1