Szégyenszékkel büntetnek a francia bölcsődében

Szégyenszékkel büntetnek a francia bölcsődében

Külföld
PUBLIKÁLÁS: 2016. november 14. 06:00
Két kisfiam van, mindkettő Franciaországban született. Mivel a francia rendszer eléggé eltér a magyartól, a Magyarországon megszokotthoz képest viszonylag korán visszamentem dolgozni, a gyerekfelügyeletet pedig bölcsivel oldottuk meg. A nagyobbikomnak ez már a második éve, így arra gondoltam, leírom az eddigi tapasztalatainkat, illetve azt, hogy hogyan működik az itteni rendszer.

A francia anyasági szabadság összesen 16 hét (négy hónap) amiből hat hetet a szülés előtt kell kivenni, tizet pedig utána (orvosi engedéllyel lehet kérni, hogy a hat helyett csak négyet kelljen a szülés előtt kivenni, így két héttel meghosszabbodik a szülés után, otthon tölthető időszak.) Akármelyik variációt is nézzük, a gyakorlatban a gyerek 2,5-3 hónapos kora körül anyának vissza kéne mennie dolgozni. Sokan így is tesznek (emiatt a nagy többség nem is szoptat tovább, mint 2-3 hónap, de olyan is van, aki csak 1-2 hétig csinálja, vagy már a kezdetektől tápszert ad, és ezen itt senki nem akad fenn), azonban sokan vannak olyanok is, akik nem szeretnék ilyen hamar kiadni a kezeik közül a babájukat.

A törvény megengedi, hogy akár az apa, akár az anya kivehessen még 18 hónap „szülői szabadságot” a gyerek hároméves koráig (nem muszáj egyben kivenni a 18 hónapot, lehet darabokban is, esetleg félmunkaidővel kombinálva, megosztva a két szülő között, stb.). Az általam ismert szülők általában azt csinálják, hogy a 10-12 hét lejárta után nem mennek vissza azonnal dolgozni, hanem kivesznek pár hónap szülői szabadságot is, legalább a gyerek féléves koráig; vagy csak félmunkaidőbe mennek vissza és a szülői szabadság garantálja nekik, hogy ezt megtehessék (amíg szülői szabadságon vannak, nem lehet kirúgni őket).

Amikor a szülő végül visszaáll a munkába, döntenie kell, kire bízza a gyereket. Szerencsés esetben ott vannak a nagyszülők, akik vállalják, mások a hivatásos dadusokra esküsznek (nounou), megint mások a bölcsődére.

Bölcsődéből többféle van: önkormányzati, alapítványi, céges. Mindegyikbe nagyon nehéz bejutni, mert itt is sokkal több a gyerek, mint az intézményi hely. Én a céges bölcsődébe kétszer jelentkeztem az első gyerekkel, mindkétszer elutasítottak helyhiány miatt, illetve másodszorra felajánlottak egy helyet egy tőlünk rendkívül messze lévő bölcsiben, több mint fél évvel később a kérthez képest, havi 500 euró(!) szülői hozzájárulás fejében). Ezek után kezdtünk el a helyi bölcsődébe jelentkezni. Elsőre ott is elutasítottak helyhiány miatt (négy hónapig vártam a negatív válaszra). Szerencsére kiderült, hogy van egy olyan ismerősünk, aki „tud szólni az érdekünkben”, így miután másodszor is beadtuk a jelentkezést, két és fél hónappal később örömmel értesítettek, hogy július közepétől vihetem beszoktatni a gyereket.

A beszoktatás itt egy cseppet más, mint Magyarországon. Az első napon a szülő és a gyerek együtt megy be a bölcsis csoportba, ahova a kicsi járni fog. A gondozónők végigmutatják a csoportszobát, a játszószobákat, alvóhelységeket, stb., majd leülnek, és kikérdezik a szülőket a gyerek szokásairól – mit eszik már és még mit nem, van-e ételallergiája, mikor kap enni, mikor és hányszor alszik egy nap, stb. Ezeket mind lejegyzetelik a gyerek személyes dossziéjába, elmondják, mit kell vele beküldeni, és aztán utatokra bocsájtanak. Ez az első találkozó nagyjából egy óra.

shadow bölcsőde bölcsisek külföld

Másnap a megbeszélt időpontban viszed a gyereket, aki az első nap fél órát marad ott, de a szülő már nem mehet be vele. Második nap már egy órát marad, a harmadikon két órát, a negyediken három órát, az ötödiken négy órát, és ezt addig folytatják, míg a gyerek el nem éri a szerződésben meghatározott óraszámot (a mi esetünkben ez pl. a 8-17 közötti időszak). Bár eleinte féltem tőle, hogy hiányolni fognak, esetleg sírnak, ha idegenekkel hagyom őket, de semmi ilyesmi nem történt a beszoktatás alatt – mind a ketten imádtak ott lenni. (Bezzeg később, mikor elindultam és ők ottmaradtak!)

A nyitvatartás a mi bölcsődénkben reggel 6:30-tól este 18:30-ig tart, nagyjából ez a szabvány mindenütt, fél-egy órás eltérésekkel. A gyerekeknek a következő holmikat kell bevinni: egy szett váltóruha (body, póló, nadrág, zokni), nyáron kötelező a sapka és a naptej (bontatlan, rajta a gyerek nevével), nagyobbaknak váltócipő, egy zacskó a koszos ruháknak, tiszta törölköző, fiziológiás sóoldat, popsikrém, alvóka vagy plüssállat, és cumi, ha a szülő akarja. Mást ezen kívül soha nem kell bevinni (se pelenkát, se ételt-tápszert, se papírzsepit, gyümölcsöt, stb.), a bölcsőde mindenről gondoskodik. A cuccaikat bent egy kiskosárba teszik, amin rajta van a nevük, ezt a hét végén ki kell üríteni, a hét elején pedig feltölteni tiszta holmikkal.

A bölcsődébe három hónapos kortól hároméves korig járhatnak a gyerekek, utána jön az óvoda. A szívem szakadt meg, mikor láttam egy négy hónapos kisbabát, aki még mászni se tudott, a csoportszoba szőnyegén feküdni, míg az egyik gondozónőnek lett két szabad keze és fel tudta őt venni. A gondozónők nagy többsége szerencsére érzékeny erre a problémára, és általában egész nap dédelgetik, ölelgetik a kicsiket – mint az egyiktől megtudtam, ők is korainak tartják a hat hónaposnál kisebb gyerekeket beadni.

A fiaim csoportjában összesen körülbelül 30 gyerek van, akikre 9 gondozónő jut. A 30 gyerek általában nincs egyszerre mind bent (bár vannak napok, mikor igen), mert sokan betegek, sokan csak hetente 1-2 napot járnak, stb. A gondozónők egyszerre 3-4-en vannak, és váltják egymást (reggeles, deles, délutános szakaszokban). A legnagyobb hajtásban 6-7 ember nyüzsög a gyerekekkel, plusz a dadus néni. A csoportnak van egy nagy csoportszobája, ami nagyjából kétharmad-egyharmad arányban ketté van osztva a kicsiknek (kb. egy éves korig) és a nagyoknak (1-3). A nagyok részében van kiskonyha, csúszda, mászóka, rengeteg játék, asztalok, székek, sarkok, ahova el lehet bújni, stb. A kicsik részében tornaszőnyegek vannak a padlóra terítve, sok játék, egy üvegfallal leválasztott „étkeztető” helység konyhapulttal, mikróval, mosogatóval, kisasztal és kisszék a nagyobbacskáknak, illetve pihenőszékek (ezekbe beszíjazva szokták etetni a kicsiket).

Ezen kívül van egy játszószoba (rossz idő és hideg esetére), amiben több csúszda, akadálypálya stb. van, egy másik játszószoba, ahol a „homokozó” van (homok helyett rizzsel töltik meg - lásd a fenti képen), medence, ahol „uszodázni” szoktak, és az alvószobák (4 db, kettő a nagyobbaknak kiságyakkal, kettő a kicsiknek rácsos ágyakkal). Egy szobában általában 4-5 ágy van, de figyelnek rá, hogy olyan gyerekeket tegyenek csak össze, akiknek az alvásideje nagyjából egy időpontra esik, így nem ébresztik fel a másikat. Az alvószobák hangszigeteltek, az ajtókon kör alakú ablak van, ott lehet bekukkantani, illetve a csoportszobában az étkeztetőben bébiőrön keresztül hallgatják, felébredt-e már a delikvens. Büntetni szégyenszékkel szoktak: mint mondták, nincs joguk másképp fegyelmezni a rosszalkodó gyereket.

Folyt. köv.

shadow

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

Google News Borsonline
A legfrissebb hírekért kövess minket a Bors Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.