128. oldal - Bezzeganya

Manapság divat úgy beszélni a nőnapról, mint borzasztó káros szokásról, amit jobb lenne, ha beszüntetnének. Mert miről is szól? Arról, hogy a nő március 8-án kap egy szál gazt, ezért fogja be a pofáját, szüljön, végezze el a házimunkákat, hozzon sört a tévé előtt bambuló férjének, nevelje a gyerekeket, és eszébe se jusson, hogy ő egyenrangú a férfival. De tényleg erről szól?!

Sokat gondolkoztam, hogy leírjam-e a történetemet, végül úgy döntöttem, hogy megosztom veletek, hátha valakinek, akinek hasonló dolgokon kell keresztülmennie, segíthetek.

December 20 éjfél múlt egy kicsivel, két nappal a programozott császár időpontja előtt. Párommal felsóhajtunk, hogy akkor nagyjából elkészültünk mindennel, már csak a kicsi születésére várunk. Megtaláltam a papucsomat a kórházi csomagomhoz, áthúztuk az ágyneműt, megvettük az utolsó „fontos” kelléket, a szagzáró pelenkatároló kukát és befejeztük a babakocsi váz lefóliázását (használtan vettük, úgyhogy úgy gondoltuk, hogy kicsit feltuningoljuk). Ahogy lefekvéshez készülődtünk, lehajoltam egy szennyes zokniért, amikor valami furát éreztem, de nagyon enyhén. Még átfutott a fejemen, hogy nem a burok repedt-e meg, de az egész egy kósza villanás volt, nem is foglalkoztam vele. Pár perccel később, ahogy mostam a fogamat, éreztem, hogy valami csorog a combomon. Az nem lehet, hogy bepisiltem. Basszus, ez a magzatvíz!

A nők sokféleképpen állnak hozzá a szülés fájdalmaihoz, és különböző technikákkal próbálják elviselhetővé tenni azokat. Van, aki mászkál, van, aki meleg fürdőbe bújik, van, aki összegörnyedve nyögdécsel, van, aki azonnal anesztest és epidurált rendel magának. És ott van Angela Gallo, egy ausztrál anyuka, aki arra buzdítja a nőket, hogy nyúljanak magukhoz és maszturbáljanak, ha lehet, akkor egészen az orgazmusig.

2015-ben született meg a kislányom a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház szülészetén programozott császárral, a baba farfekvése és a terhes diabéteszem miatt. Terhesgondozásra nem a kórházba jártam, így arról nem tudok nyilatkozni, csak a vérvételről, ahol normálisak voltak a nővérek, de kicsit lassú a folyamat a sok papír miatt, illetve a diabetológiáról, ahol kétórás a felkészítés a diétára, és nekem háromhetente kellett mennem, nem voltak túl szimpatikusak, de bunkók sem. Az egyik szülésznő volt a magánorvosom asszisztense, így az utolsó két hétben ő csinálta a ctg-t, illetve vele beszéltem meg az időpontot a programcsászárra. Minden héten beszéltünk róla, többször megkérdeztem, hogy apa ugye bejöhet a műtőbe? Mire a válasz mindig igen volt.

Harmincéves vagyok, és az első babámat várom két sikertelen terhesség után. Érdekes ez is, mennyit változtam az elmúlt időszakban. A főiskolás éveim alatt és még elég sokáig azok után is úgy éreztem, én nem akarok férjet, gyereket. A tizenéves korom elején túlsúllyal küzdöttem, én voltam az osztályban az okos, kövér lány. 15 évesen döntöttem el, hogy ez így nem mehet tovább, én nem akarok többet okos és kövér lenni. Megtaláltam magamnak az aerobikot. Anyukám szigorú volt, állította, a fejlődésben lévő szervezet nem fogyókúrázhat, így az egyetlen dolog, amivel számolhattam, az a heti három, később négy aerobik óra lett. A gimi végére már egész jó formában voltam. Azután jött a főiskola, már nem engedtem a szüleimnek, hogy dirigáljanak nekem, jött a jól átgondolt diéta, és kezdetét vették a futóversenyek is. Így lett az okos, kövér lányból okos, vonzó lány. Én észre sem vettem, hogy lettem fokozatosan egyre külsőség-centrikusabb.

A gyerekeknél leggyakrabban megjelenő, főként légúti-, és a bőr allergiás tüneteit pollenek, a háziporatka ürüléke, penészgombák, és állati szőrök: macskaszőr (illetve a macska nyálának fehérjekomponense), kutyaszőr, toll okozzák. Emellett csecsemőkorban a korai tehéntej alapú táplálék bevezetése légúti, emésztési és gyakran bőrtüneteket okozhat. Az allergiáról beszélgettünk Dr. Zsigmond Györgyi gyermek allergológus-pulmonológussal.

Miért nem vittem a negyedikes fiamat iskolába? Lassan négy év telt el azóta, hogy beléptünk az iskola kapuján. Pedagógus végzettségű házaspárként az egyetemen mindent megtanultunk az alternatív pedagógiáról, korszerű módszerekről, amit lehet. Fiam négyes-ötös tanuló, mégis érzem a rendszer hiányosságait. Sajnos Magyarországon hatalmas szakadék van az óvoda s az iskola között. A vegyes csoportok sem kedveznek annak, hogy a nagycsoportosok egy picit az iskolára hasonlító légkörben létezzenek az óvoda utolsó évében. Van az oviban kötelező foglalkozás, de az a negyven perc össze sem hasonlítható a kisiskolásokra első osztályban rázúduló követelményrendszerrel. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy az ovi utolsó évén változtassanak!

8. hét

A minap a gyerek átküldött telefonon egy játékboltban készített képet „Anya, ez jó játék?” kérdés társaságában. Rögtön izgatott lettem, gyerekkorom kedvenc társasjátéka jelent meg a kijelzőn. Előjöttek az emlékek: amikor kicsi voltam, édesapámmal rengeteget játszottam az Élve fogd el című játékkal. Órákon át képesek voltunk állatokat cserkészni, és úgy emlékszem, ő is élvezte a játékot. Nem volt kérdés tehát, hogy a középső lányom születésnapjára megveszem a társast, és ha már játékboltban jártunk, beficcent mellé még egy: a memóriafejlesztő Brain Box sorozatból a Farm doboz.

A japán nők és a szexualitás. Tudom, kicsit kényes a téma, de mindenképpen ide kívánkozik. Először is szeretném leszögezni, hogy mivel Japán nem keresztény ország, ezért e témához való hozzáállásuk is teljesen más, mint azt mi Európában megszokhattuk. Itt a szex teljesen természetes dolog, nem számít bűnnek. Beszélni róla viszont egyáltalán nem illik. Ezért is van, hogy a japán iskolákban nemigen van felvilágosítás. Ezt a feladatot a tonnányi pornóanyagra bízzák. A szigetországban már 13(!) éves kortól vásárolható pornográf tartalmú magazin, míg a nagykorúságot csak 20 évesen érik el. Innentől kezdve vásárolhatnak alkoholt és cigarettát.

Ma egész nap nem lehetett a mosolyt letörölni az arcomról. Az én osztálytermem üres volt. Nem jött egyetlen gyerek sem, saját önszántából. A múlt héten sokat kérdezték, mi az a sztrájk, mire jó, kell-e hétfőn jönni? Én pedig elmondtam, hogy mi a sztrájk és hogy hétfőn joguk van dönteni róla, jönnek-e. Meg kell otthon beszélni, én itt leszek, akkor is, ha egyikük sem jön.

illusztráció

illusztráció

A meglepően gyorsan és széles körben terjedő tiltakozás és kockásing-mozgalom is meglepett az eddig mélyen hallgató oktatási szektorban. Alig ocsúdtam fel, már jött is az újabb meglepetés: rengetegen (huszonhatezren?) csatlakoztak a „Február 29-én nem leszek suliban” szülői kezdeményezéshez is. Olyanok is, akik eddig nem mozdultak, sőt, az se látszott rajtuk, hogy valamennyire tájékozódnának vagy érdeklődnének a témában.

A február nem a mi hónapunk. Először a hatéves kezdte: egy rövid külföldi úton lázasodott be első éjszaka, és úgy köhögött egész éjjel, hogy attól féltem, megfullad. Kapott gyógyszert, lement a láza. A pasim ekkor már harmadik hete köhögött, felváltva ugattak a kicsivel. A hazaúton a 13 éves dőlt ki, a repülőn keresztbe feküdt és aludt (máskor úgy kell lelőni éjfélkor, bagoly-típus), már neki is meleg volt a feje. Itthon megnézte őket a doki: a kicsinél hörghurutot állapított meg, a nagynál vírusfertőzés volt a diagnózis. Egy hét pihi. Következő héten a hatéves már ment oviba, teljesen elmúlt a köhögése. A nagynak viszont akkora herpesz jött ki a száján (ötforintos nagyságú, nedvedző seb), amivel szintén nem javasolt iskolába menni. Újabb egy hét kényszerpihenő.

2014 októberében született a fiunk a Zala Megyei Kórházban Zalaegerszegen. Terhesgondozásra félig jártam a kórházba, mert az ultrahangokat ott készítették, de ezen kívül magánrendelésre jártam a fogadott orvosomhoz (ő nem rendelkezik a megfelelő ultrahang vizsgával, így nem végezhet genetikai szűréseket). Várakozni hol többet, hol kevesebbet kellett az ultrahangra, ez elmondható a nőgyógyászati vizsgálatokra, terhesgondozásra is (mások tapasztalatai alapján), de próbálják tartani az időpontokat, amennyire csak lehet. Az ultrahangok során az orvosok alaposak, korrektek voltak, ami az időbe belefért, azt megmutatták, jótanácsokat is kaptam, de szerencsém volt, mert mindig jó orvoshoz kerültem. Van két ultrahangos orvos, akihez máskor volt szerencsém, mindkétszer azzal az elhatározással jöttem ki, hogy ha legközelebb hozzájuk kerülnék, akkor be sem lépek az ajtón inkább.

Nagy általánosságban a skandináv országokról azt gondolják, hogy családbarát, sőt a legjobban családbarát országok Európában. Létezik Norvégiában egy Gyermekjóléti Szervezet, a Barnevernet.  Sajnos a Gyermekjóléti Szervezetről egyre több visszás és megdöbbentő dolog kerül nyilvánosság elé. Talán azért, mert az európai állampolgárok szabad mozgása miatt többen mentek Norvégiába dolgozni, sokan családdal.

Újra és újra meglepődöm azokon a kommenteken, melyek a posztjaim alatt keletkeznek. Volt, amikor egy alapjaiban gyereknevelésről és annak lélektani hatásairól írt poszt alatt arról ment a vita, hogy hogyan lehet hitelt felvenni, ami már csak azért is marhaság volt, mert az a történet, amit fél mondatban megemlítettem 2001-ben történt, tehát a mai hitelfelvételi szabályok teljességgel lényegtelenek ebből a szempontból. Alig esett szó magáról a poszt lényegéről, mely elvileg az lett volna, hogy mennyire megterhelő lelkileg, amikor azzal szembesül egy nő, hogy amint terhes lesz, vagy gyereket nevel, azzal hirtelen nem előrébb, hanem hátrébb kerül a sorban. Nem sima állampolgár lesz, hanem „eltartott” (ami a mai modern kommunikációban tulajdonképpen egy púp a társadalom hátán), valamint nem áldott állapotban lesz, hanem terhes, meg egyes helyeken „beteg”, merthogy rendelésre jár. Mellesleg az orvos, védőnő gyakran hülyének nézi, és egy parasztvakító reklámszöveggel elintézik a kötelező látogatásokat. Hogy anyaként végig kell néznie, ahogy a gyermekét, aki nem teljesen átlagos, a különbözősége miatt a felnőtt társadalom kiközösíti, néha jobban, mint a gyerekek.

8. hét

Üdvözlöm az olvasókat! Három és fél éve élek Japánban, nős vagyok, van egy három hónapos kislányom. Szeretném egy kicsit bemutatni, milyen itt az élet, a kultúra, a különbségek az otthonihoz képest.

A kislányom jövőre fogja elkezdeni az általános iskolát.  Novemberi születésű, így fel se merült a kérdés, hogy tovább maradjon az óvodában. Szívem szerint még távol tartanám őt az iskolától, mert az én szememben még olyan kicsi és ártatlan. Ellenben az óvónők azt mondják, hogy igazán belevaló, okos, és jól terhelhető gyerek. Azt javasolták, hogy nyelvtagozatos osztályba járjon, ha sikerül bekerülnie. Kétéves kora óta tanulja az angol nyelvet különórákon. És itt jön az a bizonyos „HA SIKERÜL BEKERÜLNI FAKTOR”.

Történetünk akkor kezdődött, amikor férjemmel 2014-ben elhatároztuk, hogy babát szeretnénk. Felkerestem a nőgyógyászom és ő mindent rendben talált. Mivel rólam pár évvel ezelőtt kiderült, hogy szklerózis multiplex betegségem van, ezért mindenképpen szerettem volna egy genetikus véleményét kikérni emiatt, így elmentünk egy családtervezési központba, ahol még számos másik vizsgálatot is elvégeztek.

Zuckerberg pelenkát cserél (Forrás: Facebook)

Erre a hétre télies fogásokat hoztam hússal, káposztával, levesekkel, én ugyanis ebben a borús, hűvös időben leginkább ezeket kívánom meg. Ilyenkor nem esik annyira jól a saláta, a szendvics, sokkal inkább vágyom egy tartalmas levesre, egytálételre, húsos fogásra. Ennek megfelelően igyekeztem összeszedni pár receptet, hátha valaki még így van ezzel.

illusztráció

Szinte nem múlik el hét, hogy ne találnának a szülők az új magyar tankönyvekben valamit, ami felháborodásra ad okot. Az egyik legújabb példa, amit egy harmadikos kisfiú anyukája tett közzé, a Mi világunk című környezetismeret munkafüzetből való, és a külső megjelenés fontosságát vizsgálja. A megválaszolandó kérdések között van az, hogy kik a legszebbek az osztályban, és az, hogy tervez-e a gyermek a későbbiekben többek között hajfestést, tetoválást, és testékszert csináltatni.

Amikor a harmadik lányomat vártam, az orvosom felhívta a figyelmemet egy – akkor még nem túl ismert – magzati szívultrahang vizsgálatra, amellyel már méhen belül  a legtöbb súlyos szívfejlődési rendellenesség kiszűrhető. Mivel a vizsgálat fájdalommentes, veszélytelen, ráadásul kedvezményesen vehettem részt rajta, elvégeztettem. Az egyik legjobb élményem volt, ami a terhesség alatti vizsgálatokat illeti. Fantasztikus volt látni a hatalmas monitoron a bennem fejlődő baba szívműködését, a vér áramlását, ráadásul a doktornő mindent részletesen elmagyarázott, sosem fogom elfelejteni. Szerencsére semmilyen elváltozást nem találtak, a lányom szíve tökéletes volt, de mint megtudtam, sajnos sok baba születik olyan szívbetegségekkel, amelyek jobb eséllyel kezelhetőek a születést követően, ha már méhen belül felismerjük. A témában Dr. Ladányi Anikó gyermekkardiológust kérdeztük.

Gyerekszáj rovatunk újabb gyűjteményét olvashatjátok.