123. oldal - Bezzeganya

Írásom két lányom mérhetetlen különbségéről szól, ami kihatott a személyiségemre is, főként az anyai oldalára. Itt most nem a korkülönbség adta helyzetekről szeretnék beszélni, sokkalta inkább arról, hogy újszülött és totyogós korukat összevetve mennyire más lehet két kislány is, és ez mennyire mókás, meglepő vagy nehéz helyzetek elé állított engem, mint anyát. Közhely, de tényleg bele lehet szokni a kényelmes életbe, még gyereknevelés terén is! Erről is szól a történetem, de nem szeretném lelőni nagyon a poént így az elején.

Folyton a fejed felett tornyosulnak a teendők, azt érzed, 24 óra semmire nem elég, arra meg főleg nem, hogy tökéletes anya, háziasszony, és feleség legyél egyszerre? Hidd el, nem vagy egyedül! Most egy olyan filmet ajánlunk a figyelmedbe, ami végre a valódi anyáknak szól valódi anyákról, tele olyan vicces helyzetekkel, amiket már biztos a saját bőrödön is megtapasztaltál. Kapcsolj ki egy estére, szerezz egy bébiszittert és irány a mozi a csajokkal! Mert kell egy kis áramszünet időnként még neked is!

30. hét

Mozgalmasan teltek a hetek. Eszméletlen, hogy már egy két hónapos baba fekszik a mellkasomon. Vagy az is hihetetlen, hogy több mint három hónapja nem alszom hat óránál többet egyszerre. De mégis minden sírós, szenvedős pillanat után is azt mondom, megéri.

Nézem a sok, gyerekes anyukát a boltban, a játszótéren, az orvosi váróban, és az a hülye kényszerképzet kerít a hatalmába, hogy ők valami titkos tudás birtokában vannak. Valami klubban megkaptak valami szupertitkos megoldókulcsot, amit gondosan eltitkolnak az olyan kétgyerekes földi halandó előtt, mint amilyen én vagyok.

Imádunk strandolni, így jó pár helyet kipróbáltunk már a családdal. Legtöbbször nem élővízhez, hanem élményfürdőbe megyünk, mert jó válogatni a különféle típusú és hőmérsékletű medencék között. Szeretem, hogy tudom úszni a hosszakat, ha akarom, ugyanakkor a gyerkőcnek is van pancsoló, csúszda meg egyéb vízi játékok. A legjobb, ha van fedett strandrész is és árnyékos liget, hogy legyen hová menekülni a tűző nap elől. Nehéz azonban olyan strandot találni, ahol klasszak és tiszták a medencék, jó a vízminőség és nincs iszonytató embertömeg.

Az első nap, röviden

illusztráció

Amikor először láttam a felújított Uzsoki szülészetet, azt gondoltam, hogy na, én itt akarok szülni majd egyszer. Párom nem igazán díjazta az ötletet, mivel vidékre költöztünk, és valami oknál fogva a szülésről olyan rémképek jártak a fejében, hogy miután szólok, hogy beindultak a fájások, rakétaként robban majd ki a baba és úgy kell elkapni. Kis naiv.

Kedves Öreg Énem!

(Múlt heti szüléstörténetünk folytatása.)

Lisa Catsun - Californiai anzix - részlet

Reggel 6 van, szinte még hajnal, de ezt senki sem bánja. Az előző nap bepakolt utazótáskában már ott várnak az összehajtogatott ruhák és fürdőruhák. Nyaralni megyünk! Én lenyomok a torkomon egy kis kakaót, majd az autóban reggelizem rendesen. A Dacia narancssárga-fekete csíkos üléshuzata mindent elbír, és én ügyes nagylányként nem morzsálok. Gyorsan elkészülünk. A 4-esen alig vannak még, ezért is indultunk korán. Apukám repeszt, néha megkockáztatja a 110-es tempót is. „Vegyél vissza”- mondja anyukám. – „Nem sietünk annyira.” “Á, ilyenkor úgysincs még rendőr és tiszta az út is”- jön a válasz.

Nyár elején Budapestre érkezett a világ legnagyobb futball relikvia gyűjteménye: kiállítás, ami bemutatja régi korok és napjaink legnagyobb játékosait, legizgalmasabb pillanatait, emlékezetes tárgyait. Június 22-én indult a Gooól!, a világ futballtörténetének legátfogóbb bemutatója, benne – mások mellett – az Aranycsapat összes elérhető relikviáival. Ezzel párhuzamosan egy fantasztikus dinoszaurusz kiállítás is kezdetét veszi – bár nem fociznak, de ettől még nagyon lehet szeretni őket.

Gyereknap alkalmából megleptük a kisfiunkat, Sebit, és leugrottunk a tengerpartra, Bournemouth-ba. Sajnos mi nem lakunk közel a tengerhez, pedig szuper lenne pár utcára lakni a parttól, vagy akárcsak egy városban is lenni vele. Régen, amikor letelepedtünk és megvettük a jelenlegi házunkat, nagyon sokat gondolkodtunk ezen, mert a férjemmel szeretjük nagyon ezt a feelinget, és nagyon jó lett volna vízközelben élni, mert ennek hangulata van. A férjem viszont a munkahelyét nagyon szereti, ez egy jó környék a legjobb iskolákkal, és rengeteg munkalehetőséggel – főleg ami az IT-t illeti, mert bár a tengerparton biztos sok vendéglátói munka van, mi ugye ahhoz nem értünk.

Második gyerekünk érkezése a vártnál jobban, vagyis inkább korábban felforgatta az életünket. A terhesség végén több probléma is felmerült, melynek többszöri kórházi tartózkodás és itthon fekvés lett az eredménye. Amellett, hogy aggódtam a baba miatt, a munkahelyem miatt is lelkiismeret-furdalásom volt. A munkatársaim, főnököm természetesen megértették a helyzetet, de nekem kellett egy kis idő, míg nem éreztem úgy, hogy cserbenhagytam őket. A családunk nagyon sokat segített a nagylánnyal kapcsolatban, nélkülük csak nehezen tudtuk volna megoldani. Végül a 41. héten, szilveszter éjszakáján, teljesen egészségesen született meg a kisfiunk.

Itthon is elérhető az az új, több európai országban már működő, az allergia gyógyítását segítő diagnosztikus módszer, amely az allergia okának az eddigieknél lényegesen pontosabb meghatározására képes. Az úgynevezett molekuláris vagy más néven komponens alapú allergéndiagnosztika segítségével az allergiás megbetegedések kezelése sokkal célzottabbá, ezáltal eredményesebbé válhat.

A gyerekek meglátása szerint még mindig anya végzi a legtöbb feladatot otthon, de az apák is egyre aktívabbak. Minden negyedik gyerek magára marad a problémáival, és esti mese sem jár mindenkinek – erre jutott az SOS Gyermekfalvak felmérése, amely 163 budapesti gyereket kérdezett arról, ki milyen feladatokat végez a családban.

illusztráció

Van nekem egy nagylányom, még éppen 13 éves. Természetesen csodaszép és nagyon okos. Zenél, imádja a színházat. Meg néha nagyszájú, de ezt elnézzük neki. Jó tanuló volt mindig is. Ám tavaly, hatodik év vége felé már érezni lehetett valami változást nála. Majd hetedik félévkor becsusszant két hármas is, és sok négyes osztályzat.  Ekkor már kézbe vettem az ügyet, és végre nála is megtört a jég. (Természetesen nem biziosztáskor tűnt fel, hogy gond van, és azt is tudtam, hogy valami áll az ügy hátterében, de hiába faggattam a gyereket, néma csönd volt a válasz.)

2016 márciusában szültem a szegedi klinikán.

Kedves szülőtársak, szurkolótársak!

28. hét?

Hát úgy tűnik, hivatalosan is óvodás lett a fiam, legalábbis tegnap volt az első igazi napja – már nem beszoktatásnak hívjuk, és fizetünk is érte. Nagyon büszke vagyok rá.

„Anya, mi történik az emberrel, ha lenyel egy fémgolyót?” - kérdezi tőlem a kisfiam. Csütörtök délután van, épp pakolászok a szekrényben, automatikusan mondom a választ: „Meghal.” Rémült szemek támadnak rám. „Miiiiii???? Akkor meghalok?!?”

2016. március 3-án – két héttel a kiírt nap előtt – este 10 óra körül éreztem az első fájást, majd körülbelül 20 perc múlva a következőt. Éjfél körül már 15 percesek voltak, s mikor hajnali 2 órára már 10 percenként jöttek, rájöttem, hogy ennek fele sem tréfa. Első gyerek révén persze nem nagyon tudtam, hogy akkor ezek tényleg az igazi fájások-e, így az orvosom tanácsára meleg vízzel tusoltam jó hosszan (még hajat is mostam, nehogy már csapzott hajjal menjek szülni…). Háromnegyed 3 körül végeztem, ekkorra már kicsit erősödtek a fájások és 5 percenként jöttek. Felébresztettem a férjemet, és mondtam neki, hogy úgy néz ki, itt az idő. Kicsit még vártunk, hogy erősödjenek és sűrűsödjenek a fájások, mert a lehető legkevesebb ideig szerettem volna a kórházban vajúdni. Végül fél 4 körül értünk be – még meg is dicsértük a babánkat, hogy milyen ügyesen jön, mert így hajnalban biztos lesz helyünk a kórház melletti néhány ingyenes parkolóhelyen.

Gyakran előfordul, hogy poszt, vagy komment tartalmát nem sikerül megérteni, esetleg szándékosan sikerül félreérteni, de ritkán lesz ez olyan mértékű, mint a legutóbbi posztom alkalmával. A legszebb az egészben, hogy a posztban leírt eljárást „félreértők” végül saját kútfőből eljutottak addig a megoldásig, amiről a posztban írtam, azzal a különbséggel, hogy ők a szülők Facebook profiljára akarták az infókat küldeni, és nem e-mailben. A lényegen ez szerintem nem változtat.

Csak egy szokásos hétvége. Bevásárlás, főzés, játszótér, barátok. Barátok mégse, mert nem érzem jól magam. Talán a fáradtság. Éjszaka se tudtam aludni, a Kicsi nyűgös, fogzik, bújik, mindenhová cipelem magammal a lakáson belül és odakinn is. Ja, hogy babakocsi? Persze, van. Csak nem marad meg benne ilyenkor a szentem. Szóval fáradtság, talán. De ha vírus, akkor jobb, ha a barátok kimaradnak belőle. Ők is kisgyerekesek, a Naggyal majdnem egyidős a lányuk. Nem hiányzik nekik, na. Telefonálok. Barátnőm első kérdése: nem vagy terhes? Elnevetem. Ugyan mitől? Aztán elkezd járni az agyam.

„Nem engedi fel a buszokra a babakocsis kisgyerekes nőket egy buszsofőr Veszprémben, mondván hogy ki kellene venniük a gyereket a babakocsiból. Ha nem teszik meg, otthagyja őket a buszmegállóban. Több nővel is beszéltünk, akik így jártak több különböző időpontban. Télen is, nyáron is hagyta már ott őket a sofőr, hiába próbált nekik segíteni a többi utas is. A sofőr és a forgalmi ügyeletes azzal érvel, hogy a szabályzatban benne van, hogy össze kell csukni a babakocsit. A bökkenő csak az, hogy ilyen nincs a szabályzatban”, olvasható a Tények oldalán. Rengeteg komment érkezett a hírre a Facebook oldalunkon, ezekből szemezgettünk.