126. oldal - Bezzeganya

illusztráció

Kezdeti, éber kómában eltöltött anyaságom hetedik napján a férjem elvitt a császár utáni kontrollra. Őbabaságát erre a maximum kétórásra tervezett esemény idejére a két lelkes, és az első héten molylepkeként folyamatosan körülöttünk repkedő nagyikra hagytuk, akik közül Mami már a negyedik unoka után abszolút rutinosnak mondható, Mama pedig (a nevekben már előre megegyeztek) újságokból és könyvekből, valamint nagyi presztízsű barátnők mindenre kiterjedő oktatásával alaposan felkészülve segédkezett.

16-18. hét

Az éjjeli ágytisztaság hiánya mikortól kóros? Az óvodás topikban beszélgettünk erről korábban és megígértem ott, hogy beszámolok erről, ha kijöttünk a kórházból. Túl vagyunk a kivizsgáláson, így most megosztom a tapasztalatokat. Remélem, hasznosnak találják azok, akik ugyanebben a cipőben járnak és még előtte vannak a vizsgálatoknak.

A családi felállásunk: három gyermekem van, jelenleg én dolgozom, a férjem pedig gyeden van húsz hónapos fiunkkal. A nagy már iskolás, a középső ovis. Elég hektikus tud lenni az élet nálunk, vagy úgy is jellemezhetném: boldog káosz. Amire szerintem nekünk és a hozzánk hasonló családoknak szüksége lenne, az a hatékony segítség. Mit értek ez alatt?

És véééégre! El sem hiszem, de egyedül vagyok itthon, és anélkül tudok dolgozni, hogy valamelyik beteg gyerek ne piszkálna valamivel. (Azért nem kell nagyon sajnálni őket, nem voltak ők olyan rosszul, egy torkos vírust nyaltak be mindketten – tabletezni meg sorozatokat nézni volt erejük.) Egy, csak egy gyerek volt talpon a vidéken, a legkisebb ugrifüles, az elsős Manna. Ő viszont nagyon elemében volt, az első néhány piros pont után elkezdtek gyűlni a zöldek meg a kékek. Ez persze nem vette el a kedvét az iskolától.

Szakítva a hagyományokkal úgy döntöttünk, hogy több terhesnapló fog futni egyszerre, meglátjuk, hogy tetszik nektek.

Szakítva a hagyományokkal úgy döntöttünk, hogy több terhesnapló fog futni egyszerre, meglátjuk, hogy tetszik nektek.

Leginkább munkánk elveszítésétől félünk, és attól, hogy betegség miatt nem tudunk gondoskodni gyerekünkről, krízis esetén pedig a családtól és a pszichológustól várjuk a segítséget. A magyar felnőttek szerint még mindig az alkoholprobléma a vezető ok, ami miatt a szülők elveszíthetik gyereküket. Ma van a Gyermekek világnapja.

Kísértés – Zsé: 0-1

A 19. héten elmentünk egy 4D ultrahangra. Azt olvastam, ez az utolsó hét, amikor a baba még tetőtől talpig belefér a képbe. Hihetetlen érzés volt őt így látni, szerintem itt döbbentem rá igazán, hogy most már ketten osztozunk a testemen. Annyira kis cuki pofija volt, és rettenetesen utálhatott minket, mert keresztbe tette az arcocskája előtt a kezét, elfordult, tiltakozott. De megérte, mert minden rendellenességet kizárt az orvos, amit ilyenkor már látni lehetne. Ez hatalmas megnyugvás egy olyan zakkant maminak, mint én. Minden kis porcikáját, az összes szervét megvizsgálta.

Három szülésen vagyok túl és egy korai vetélésen, ami a második gyerekem születése után öt évvel történt. Szeretek úgy gondolni a szülésekre, hogy a férjemmel ketten szültünk, mert minden hibán és minden fejlődésen együtt estünk át, de most megkímélnék mindenkit attól, hogy többes számban beszéljek a szülésről és a férjemet sem fogom említeni nagyon. Az ő érzéseit, gondolatait nem akarom én leírni.

Férjemnek egy fiatalkori egyéjszakás kalandjából (ekkor mi még nem ismertük egymást) van egy kislánya, aki most 10 éves. Az anyuka mindenképpen meg akarta tartani a gyereket, igazából már 5 hónapos terhes volt, amikor ezt közölte a férjemmel, aki nyilván ragaszkodott a DNS-teszthez. Ez a gyerek születése után igazolta, hogy valóban az övé, így a nevére is vette és hivatalosan minden hónapban fizeti a gyerektartást kezdetektől fogva, plusz ezen felül is szinte minden anyagi szükségletét fedezi a gyereknek. Ennél többet soha nem ígért az anyjának, bár a kapcsolatot tartotta a kislánnyal, ha nem is olyan intenzíven.

Regresszió, így mondják az okosok, amikor más alkalommal hibátlanul öltöző gyerekem mintha visszament volna kétévesbe az évnyitó előtt: fejére húzta a nadrágot, vég nélkül ökörködött, nem találta az orra elé készített zoknit. Nem közölte, hogy ne, ne dobáljam szét a teljes szekrény tartalmát, ez bizony az új ünneplő nadrágja, begombolni azért nem képes, mert az intelligens nadrágkészítő elfelejtette kivágni a gomblyukat.

3. rész

Öt év után szokás gyógyultnak nyilvánítani az embert, bár az óvatosabb dokik ekkor sem mondják ki, hogy meggyógyult a páciens, inkább úgy fogalmaznak: „tünetmentes túlélés”. Nevezzék, ahogy akarják, én maradok a régi meghatározásnál: szóval meggyógyultam! Igazság szerint már a napra pontosan öt évvel ezelőtti műtétem napján is így gondoltam. Mindenesetre most ünneplek, és megosztom veletek az elmúlt évek tapasztalatait.

Bevallom, nagyon nehezen született a mai poszt. Úgy tűnik, hogy még mindig tart a hullámvasút, csak most átültem az érzelmi vonalra. Elmesélem.

Eljött az idő a Down-szűrésre. Ezekkel az előzményekkel én olyan idegállapotban mentem oda, hogy miattam a baba sem mozdult. Lépcsőzni kellett volna, de nekem nem szabadott. A baba abból a kis rossz helyzetből nem akart tágítani, úgy meg nehezen lehetett megvizsgálni. Rengeteg cukor és egy liter víz segített picit a helyzeten, így másfél-két óra után amit kellett, meg tudtak mérni. Nem a TB-által támogatott verziót választottam, így 35 ezer Ft-ba került, viszont úgy gondolom, megérte. Egy vérvétel, két ultrahang, összesen két alkalom. Ezt követte egy nagyon precíz értékelés, és nagy megkönnyebbülésemre teljesen tökéletes eredményekkel jöhettünk el a második alkalom után (nem mellesleg két képpel is gazdagodtunk a kis Pocokról).

Gyorsan felhívtam a férjemet, hogy csapja a hóna alá az összekészített táskámat meg a kislányunkat, és jöjjenek értem, hogy együtt menjünk be a kórházba. Mivel a dokim nem tudta megmondani, hogy ott tartanak-e majd, ezért szegény kislányom is hiába kérdezgette, hogy akkor most meg fog-e születni a tesója, nem tudtam rá válaszolni. Másik kérdése az volt, hogy miért? Azt mondtam neki, hogy anyának megint elromlott megint a pocakja, Vincének már nem jó odabenn. Illetve, hogy azt az orvosok sem tudják, hogy miért romlik el. Így értünk a kórházba.

Sokat olvastam az itteni történeteket, néha sírok, néha nagyon megijedek szüléstől. Sokat gondolkodtam, hogy leírjam-e a történetem, de tudom, jót tesz, ha kiírom magamból. 28 éves vagyok. Mindig is úgy terveztem, hogy 30 éves korom előtt szülök, és még most is így szeretnék. 4,5 éve vagyunk együtt a párommal. Van egy pici lakásunk, amiben már most elterveztem, hogy fog kinézni a gyerekszoba. És egy megmagyarázhatatlan érzés (biztos sokat voltak így), de valahonnan tudom, hogy lányom lesz. Aztán lehet, hogy koppanok.

Sajnos most már én is leírhatom a tapasztalataimat – hátha jól jön másoknak. Három hete teszteltem először nagyon halvány pozitívat, ami aztán háromnaponta gyönyörűen erősödött. Végül már a tesztvonal sötétebb volt, mint a kontrollcsík. Sírtam a boldogságtól. Huszonhat éves vagyok, és szeretnék 30 előtt szülni. A barátom ragaszkodott hozzá, hogy menjek orvoshoz, hiába mondtam neki, hogy kb. 3-4 hetes vagyok, semmit nem lehet majd látni.

Terhesnaplónk szerzőjétől, Ziziktől az alábbi üzenetet kaptunk az imént:

15-16. hét

2. rész

A vízhiány világszerte egyre több problémát okoz - ám míg mi, emberek aggódva igyekszünk megoldást találni a problémára, a növényvilág már rég kifejlesztette tökéletes prototípusait, a szukkulenseket vagy pozsgás növényeket.

35. hét

Újszülött korban, elindulás után 3-6 hónappal, óvodáskorban, iskola előtt célszerű felkeresni az ortopéd orvost, mert ezekben az időszakokban a legfontosabb a szűrés. Fontos, hogy megfelelő cipőt adjunk a gyermekünk lábára, és szoktassuk rá a rendszeres mozgásra: ezzel tesszük a legtöbbet azért, hogy a megelőzzük az ortopédiai problémákat. Kertész Ágnes konduktor, a Svábhegyi Gyermekgyógyintézet munkatársa válaszolt a kérdéseinkre.

1. hét

Valószínűleg nem épp a legideálisabb korban lettem várandós, mivel most leszek 32 éves, a kis Pocok a hasamban pedig az első babánk lesz (amikor ezeket a sorokat írom, 28 hetes). Talán ezért, talán csak a saját zakkantságom az oka, de egy igazi paramami lett belőlem. Ehhez persze több külső tényező is hozzájárult. Kezdjük az elején. (Próbáltam időrendben összeírni az eddigi történéseket.)