126. oldal - Bezzeganya

Most, hogy 47 évesen kétszeres nagyi lettem, és látom, hogy min ennek keresztül a gyerekeim, billentyűzetet ragadtam. A kisebbik unokám féléves, a nagy a nagyobbik elmúlt egyéves (ha trendi akarnék lenni, azt írnám: 9210 órás). Tudni kell rólam, hogy 16 évig gyerekekkel éltem a mindennapjaim, kettő saját, s ki tudja hány másé. Felnőttek, jó emberek lettek, nyilván ez nem csak az én érdemem, de talán részem volt benne.

A Péterfyben szültem Budapesten 2015 szeptember közepén. Elvileg volt szülésfelkészítő tanfolyam a hónap első keddjén, de én egyszer sem voltam. A kórház külseje beleillik a pesti belváros kopott romantikájába. Belülről is elég retró, zöldcsempés, és látszik, hogy a kórház még nem volt belülről felújítva a modern kor igényei szerint. Például nincs elhatárolt látogatói rész, a családok a folyosón, a padokon ülve látogatják babát-mamát, és adott esetben, ha ez a szobatársat nem zavarja, akkor a kórterembe is bemehetnek (engem és a szobatársamat ez nem zavarta).

Több mint hatszázan töltötték ki azt a kérdőívet, melyben arra kerestük a választ, hogy mennyibe kerül egy gyermek iskolakezdése. Külön vizsgáltuk azt is, hogy van-e, és ha igen, mennyi a különbség egy leendő elsős, egy alsós, egy felsős és egy középiskolás gyerek költségeiben, és kíváncsiak voltunk arra is, hogy ennek kapcsán számít-e, hogy valaki a fővárosban, vidéki városban vagy faluban él.

33. hét

37-66-52

Ez itt a gyerekem tavalyi cipője. Volt. Nem kell hozzá különleges magyarázat: ősz elején vettem, először utcai cipő volt, aztán időnként udvari használatra is befogták, aztán pihent (már meglehetősen megviselten) a télen, amikor leginkább bakancsot hordott házon kívül, aztán felvette tavasszal kétszer... amikor is azonmód cseréltük a „benti” cipőjével egyetemben, ami még betyárabbul nézett ki, pedig egy „újgazdagék nappalija” méretnél valamivel kisebb óvodai csoportszobában totyogott csak benne ide meg oda. Ahhoz képest úgy nézett ki ez is meg az is, mintha legalábbis több ezer kilométert gyalogolt volna benne idáig egyhuzamban.

2012-ben megvolt az esküvőnk. Kellett egy kis munkaviszony, és jöhetett a baba, mindig is így terveztük. Hónapról hónapra csak tesztelgettem. A hatodik hónap után már kezdtem félni, hogy valami nincs rendben. Elmentem a nőgyógyászhoz, aki megnyugtatott, hogy minden szuperül működik a vérvétel és vizsgálat alapján. Annyit mondott még, hogy ha gondolom, nézessük meg a férjem „katonáit”, utána vizsgálódnánk tovább nálam. A férjemnél minden rendem volt. A következő lépés: petevezeték-átfúvás! Meg is lett az időpont erre a félelmetes eseményre. Itt jött a fordulat: a műtét előtti napon pozitívat teszteltem. El sem akartam hinni, egyből hívtam is az orvosom, hogy lemondjam a másnapi akciót.

Állok a réten, a tűzijáték alatt, amit a környék sajátos kulturális szokásai miatt időnként augusztus 19-én tartanak - most is. Utólag könnyű dicsőségnek értékelni és csinnadrattával ünnepelni, tűnödöm, akkortájt - mondjuk Szabó Magda Az a szép, fényes nap c. drámájából kiindulva  - inkább ugrás volt ez az ismeretlenbe, hideg restart, felejtsd el amit eddig gondoltál, ahogy eddig jónak láttad, ahogy eddig tervezted, felejtsd el az eddigi történeteidet, a dalaidat, ahogy őseid csinálták, ahogy tegnapig tetted, aztán jön, ami jön, amit nem tudsz igazán, hogy csapódik le kívül és belül.  Az eddigi úton mozdíthatatlan, átjárhatatlan kövek, ha tetszik, ha nem, muszáj másfele indulni.

Ha jó szülő akarsz lenni, szerintem van pár alapelv, amit be kellene tartanod. Legyen egy kialakult értékrended! Higgy benne, hogy az jó (és nem árt, ha tényleg jó, és nem valami önmagából kifordult elv/dogma-halmaz)! Ha ez az értékrend és világkép megvan, akkor ezt közvetítsd a gyerek felé minden egyes együtt töltött pillanatotokban, mert csak így leszel hiteles. Ha nem vagy hiteles, azt a gyerek megérzi. Nem lehet vizet prédikálni és bort inni.

Mostanában jelentek meg posztok az anyaságról általában, és érdekes módon mindegyiken van valami előre meghatározott felhang: pátosz, keserűség, félelem, vitriol. Nyilván a gyerekvállalásról nehéz tárgyilagosan beszélni, de én most megpróbálom. Mögöttem az első terhességgel együtt már 18 év van. Ehhez jönnek saját gyerekkori tapasztalatim, és amit a környezetemben látok.

10-12. hét

32. hét

A kórház neve: Jávorszky Kórház Vác A szülés időpontja: 2010, 1013, 2015 A kórház külseje: a szocializmust idézi. A rendelőintézetben régi linóleum, kopott székek, rengeteg ember, kosz. Sok jót nem lehet elmondani róla. Itt a mosdók is kritikán aluliak. A kórház felszereltsége: nincs PIC, az ilyen ellátást igénylő babákat a SOTE-ra szállítják. 2013-ban volt intenzív újszülött ellátás két inkubátorral, ahonnan a komolyabb kezelést igénylő babát a sürgősségi ellátás után továbbszállították, bizonyos betegségeket helyben kezeltek, nem tudom, ez azóta megszűnt-e. A szülőszoba kényelme: három egyágyas szülőszoba van, bordásfallal, labdával. Egyikben kád is található (ha fogadsz olyan orvost, aki engedi használni). Új bútorok, pazar panoráma, nem kell gépeket hurcolni, mindegyikben van szívhangvizsgáló. A vizsgálatok tapasztalatai: az első szülésem előtt az SZTK-ba jártam vizsgálatra, elsőször telefonon kértem időpontot, utána vizsgálat után, kifelé menet a következőre, soha nem kellett várnom öt percnél többet. Az SZTK futószalag, ultrahangon semmit nem látsz, csak a nővérnek diktálja a leírnivalót, nem túl személyes. A szülőszobán általában vannak tanuló szülésznők (én kétszer találkoztam velük), akik alapfeladatokat látnak el, kedvesek, udvariasak, egyszerre egy segít a tapasztalt szülésznőnek. A dolgozók hozzáállása: nagyon különböző! Az osztályvezető főorvos mai szemmel kifejezetten régimódi. Amennyiben a fogadott orvosod vagy az ügyeletes karakán módon kiáll a dolog felesleges volta mellett (pl. kell-e a szoros gumi a hasadra kitolás alatt, kell-e oxitocin a kitoláshoz), a szülésznő szót fogad, de rutin az oxi kitolás alatt, a gátmetszés első és második szülésnél, a kengyelben szülés. Durva, de hallottam már szülésztől, hogy a szülésznő nemhogy titokban, de a kifejezett tiltása ellenére adott be bizonyos gyógyszert.) Szülésvezetés: kifejezetten az orvostól függ, vannak haladó szemléletűek, egy orvosnál van lehetőség VBAC-re, az általános hozzáállás szerint császár után nincs hüvelyi szülés, első két szülésnél gátmetszés, a sokadikat illik gátvédelemmel szülni (akkor is, ha szanaszét repedsz). Újszülött osztály: felújított, négyágyas szobák saját fürdőszobával. Napi három takarítás, meleg tea a folyosón egész nap, nagy, közös hűtő a nővérpulttal szemben. Kérésre hoznak nagy kancsóban forró vizet a szopiteának. A nővérkék készségesek, bátran lehet csengetni nekik probléma esetén, jönnek, nem morognak feleslegesen. Csecsemős nővérek: minden műszak kicsit más, Vannak, akik engednek fejni és segítenek, mások nem adják oda a fejőt és nem segítenek. Egy egységesebb szemlélet jót tenne nekik, az elsőbabás anyukák kevésbé éreznék elveszettnek magukat. Viszont nem adnak a babának se vizet, se tápszert csak úgy, nagyon szoptatásbarát a hozzáállás. Amikor pótolni kell, mert mondjuk sokat esett a baba súlya, akkor is az anyukával egyeztetve teszik, és nagyon aranyosak a babákkal, rengeteget szeretgetik őket, ha éppen valamiért ott sírdogálnak. A fürdetés számomra rejtélyes módon reggel négykor van, de nemigen szokták átaludni az alkalmat a kicsik. A babaproblémákat igyekeznek az anyuka mellett megoldani – be lehet kísérni az oltásra, vizsgálatokra, van mobil kékfény a sárgaság kezelésére, amit beállítanak az anyuka ágya mellé stb. Látogatási rend: lehet jönni egész nap, de az osztályra nem engednek be látogatót. A folyosóra mennek ki az anyukák, és ablakon keresztül lehet megmutatni a kicsiket. Fémpadok vannak, szülés után nem a legkellemesebb az üldögélésre. Bababarát-e a kórház: WHO értelemben nem, de rooming-in rendszer van és nagyon támogatják a szoptatást. A fentieket végigolvasva megriadtam, mert nagyon vaskalaposnak tűnik az egész. Én akkor nem éreztem annak. Több lelkiismeretes orvos és ápoló is tökéletesen vizsgázott emberségből, többször utánatelefonáltak elszállított anyukáknak, máshová került babáknak, egészen addig, amíg megnyugtató híreket kaptak. A problémás anyukákat (pl. erős vérzés szülés után) nagyon alaposan szemmel tartotta a műszak, úgy adták át a váltásnak, hogy ők is nagyon figyeltek rá. Egy nyugis délutánon, amikor csak négyen voltunk az osztályon, egész délután nálunk voltak a csecsemősök, szoptattunk minden pózban, lelket öntöttek belénk, olyan volt, mint egy kis workshop – nyilván erre nagyüzemben nincs elég ember, három csecsemős jut a tizenhat ágyas osztályra. Azt javaslom az elsőszülő anyukáknak, szánjanak egy óra fórumolvasást arra, hogy kiderüljön, a választott kórház rutinja egybevág-e az ő elképzelésükkel gátmetszésről, apa szülőszobai jelenlétéről stb. Az osztály alapvető működése úgysem fog megváltozni, ha bekerülünk, és sokkal jobb, ha tisztában vagyunk a lehetőségekkel, mintha vajúdás közben ér a hidegzuhany. Ne válassza ezt a kórházat az, aki gátvédelemben, alternatív pózban tervez szülni, de korrekt ellátást itt is kaphat.

Bár az első három hónapban tízből kilenc anyuka szoptatja a gyermekét, később ez a szám drasztikusan csökkenni kezd: féléves korukra a csecsemők fele, egyéves kor felett pedig már csak a babák negyede kap anyatejet, derül ki egy friss hazai kutatásból. Pedig a szakértők világszerte a 6 hónapos korig történő kizárólagos szoptatást, majd (szilárd étellel kiegészítve) annak folytatását javasolják.

Többször felmerült már a blogon, a kommentek között kérdésként, hogy IVF (lombikbébi program) esetén nem vizsgálható-e a beültetés előtt, hogy beteg-e az embrió. Ez sarkallt arra, hogy megírjam az ezzel kapcsolatos történetünket. (Igaz, hogy már nem friss.)

Harmincéves kismama, első baba, rosszullétektől és problémáktól mentes terhesség. Nagyon jól éreztem magam egészen a 39. hét végéig. Egy vasárnapi napra voltam kiírva, és bár nem volt semmi szülésre utaló jel, úgy terveztük, hogy e jeles hétvégét a szüleimnél töltjük, ahonnan csak 15 km Győr. Péntek éjjel a férjemnek programja volt Kőszegen, én pedig a szüleimhez vonatoztam a szülőszobai felszereléssel. Terv szerint a férjem pénteken este autóval jött volna utánam, azonban későn végeztek, így megbeszéltük, hogy reggel felkel és jön, addig is apukám az „ügyeletes”.

A mi történetünk szinte mesébe illő, 13 éves egyetemi ismeretség után közel két éve sodort össze újra a sors minket a férjemmel. Annyi kudarc és csalódás után rám talált az igaz szerelem, minden olyan szépen alakult, szép élmények, csodás szerelem, összeköltözés, közös élet. Tavaly decemberben úgy döntöttünk, hogy boldogságunkat gyermeki áldással szeretnénk megfűszerezni. Nekem mindig is voltak a ciklusommal problémáim, de nőgyógyászatilag rendben volt minden a januári vizsgálatok szerint. Belevágtunk, márciusban már pozitívat teszteltem, óriási volt az öröm, hamarosan jött a lánykérés, és júniusban össze is házasodtunk, immáron hárman álltunk az oltár előtt. Csodálatos volt az érzés, hogy a gyermekünk ezt az örömöt velünk élheti át. Viszonylag hamar kiléptem a munkából, mivel április elején kb. hét hetesen bebarnáztam, megijedtünk, mivel igen feszült munkaköröm volt. Hála Istennek a tünetek gyógyszeres kezeléssel és progeszteron pótlással megszűntek.

És tetszett neki! A hangulattól kezdve a sátrakon át egészen a programokig. 1994-ben, amikor indult, volt már a fesztiválon, akkor csak kb. kétszázan voltak ott. Azóta szinte mindenben sokat változott, de ennek ellenére is élvezte és szívesen kinn lenne egy hetet is. És én egy véleményen vagyok vele.

Egy általános iskolás gyerek tanévkezdése 73 ezer, egy középiskolásé 90 ezer, egy felsőoktatásban tanulóé 166 ezer forint, derül ki egy friss, reprezentatív felmérésből. Tanév közben átlagosan havi 56 ezer forintos kiadást várnak a szülők, írja az origo. Nálatok mennyibe kerül a gyerek iskolakezdése?

Bár már közeledik a nyári szünet vége, azért még van egy kis idő arra, hogy olvasson a gyerek iskolakezdésig. Ha a kötelező olvasmányok túl unalmasak, vagy már túl van rajtuk a kölyök, íme, néhány érdekes, izgalmas könyv a maradék szünidőre.

Őszintén bízom benne, hogy azok az anyukák, akik kamasz gyereket nevelnek, akik a munkájuk során találkoztak sok különböző hátterű gyerekkel, sok kacifántos problémával, tanácsot tudnak adni nekem, mert most egyszerűen megbénít a tanácstalanság. Hogy érthető legyen, hogy némi rálátás legyen a problémára, egy mesével kezdeném.

31. hét

Homokvárat végtelen változatban lehet építeni, a vakondtúrásszerű alapcucctól az erkélyes-alagutas bonyolult csodákig, megfelelő alapanyag esetén csurgatós módszerrel is csodás szecessziós építmények varázsolhatók. Hasonlóan a hóhoz, itt se jön rosszul azonban pár negatív forma, amivel könnyebb az alapokat lerakni, vagy mondjuk szögletesebb formákat varázsolni. (A hóból mi egyszer egy régi söröskrigli segítségével építettünk kifogástalan eszkimó iglut).

Viszonylag ritkán szoktunk segítséget kérni tőletek (egyrészt, mert az összes segítségkérés megjelentetése meghaladná ennek az oldalnak a lehetőségeit, másrészt sok esetben nehéz felelősséget vállalni a történetek valódiságáért), most viszont kivételt teszünk. Tesszük azért, mert a történetben szereplő édesanyát személyesen ismerem, így száz százalékban biztos vagyok benne, hogy a segítségetek jó helyre kerül, és az eredeti célra lesz felhasználva. Íme, Evelyn és fiának története:

25 éves vagyok, 14 éves voltam, illetve voltunk az ikertesómmal, amikor először mentünk a SZIGETRE családostól… De mielőtt a Szigetes élményeinkről mesélnék, vissza kell az időben „ugrani”, amikor még mi is pocaklakók voltunk, mert szerintem a történet itt kezdődött. Anyukám várandóssága idején őrületes nagy pocakkal is elcipelt bennünket Bikini koncertre. Apával együtt nagy koncertre járók voltak. Mi anyatejjel együtt szívtuk magunkba a zene szeretetét és a jó magyar rockot.

Az első hónap, röviden

Már hét éve együtt voltunk a párommal, mikor már ott lebegett a fejünk felett a gyerektéma. Még nem jutottunk elhatározásra. Halogattuk a dolgot, de az élet megoldotta helyettünk. Egészségügyi okokból természetes módon védekeztünk, nem túl nagy sikerrel. Hamar kiderült, hogy gyermeket várok, és igen boldogok voltunk, hogy így alakult. Jó értelemben vett eseménytelen terhesség után 38. hétre hoztam világra kisfiamat. Ezt a történetet osztanám meg veletek.

Nemrég jelent meg Vicuss története a Bezzeganyán, melyben elmesélte, hogy kisfia lenyelt egy fémgolyót. A téma kapcsán sok anyuka kezdett sztorizgatni, a szerencsésen végződött horrortörténetekből szemezgettünk.

Ősállatrajongó a gyerek, vágja a kimondhatatlan neveket, T-rexet kerget a fürdőszobában? Itt a helye, ha nem kap frászt a szájat tátogató, monumentális lényektől, sőt, egy virtuális eszköz segítségével beléphet az őserdőbe, ahol a tonnás állat érdeklődve megszagolja.