Két kisfiam van, a nagyobbikkal kapcsolatban kérném a tanácsokat. Jelenleg 26 hónapos, de a saját kis halandzsa-nyelvén kívül még nem beszél – azon viszont egész nap. Franciául nem beszélő családtagok úgy „érzik”, hogy a hanglejtés, és a halandzsaszavak leginkább a franciára hasonlítanak – én ezt nem, vagy csak kismértékben hallom ki belőle, szerintem inkább vegyes, egyes hanglejtései pedig kifejezetten magyarosak. Kb. 14-15 hónapos volt, mikor kimondta az első érthető szavát, ami a „tessék” volt magyarul (ő inkább tesszék-nek mondta, iszonyat cuki hangsúlyozással), miközben elegánsan átnyújtott valamit nekünk. A tessék jelentette azonban az „adj nekem valamit” is – illetve random bármit, amire épp nem talált jobb szót. Sajnos ezt egy idő után abbahagyta, és ma már a tessék se megy.
Az apját általában dadának hívja, az anya-apa vagy mama-papa mint szülőhívó nem megy és soha nem is ment. A PA-PA szókapcsolat (amit amúgy használ) amúgy is problémás számára, mert egyszerre jelenti a nagypapát; a testvérét, akinek a neve PA-val kezdődik, illetve a pápá-t is, mikor integetni szokott. És ezek még csak a magyar megfelelők, mert a franciák is használják a szót, de ők ugyebár az apára, nem a nagypapára. Kb. egyéves volt, mikor ANA-nak kezdett hívni, de aztán ezt is abbahagyta, azóta csak kiabál, ha azt akarja, hogy foglalkozzunk vele. A felsoroltakon kívül semmilyen más szót nem mond – nagyon ritkán, de tényleg nagyon ritkán megismétel véletlenszerűen 1-2 szót, amit mi mondunk beszélgetés vagy meseolvasás közben (pl. „tojás” húsvétkor, a testvére neve, „pohár”, amit a mesekönyvben látott), de kétszer már nem megy. A kéréseket, utasításokat végrehajtja, bármilyen nyelven is kapja, általában véve úgy látom, mindkét nyelven mindent ért.
A múltkor az orvosi rendelőben látott néhány plakátot, amin kisbabák képei voltak (tápszerreklám, pelenkareklám, stb.). Rámutatott az egyikre, mire mondtam neki, hogy igen, ott a baba. Kérdően megismételte: „Baba?” Mire mondtam, hogy igen, baba. Utána a második és harmadik plakáttal is eljátszottuk ugyanezt. Ezután – látszott rajta, hogy hatalmas koncentrációban van – végigmentünk a plakátok előtt, és egyenként rájuk mutatva, önállóan mindháromszor elmondta, hogy baba-baba-baba (én nem mondtam semmit, nem engem ismételt). Vagyis látszik, hogy érti, mért mondunk egy adott szót egy dologra, de ő nem használja konzekvensen az adott megjelölést. A bölcsistársai – vele egykorúak vagy akár fiatalabbak – már beszélnek, van, aki mondatokban, van, aki még csak pár szót, de egyértelműen sokkal előrébb tartanak, mint mi.
Amit mi csinálunk: itthon csak magyarul beszélünk velük, de ha nagyon nem hallgat a szóra, akkor ritkán bepróbálkozunk a franciával (főleg az apja), hátha arra jobban odafigyel. Én úgy gondolom, hogy ez nem jó taktika, ezért konzekvensen csak a magyart használom velük. Ha viszont kinti környezetben vagyunk (játszótér, orvos, bölcsőde, bolt, stb.) és interakcióba lépünk valakivel, akkor kénytelenek vagyunk franciául beszélni előttük. Észreveszik a különbséget, értik, hogy most anya-apa máshogy beszél, mint szokott.
Van pár francia mesekönyvük, abból természetesen franciául olvasunk fel, nem fordítjuk át magyarra mese közben, de a könyveik 90 százaléka magyar, és általában inkább azokból kérnek mesét. Mesefilmeket franciául és magyarul is néznek (Bogyó és babóca, Maja, Tesz-vesz város, Petit ours brun, stb).
Születésük óta sokat hallgatjuk az ovitévét (köszi, Youtube!), ahol magyar népdalokat énekelnek gyerekek. A népdalok és gyerekdalok nálunk amúgy is csak magyarul mennek, élvezik és szeretnek „táncolni” is rá. A családtagok, ha itt vannak, szintén csak magyarul kommunikálnak velük (nem is beszélnek más nyelven). Az elmúlt évben többször is hosszabb időt töltöttünk Magyarországon, ilyenkor is anyanyelvi a környezet, de a megértéssel sosem volt gond. Az utóbbi fél évben próbálunk neki lassan, ismételve tanítani egy-egy szót, pl. mesekönyvben megállunk a mesében, és mutatjuk, hogy „ott a cica! CI-CA! mondd te is!” eddig szinte elenyésző sikerrel.
A napok nagy részében francia környezetben van: hét közben napi 9 órát francia gondozónőkkel és gyerekekkel tölt, és csak napi négyet velünk. Hétvégén természetesen fordul a kocka: ilyenkor szinte 0-24 csak magyar szót hall.
Tudom, hogy a fiúk általában amúgy is később kezdik a beszédet, a kétnyelvű gyerekek szintén, vagyis ez a két dolog összeadódva magyarázhatja a helyzetet – de azért kicsit aggódom, hogy normális-e, ha a több mint kétéves csak kiabálással és halandzsával kommunikál, és nem is nagyon törekszik rá, hogy ismételje a szavakat.
Szerintetek rosszul csinálunk valamit? Vagy csak túlaggódom az egészet? Min kéne/lehetne változtatni? Nektek mi vált be? A hasonló helyzetben lévőknél: a ti gyerekeitek mikor kezdtek beszélni?
shadow
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.