2016. 12. 02.
Autizmus: tagadtunk és reménykedtünk
Ott hagytam abba, hogy megkaptuk a javaslatot az Intergrale Vroeg Hulp-tól, hogy menjünk tovább, nézessük meg a gyereket alaposabban. Ahogy írtam, ez kisebb sokként ért minket még úgy is, hogy nem ok nélkül kezdtünk bele ebbe a folyamatba. Az nem fordult meg a fejünkben, hogy kihátráljunk. Úgy voltunk vele, hogy nem vállaljuk azt a felelősséget, hogy szembemegyünk a javaslattal. Főleg, mivel semmi nem kötelez semmire. Viszont még nagyon abban a fázisban voltunk, hogy soroltuk a „de hát”-okat – és szerencsés esetben mindig vannak „de hát”-ok (itt utalnék vissza a korábbi posztjaimra, ahol arról írtam, hogy milyen gyanújelek vannak, és hogy nem mindegyik van meg mindenkinél… sőt! Ennek felelevenítéseként választottam a mai ábrát – nem a kedvencem, de legalább magyar nyelvű. Kérlek titeket, feltételes módban olvassátok.
hollandrémület