2016. 11. 06.
Apa vörös, anya barna, a gyerek meg szőke hajjal született
Késő este 11 óra van, lázasan pihegsz a karomban. Ovis nővéredtől elkapott futó nátha, én persze ettől is idegbetegre aggódom magam, 38,3, még csak most kezd hatni a lázcsillapító. Sehogy sem jó, ficeregsz rajtam, hintaszékbe helyezkedünk, már bújsz is a cicikhez a megnyugvásért. Letakart sólámpa és a konyhából beszűrődő kislámpa gyenge fényénél csak nézlek ringatózás közben. Gyönyörű vagy. Tökéletes. Rádöbbenek, milyen ritkán vagyunk kettesben, igazán kettesben. Simogatom a hátad, érzem az illatod,a tekintetem közben újra és újra az arcocskádra téved, icipici orrocskád, apró füleid, lehunyt szemeid, hosszú szempilláid, szőke alighajad… és a szívem túlcsordul. Maholnap egy éves leszel, és a születésedre emlékezem.
szülés