113. oldal - Bezzeganya

14. rész

Az első gyermekem után a második kissé hosszasabb unszolásra fogant meg, lombik program keretében, Japánban, japán orvosok által, de már magyar édesapától.  Előszóban annyit, hogy ez volt a legrosszabb és legdrágább szülésem.

Öt hónap telt el azóta, hogy elvesztettük a babát. Két hónapot várnunk kellett, de azóta már háromszor próbálkoztunk… Ebből kétszer úgy éreztem, hogy megtermékenyültem, de aztán kis késéssel megjött a vérzésem.

Történt, hogy a múlt hétvégén anyósomékat és sógornőméket vártuk vendégségbe kisebbik gyermekünk névnapja alkalmából. Mivel még nem látták a házunkat, mióta beköltöztünk, igyekeztünk annak legjobb formáját mutatni. Ebbe a nagytakarítás is beletartozott, így szombat délután megejtettük a férjemmel. Sajnos a fal néhol penészes volt, így erősebb vegyszert is bevetettünk, a férjem hipóval takarította a fürdőszoba falát, én meg addig levegőztem a két gyerekünkkel. Persze közben ezerrel ment a szellőztetés, mert ugye erős a vegyszer, nehogy gond legyen. Amúgy is félek az ilyenektől, mert a kolléganőm pár éve takarítás közben ment el végleg. Szóval megvolt a takarítás, a szellőztetés, másnap az ünnepi ebéd, nyüzsgés. Enyhén érződött még a hipo szaga a lakásban, de nyitva volt egy ablak, nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Aztán estére olyan rosszul lettem, hogy a férjem bevitt az SBO-ra. Segítség híján a két gyerek is velünk tartott.

Márciusi klub programok

Előző cikkeinkben Miyake a japán oktatási rendszert kezdte el elemezni, hogy kiderüljön, miért is érnek el a szigetországban olyan jó eredményeket a PISA-teszten.

20. hét

Sziasztok! Irány a backstage!

Tegnap éjjel negyed 11-kor tette fel a férjem a kérdést: „Szerinted csak mi szívunk, vagy másoknál is ez van??” – „Fingom sincs”- feleltem én, míg a gyerek rekedtre ordította magát a másik szobában, hogy „Ki vigyáz ráááám?!”

Sokan leszálltak az Árpád-hídnál, odaférek az ablakhoz. Ott a kishajó, évek óta ez a kedvencem, sötét alul, fehér felül, kis ablakok. Pont olyan, mint amivel játszottunk régen a kistónál, ahol a teknősök voltak. A víztorony. Sokszor elképzeltem, hogy van egy ilyenem és berendezem. Lépcsőn kell felmenni, hatalmas tér, nagy ablakok, hajópadló. Messze ellátni. A múltkor láttam a tévében, hogy valakinek az a munkája, hogy világítótornyok fényét ellenőrzi. Jó lehet. A Duna. Milyen sötét a víz, opálos, tompa fénye van. Ma kisebb a köd. Fal, korlát, falfirkák, szemét, sínek, sötét. Margit-híd. Nee. Vissza kell térnem.

Ismét Bezzeganya Klub a Práter utcában hétfőn, vendégünk egy dúla lesz.

Első gyermekemet 13 éve szültem, akkor az internettel járó információáradat még nem robbant be, az ember ismerősökön keresztül szerezte be a szükséges információkat. A szülésről, nálam hét évvel idősebb, négy lombikgyermekes barátnőmtől tájékozódtam, aki szerint a szülés lényege az epidurális érzéstelenítés. Ha az van, minden jó!

avagy

Ahogy azt már említettem , a diagnózissal együtt kaptunk egy listát is a szóba jöhető fejlesztő intézményekről. Ez a lista viszonylag lassan redukálódott egy óvodára és egy iskolára. Az iskoláról, amit végül nem választottunk, pár mondattal már írtam egy másik posztban. Most a fejlesztő óvodáról szeretnék mesélni, amit végül választottunk.

Már írtam  nektek, korábban, ami meg is jelentet az oldalon november 10-én, „23 hetesen leállhat a méhlepényem” címmel. Szóval megtörtént a baj… November 17-én még volt a babámnak szívhangja, majd 19-én már sajnos nem észlelték. Kórházba kellett mennünk, ahol megerősítették a kisfiam halálát.

Mindig gyerekekkel akartam foglalkozni, nem egész délelőttös munka képében, mint óvó néni, mert én úgy vagyok vele, hogy bőven elég, ha a saját gyerekem törli belém a taknyát-nyálát. Az esküvőnk után komolyan belefogtunk a gyerek-projektbe, a férjemet az alatt a pár hónap alatt az idegösszeomlás szélére sodortam, a tisztító teák, testmozgás és stresszmentes élet háromszögével.

Előző cikkeinkben Miyake a japán oktatási rendszert kezdte el elemezni, hogy kiderüljön, miért is érnek el a szigetországban olyan jó eredményeket a PISA-teszten.

(X)

19. hét

Erős lendülettel kezdtem a hetet, aminek a vége egy komoly elgyengülés lett. Minden értelemben. Mivel az előző napokban betegek voltak a gyerekek, nagyon sokat kellett szerveznünk, hogy megoldjuk a felügyeletet, orvoshoz hurcibálást, vásárlást, egészségesek logisztikáját, ja és mellette a munkáinkat is.

13. rész

Vannak, akik terhesség alatt alig várják, hogy végre abbahagyhassák a munkát, vannak, akik az utolsó percig dolgoznak, de az biztos, hogy szülés után mindenkinek hosszabb-rövidebb időre nem a munka, munkahely, hanem a gyerek lesz feladatai középpontjában. Természetesen ez csak egy átmeneti idő. A munkába állással kapcsolatban két kardinális kérdés merül fel, ami aztán még több kisebb-nagyobb kérdést generál. Az egyik, hogy mikor kezdjek újra dolgozni, a másik, hogy mit és hol. Nos, a mikor kérdés bármikor felmerül, indulatok és érvek sokaságát hozza magával. Pro és kontra lehet érvelni, vitatkozni rajta, mert erre kategorikus választ adni lehetetlen. Felicitasz blogján viszont olvastam egy érdekes kutatásról, amit érdemes figyelembe venni. (2010.10.21.)

Korábbi terhesnaplónk szerzője, Zizik számol be a szülést követő hónapok eseményeiről. Előzmények itt>>>

Egy kisfia és egy kislánya született egy idős spanyol nőnek az észak-spanyolországi Burgosban, írja a BBC. Az eset különlegessége az, hogy korábban elvették a hatóságok a nőtől 2012-ben született kislányát, mert rosszul bánt vele.

2015 januárjában egy gyönyörű fiúgyermeknek adtam életet. Azután jött a rémálom... A szülést követő hetedik napon hallucináltam ill. paranoid megalomán színezetű megfigyeléses téveszméket hangoztattam. Kórházba kerülést megelőzően négy nappal insomnia alakult ki nálam. Nem mertem elaludni, attól féltem, hogy nem tudok felébredni gyermekemhez és nem fogom tudni ellátni. Étvágytalanná váltam, érdeklődésem csökkent, kisfiamat ellátni nem tudtam.

Az előző posztomat ott fejeztem be, hogy beszéltem az egyetlen szóba jöhető csoport pedagógusaival, és megegyeztünk, hogy Soma januárban náluk kezdi majd az évet. Ezek után fogalmaztam még egy levelet, amiben aprólékosan sorra vettem a fiam sajátosságait és hogy ezeket hogyan kezeljük itthon.

Az elmúlt Bezzeganya klubos alkalmon, aki ott volt, jót beszélgetett házasságról, együttélésről, még kutatási eredmények is szóba kerültek, de a kötetlen beszélgetés is élvezetes volt. A gyerekek is jól érezték magukat. Köszönöm a résztvevőknek!

Előző cikkünkben Miyake a japán oktatási rendszert kezdte el elemezni, hogy kiderüljön, miért is érnek el a szigetországban olyan jó eredményeket a PISA-teszten.

Lassan kétéves a legkisebb is. Jó ideje foglalkoztat a gondolat, hogy merre tovább? Van-e tovább? Négygyerekes anyaként van-e létjogosultságom a gyermekeimen túl is tervezni?