116. oldal - Bezzeganya

Sziasztok! Irány a backstage!

Tegnap éjjel negyed 11-kor tette fel a férjem a kérdést: „Szerinted csak mi szívunk, vagy másoknál is ez van??” – „Fingom sincs”- feleltem én, míg a gyerek rekedtre ordította magát a másik szobában, hogy „Ki vigyáz ráááám?!”

Sokan leszálltak az Árpád-hídnál, odaférek az ablakhoz. Ott a kishajó, évek óta ez a kedvencem, sötét alul, fehér felül, kis ablakok. Pont olyan, mint amivel játszottunk régen a kistónál, ahol a teknősök voltak. A víztorony. Sokszor elképzeltem, hogy van egy ilyenem és berendezem. Lépcsőn kell felmenni, hatalmas tér, nagy ablakok, hajópadló. Messze ellátni. A múltkor láttam a tévében, hogy valakinek az a munkája, hogy világítótornyok fényét ellenőrzi. Jó lehet. A Duna. Milyen sötét a víz, opálos, tompa fénye van. Ma kisebb a köd. Fal, korlát, falfirkák, szemét, sínek, sötét. Margit-híd. Nee. Vissza kell térnem.

Ismét Bezzeganya Klub a Práter utcában hétfőn, vendégünk egy dúla lesz.

Első gyermekemet 13 éve szültem, akkor az internettel járó információáradat még nem robbant be, az ember ismerősökön keresztül szerezte be a szükséges információkat. A szülésről, nálam hét évvel idősebb, négy lombikgyermekes barátnőmtől tájékozódtam, aki szerint a szülés lényege az epidurális érzéstelenítés. Ha az van, minden jó!

avagy

Ahogy azt már említettem , a diagnózissal együtt kaptunk egy listát is a szóba jöhető fejlesztő intézményekről. Ez a lista viszonylag lassan redukálódott egy óvodára és egy iskolára. Az iskoláról, amit végül nem választottunk, pár mondattal már írtam egy másik posztban. Most a fejlesztő óvodáról szeretnék mesélni, amit végül választottunk.

Már írtam  nektek, korábban, ami meg is jelentet az oldalon november 10-én, „23 hetesen leállhat a méhlepényem” címmel. Szóval megtörtént a baj… November 17-én még volt a babámnak szívhangja, majd 19-én már sajnos nem észlelték. Kórházba kellett mennünk, ahol megerősítették a kisfiam halálát.

Mindig gyerekekkel akartam foglalkozni, nem egész délelőttös munka képében, mint óvó néni, mert én úgy vagyok vele, hogy bőven elég, ha a saját gyerekem törli belém a taknyát-nyálát. Az esküvőnk után komolyan belefogtunk a gyerek-projektbe, a férjemet az alatt a pár hónap alatt az idegösszeomlás szélére sodortam, a tisztító teák, testmozgás és stresszmentes élet háromszögével.

Előző cikkeinkben Miyake a japán oktatási rendszert kezdte el elemezni, hogy kiderüljön, miért is érnek el a szigetországban olyan jó eredményeket a PISA-teszten.

(X)

19. hét

Erős lendülettel kezdtem a hetet, aminek a vége egy komoly elgyengülés lett. Minden értelemben. Mivel az előző napokban betegek voltak a gyerekek, nagyon sokat kellett szerveznünk, hogy megoldjuk a felügyeletet, orvoshoz hurcibálást, vásárlást, egészségesek logisztikáját, ja és mellette a munkáinkat is.

13. rész

Vannak, akik terhesség alatt alig várják, hogy végre abbahagyhassák a munkát, vannak, akik az utolsó percig dolgoznak, de az biztos, hogy szülés után mindenkinek hosszabb-rövidebb időre nem a munka, munkahely, hanem a gyerek lesz feladatai középpontjában. Természetesen ez csak egy átmeneti idő. A munkába állással kapcsolatban két kardinális kérdés merül fel, ami aztán még több kisebb-nagyobb kérdést generál. Az egyik, hogy mikor kezdjek újra dolgozni, a másik, hogy mit és hol. Nos, a mikor kérdés bármikor felmerül, indulatok és érvek sokaságát hozza magával. Pro és kontra lehet érvelni, vitatkozni rajta, mert erre kategorikus választ adni lehetetlen. Felicitasz blogján viszont olvastam egy érdekes kutatásról, amit érdemes figyelembe venni. (2010.10.21.)

Korábbi terhesnaplónk szerzője, Zizik számol be a szülést követő hónapok eseményeiről. Előzmények itt>>>

Egy kisfia és egy kislánya született egy idős spanyol nőnek az észak-spanyolországi Burgosban, írja a BBC. Az eset különlegessége az, hogy korábban elvették a hatóságok a nőtől 2012-ben született kislányát, mert rosszul bánt vele.

2015 januárjában egy gyönyörű fiúgyermeknek adtam életet. Azután jött a rémálom... A szülést követő hetedik napon hallucináltam ill. paranoid megalomán színezetű megfigyeléses téveszméket hangoztattam. Kórházba kerülést megelőzően négy nappal insomnia alakult ki nálam. Nem mertem elaludni, attól féltem, hogy nem tudok felébredni gyermekemhez és nem fogom tudni ellátni. Étvágytalanná váltam, érdeklődésem csökkent, kisfiamat ellátni nem tudtam.

Az előző posztomat ott fejeztem be, hogy beszéltem az egyetlen szóba jöhető csoport pedagógusaival, és megegyeztünk, hogy Soma januárban náluk kezdi majd az évet. Ezek után fogalmaztam még egy levelet, amiben aprólékosan sorra vettem a fiam sajátosságait és hogy ezeket hogyan kezeljük itthon.

Az elmúlt Bezzeganya klubos alkalmon, aki ott volt, jót beszélgetett házasságról, együttélésről, még kutatási eredmények is szóba kerültek, de a kötetlen beszélgetés is élvezetes volt. A gyerekek is jól érezték magukat. Köszönöm a résztvevőknek!

Előző cikkünkben Miyake a japán oktatási rendszert kezdte el elemezni, hogy kiderüljön, miért is érnek el a szigetországban olyan jó eredményeket a PISA-teszten.

Lassan kétéves a legkisebb is. Jó ideje foglalkoztat a gondolat, hogy merre tovább? Van-e tovább? Négygyerekes anyaként van-e létjogosultságom a gyermekeimen túl is tervezni?

Végre, két hét betegség után egyedül vagyok itthon! Bámulatos, hogy öt gyerek milyen változatos kombinációban tud beteg lenni és mennyiféle vírust képes összeszedni. Az utolsó hat nap volt a legdurvább, akkor a két pici volt itthon betegen, így nemhogy posztot írni, de dolgozni, enni, aludni vagy éppen létezni sem volt időm.

Előzmények itt>>>

Korábbi terhesnaplónk szerzője, Zizik számol be a szülést követő hónapok eseményeiről.

Szeretném veletek megosztani kisfiam születésének történetét, ehhez azonban egy kicsit vissza kell mennem az időben, hogy mindenki számára érthető és teljes legyen a kép. Ha esetleg túl hosszúra sikerül a mondanivaló, remélem, nem bánjátok majd - a mi kis családunk létrejötte korántsem egyedi, mégis szeretnék vele pozitív példát mutatni. És akkor jöjjön a történet.

Nagyobbik gyermekem nemrégiben iskolás lett, és akárhogy töröm a fejem, egyszerűen nem sikerül ésszerű megoldást találnom egy problémára. A probléma forrása az iskolai szünetek. Ugyebár ott van a 11 hetes nyári szünet, a 2 hetes tavaszi, 2 hetes téli téli és 1 hetes őszi szünet még öt hét. Az már 16. Nem tudom, hogy mennyire jellemző az ország iskoláira, mi egy Budapesthez közeli kis településen lakunk, tehát nem a világ végén, de itt nálunk bevett szokás, hogy havonta egyszer tanári értekezlet miatt csak délig van tanítás, ami a 10 hónap alatt 10 napot jelent, azaz újabb 2 hét, valamint az olyan események, mint pl. a farsangi bál, szüreti bál, karácsonyi ünnepség, stb. szintén ilyen napok, ami még 5 nap, azaz 1 hét, aztán vannak még a kivételes tanítás nélküli napok pl. áramszünet, vízszünet esetén, de ezek elég ritkák.

Ma már megkönnyebbülten írom le kisfiam szobatisztává válását. Kis hősöm nagy utat tett meg, ami az elengedést illeti. Remélem a későbbiekben sokat fog ezekből az élményekből meríteni.

Február 13-án ismét várlak benneteket a Bezzeganya klubba. Témánk a Házasság Világnapja kapcsán, Házasodjunk, vagy éljünk együtt? Picit a világnapról is szó lesz, de főként arról, hogy elavult-e ez a holtomiglan-holtodiglan szerződés. Ezen a napon a klubba érkezőket Bezzeganya bögrével is meglepjük.