116. oldal - Bezzeganya

Eddig arról írtam, milyen nehéz elfogadni a szülőnek és a családnak is, ha annak egy tagja autista. Most arról írok, hogy milyen hihetetlenül egyszerű logikával látja fiam a világot maga körül. Ezen belül időnként csodálatos módon vicces helyzeteket teremt óhatatlanul is. Próbálom arról megközelíteni az alábbi történetet, hogy Szabika tudtán kívül milyen szépen formálja és erősíti családunkat. Illetve nevel minket az összetartásra és egymás támogatására, elfogadására.

Sokat gondolkodtam, hogy leírjam-e az én történetemet, de leírom, hátha könnyebb lesz. Férjemmel hat évvel ezelőtt jöttünk össze, és egy év után házasodtunk össze. Ez idő alatt volt két elhalt magzatom. Nagyon sok veszekedésünk volt, folyamatosan el akartam hagyni, mert nagyon anyás... Egyáltalán nem olyan volt később, mint akinek megismertem. De nem hagytam el, mert én nem ilyen ember vagyok, én inkább szenvedek és küzdök, hogy jobb legyen.

Hát vége, megvolt, elmúlt az idei karácsony. Sikeres projektként könyvelem el a dolgok átszervezését: sokkal jobb volt az idei 24-e, mint az eddigiek. Bár 23-án egész nap sütöttünk, főztünk, mivel a két pici még bölcsiben volt, így kényelmesen megoldottunk mindent. Este a három naggyal szépen feldíszítettük a fát. Na, itt egy picit megtört a nagy szent áhítat: mivel a srácok egész nap pörögtek, ekkorra elfáradtak, és már csak egymás gyilkolták. Így éppen hogy csak kibírták a fadíszítést, utána elzavartuk őket aludni. És már csak az ajándékcsomagolás volt hátra. Ezzel minden évben megjárom, elfelejtem, hogy milyen időt rabló dolog. Bár tavaly óta nem veszünk csicsás csomagolópapírt (annyiba került a papír, amiből kijött volna még egy ajándék), sima barna csomagolás van, így megúszom a papírválogatást. Viszont ezt meg díszíteni szoktam matricával, rajzzal, úgyhogy megy vele az idő. Éjjel 3-kor feküdtünk le…

A sokadik naiv vagy realisztikus ábrázolást láthattam aznap, amikor eltűnődtem. Akkortájt szerintem, a néprajz-és történelemkutatások alapján a szülés körül elsősorban bábák, falusi nőrokonok, esetleg valami javasasszony-féle segédkezett, a férfiakat általában kiküldték, vagy valami praktikus feladattal bízták meg őket, mondjuk hogy hozzanak forró vizet, a többi női ügy.

Tünde és Vakmacska

Bár sokan nagyon várják a karácsonyt, biztos vagyok benne, hogy sokakban a rettegés jelenik meg az áhítat helyett, ahogy közeledik az ünnep. Lakást kell takarítani, bevásárolni, ajándékot csomagolni, jönnek majd a rokonok, te jó ég, Gizi nénivel egy asztalhoz kell ülni, az anyós fancsali képét kell bámulni, aki bele fog kötni még a töltött káposztába is. Nem is beszélve a nyomorult karácsonyfáról meg a talpról, melyek sosem passzolnak össze félórás farigcsálás után sem: újabb ok a veszekedésre, „tevettedeztabénafát”! És amikor a szenteste végén a romjaidon (és a lakás romjain) ülsz kimerülten, csak sírni van már kedved. Hol romlott el? Mit kellett volna másképp tenned, hogy legalább kicsit hasonlítson a karácsonyeste a szeretet ünnepére?

Megszegve a múlt heten tett ígéretemet, miszerint folytatom ott, ahol abbahagytam, úgy döntöttem, írok most egy jelen idejű posztot. A karácsonyról természetesen.

Karácsony előtti utolsó könyvajánlónkban ezúttal a szülőknek (vagy leendő szülőknek) ajánlunk gyerekneveléssel, életmóddal kapcsolatos könyveket.

Elnézést kérek, hogy csak később jelentkezem és most is elég röviden.

11-12. hét

A karácsony előtti napok rendszerint feszültségben, idegeskedéssel telnek. Sokan kapkodunk az utolsó napokban, és fejvesztve rohangálunk szaloncukorért, csomagolópapírért, tervezzük a karácsonyi menüt, szervezzük a vendégséget, és a lakásnak is rendben kell lennie, amikor meggyújtja a család a csillagszórót a fán. Nem csoda, ha esténként fáradtan dőlünk le az ágyba, hogy reggelente egyre kimerültebben folytathassuk a karácsonyi pörgést.

A gyerekek (és szüleik) életében fontos mérföldkő az iskolakezdés, ezért érdemes megfelelően felkészülni rá. Sokak számára a felkészülés elsősorban tájékozódást jelent, ehhez kívánok segítséget nyújtani az alábbiakban négy részes írásommal.

9. rész

Ha gyerekkönyvet vennél karácsonyra, ajánlunk néhányat azokból a kiadványokból, melyek az utóbbi időben a kezünkbe kerültek.

Az újszülött baba még csak fényeket és árnyékokat érzékel, az éleslátása csak lassan, fokozatosan alakul ki. Hogyan vehetjük észre, ha a látásfejlődéssel valami gond van? Dr. Szekeres Mártát, a Svábhegyi Gyermekgyógyintézet szemészeti centrumának főorvosát kérdeztük a témában.

Két kislányom van.  Az első természetes úton született, kórházban, traumatizálódtam. Ő már 4 éves lesz december végén. A második alkalommal, mikor várandós lettem - nagyjából most egy éve - eldöntöttem, hogy most kezembe veszem az irányítást, nem hagyom, hogy megegyen az egészségügy gépszalagja, személytelensége, lekezelése, döntésképtelenné tevése, félelme... és még sorolhatnám, miféle nyomokat hagyott bennem az első szülésem élménye.

8. rész

A gyerekek (és szüleik) életében fontos mérföldkő az iskolakezdés, ezért érdemes megfelelően felkészülni rá. Sokak számára a felkészülés elsősorban tájékozódást jelent, ehhez kívánok segítséget nyújtani az alábbiakban négy részes írásommal.

Az eheti képet egy autizmus-kutatás publikációból vágtam ki. Az írás itt érhető el angol nyelven (IACC/OARC Autism Spectrum Disorder Publications Analysis: The Global Landscape of Autism Research, July 2012) Az autizmus-kutatásról és annak fókuszairól szól. Nem olvastam végig az utolsó betűig, de a kép szerintem jól reprezentálja, hogy milyen sokrétű téma is ez.

Nemcsak elsőgyermekes szülőknek lehet hasznos ez a könyv, hanem mindenkinek, aki gyermekekkel kerül kapcsolatba, legyen az szülő, nagyszülő, nagynéni vagy bébiszitter. A Baj van? című könyv újszerű módon közelíti meg a tüneteken keresztül a gyermekbetegségek témakörét. Azaz nem az egyes betegségek ABC sorrendbeli leírásai szerepelnek a kiadványban, hanem a gyermeken tapasztalt tünetek alapján kereshetőek ki a betegségek, az ezzel kapcsolatos információk, iránymutatások, teendők.

29 éves anyuka vagyok. Két hónapos a gyermekünk. Férjemmel és egy kutyával élünk a babával. A terhességem és a szülés problémamentes volt, mondhatni tökéletes. Hamar regenerálódtam. A pici a kórházból hazatérve az első két hetet kb. végigaludta, még csodálkoztunk is, mindent tudtam mellette csinálni. A szobájában aludt este, kétóránként ébredt szopizni. Majd történt valami (hasfájás, rájött, hogy már nem anyában van, stb.) nem tudjuk, mivel első baba (megjegyzem, a mai napig is talán az „éhes vagyok, álmos” sírást ismerem fel, semmi mást) és heteken keresztül ment este 8-tól éjfél-3 óráig a vigasztalhatatlan és kimeríthetetlen sírás, ordítás.

Egy kétségbeesett édesapától kaptuk az alábbi levelet, melyben jogi segítséget szeretne kérni a gyermeke óvodájában tapasztaltak miatt.

Nos, örömmel jelentem, hogy a héten háromszor is sikerült megtaposnom az elliptikus trénert! Igen! Nyugisan, normális tempóban edzettem, alkalmanként kb. 14-17 percet. A nyugis nem azt jelenti, hogy aludtam közben, azért megizzadtam és lihegtem is a végére.

Itt van a tél, és sajnos ez nem (csak) arról szól, hogy nagy pelyhekben hull a hó, tükörsimára fagy a tó, és a bágyadt napsugár fényében melegednek a cinkék a tuja tetején. Ahogy bejött a hideg, nyirkos idő, sok gyerek bekap valamilyen vírust, és az iskolában tanulás helyett aléltan fekszik a nappaliban a kanapén. Lázas, köhög, fáj a torka, és már legalább fél csomag százas zsepit elhasznált. A szülők ilyenkor mindent megtesznek, hogy a kicsik fájdalmát és lázát csökkentsék. Jó megoldás erre a Nurofen termékcsalád, mely három hónapos kortól bármilyen korú gyermeknél alkalmazható.

„Ne félj! Élvezd ki a terhességed minden percét! Ne hallgass senkire, csak az ösztöneidre! Aludj, aludj, aludj!” Mit tanácsolnál egy első babáját váró kismamának? Ezt a kérdést tettük fel a Bezzeganya Facebook-oldalán, melyre rengeteg komment érkezett, ezek közül válogattunk.

9-10. hét

Hol volt, hol nem volt, 30 évvel ezelőtt született egy lány. Az édesapja szobafestő-mázoló volt, szakmunkás végzettséggel, az édesanyjának bár volt érettségije, 18 évesen férjhez ment és 16 évig otthon volt, gyereket nevelt. A családban visszamenőleg illetve oldalágon is mindenki főként szakmunkás végzettséggel rendelkezett, az érettségi se volt mindennapos, diplomás pedig nincs is.

A gyerekek (és szüleik) életében fontos mérföldkő az iskolakezdés, ezért érdemes megfelelően felkészülni rá. Sokak számára a felkészülés elsősorban tájékozódást jelent, ehhez kívánok segítséget nyújtani az alábbiakban négy részes írásommal.

Dr. Vadász Gábornak