114. oldal - Bezzeganya

14. hét

Sziasztok! Még élek, ami nem kis teljesítmény! Túl vagyok az első két edzésen. Sokan írtátok már itt, hogy mennyire szeretitek ezeket a kemény edzéseket… Én már várom, hogy ez eljöjjön, de egyelőre az izomlázzal és a nulla teljesítőképességgel küzdök.

Előzmények itt >>>

Nagy volt a dilemma, amikor szinte az első éles próbálkozás után – nem várt hirtelenséggel - teherbe estem. Sose jártam magán nőgyógyásznál. Habár nem okozott volna anyagilag gondot, én még abban a világban nőttem fel, ahol, ha az embernek egészségügyi problémája volt, akkor elment a kijelölt háziorvoshoz, szakrendelésre. Ezért mindig a lakóhelyem szerinti SZTK nőgyógyászához jártam – megjegyzem, ez igen ritkán történt, mert szerencsére „egyszerű eset” vagyok nőgyógyászati szempontból. A teherbeesésem előtt 1-2 hónappal ráadásul új helyre költöztünk, ahol teljesen új nőgyógyászok rendeléseit látogathattam. Egyiküket sem ismertem, csakúgy, mint egy esetlegesen frissiben választott magánorvost sem… Mivel mindkét lehetőség zsákbamacska volt, maradtam az ingyenorvosnál.

„Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra.” (Jn 16,21.)

Ma futás közben, mint mindig gondolkoztam és azon agyaltam, hogy mennyiszer kapok olyan megjegyzéseket, hogy könnyű nekem. Mindezt sokszor olyan emberektől (kollégáktól, barátoktól), akik ismerik az életem. Ilyenkor főleg elcsodálkozom, hogy ezt most komolyan gondolják?

Előzmények itt>>>

Boldog új évet mindannyiótoknak!

Itt az új év, számot vetettünk (és arattunk) a tavalyi évről. Hosszas szövegelés helyett beszéljenek a számok:

13. hét

Amikor vártam a Kírát, azon gondolkodtam naphosszat, hogy fogom majd etetni, itatni, pelenkázni, tanítani és persze szórakoztatni, elmesélni neki, milyen a világ (politika- és anyázásmentesen, szigorúan csak a rózsaszín felhők és pillangók oldaláról). Sokat gondoltam a közös programokra, nagy séták a csúcsszuper 21.századi babakocsival, melyben a gyerek megállás nélkül kacag a fittségtől duzzadó, mosolygós, vidám anyura, majd mindent szépen megeszik, amit készítek neki, és sosem fog sírni (csak nagyon ritkán ). Szép kis ruhákba öltöztetem, frizurázom, ésatöbbi.

10. rész

FIGYELEM! Csak akkor írj kórháztesztet, ha az elmúlt két évben szültél hazai kórházban, mivel az a cél, hogy friss, aktuális információkat lehessen olvasni egy-egy adott intézményről.

Mindenki búcsúztassa el kedve szerint 2016-ot (annyit biztos mondhatunk, szinte senkinek se volt eseménytelen), és 2017 legyen ilyen vidám, mint ez a videó itt- nem kell hozzá spanyolul tudni, hogy átmenjen az üzenete.

Nem mindenki élvezi a szilveszteri tűzijátékot - a háziállatok a szekrény alatt, a hangérzékeny autista kisgyerekek pedig anyával-apával, és fülekre szorított kézzel várják, hogy vége legyen.

Eddig arról írtam, milyen nehéz elfogadni a szülőnek és a családnak is, ha annak egy tagja autista. Most arról írok, hogy milyen hihetetlenül egyszerű logikával látja fiam a világot maga körül. Ezen belül időnként csodálatos módon vicces helyzeteket teremt óhatatlanul is. Próbálom arról megközelíteni az alábbi történetet, hogy Szabika tudtán kívül milyen szépen formálja és erősíti családunkat. Illetve nevel minket az összetartásra és egymás támogatására, elfogadására.

Sokat gondolkodtam, hogy leírjam-e az én történetemet, de leírom, hátha könnyebb lesz. Férjemmel hat évvel ezelőtt jöttünk össze, és egy év után házasodtunk össze. Ez idő alatt volt két elhalt magzatom. Nagyon sok veszekedésünk volt, folyamatosan el akartam hagyni, mert nagyon anyás... Egyáltalán nem olyan volt később, mint akinek megismertem. De nem hagytam el, mert én nem ilyen ember vagyok, én inkább szenvedek és küzdök, hogy jobb legyen.

Hát vége, megvolt, elmúlt az idei karácsony. Sikeres projektként könyvelem el a dolgok átszervezését: sokkal jobb volt az idei 24-e, mint az eddigiek. Bár 23-án egész nap sütöttünk, főztünk, mivel a két pici még bölcsiben volt, így kényelmesen megoldottunk mindent. Este a három naggyal szépen feldíszítettük a fát. Na, itt egy picit megtört a nagy szent áhítat: mivel a srácok egész nap pörögtek, ekkorra elfáradtak, és már csak egymás gyilkolták. Így éppen hogy csak kibírták a fadíszítést, utána elzavartuk őket aludni. És már csak az ajándékcsomagolás volt hátra. Ezzel minden évben megjárom, elfelejtem, hogy milyen időt rabló dolog. Bár tavaly óta nem veszünk csicsás csomagolópapírt (annyiba került a papír, amiből kijött volna még egy ajándék), sima barna csomagolás van, így megúszom a papírválogatást. Viszont ezt meg díszíteni szoktam matricával, rajzzal, úgyhogy megy vele az idő. Éjjel 3-kor feküdtünk le…

A sokadik naiv vagy realisztikus ábrázolást láthattam aznap, amikor eltűnődtem. Akkortájt szerintem, a néprajz-és történelemkutatások alapján a szülés körül elsősorban bábák, falusi nőrokonok, esetleg valami javasasszony-féle segédkezett, a férfiakat általában kiküldték, vagy valami praktikus feladattal bízták meg őket, mondjuk hogy hozzanak forró vizet, a többi női ügy.

Tünde és Vakmacska

Bár sokan nagyon várják a karácsonyt, biztos vagyok benne, hogy sokakban a rettegés jelenik meg az áhítat helyett, ahogy közeledik az ünnep. Lakást kell takarítani, bevásárolni, ajándékot csomagolni, jönnek majd a rokonok, te jó ég, Gizi nénivel egy asztalhoz kell ülni, az anyós fancsali képét kell bámulni, aki bele fog kötni még a töltött káposztába is. Nem is beszélve a nyomorult karácsonyfáról meg a talpról, melyek sosem passzolnak össze félórás farigcsálás után sem: újabb ok a veszekedésre, „tevettedeztabénafát”! És amikor a szenteste végén a romjaidon (és a lakás romjain) ülsz kimerülten, csak sírni van már kedved. Hol romlott el? Mit kellett volna másképp tenned, hogy legalább kicsit hasonlítson a karácsonyeste a szeretet ünnepére?

Megszegve a múlt heten tett ígéretemet, miszerint folytatom ott, ahol abbahagytam, úgy döntöttem, írok most egy jelen idejű posztot. A karácsonyról természetesen.

Karácsony előtti utolsó könyvajánlónkban ezúttal a szülőknek (vagy leendő szülőknek) ajánlunk gyerekneveléssel, életmóddal kapcsolatos könyveket.

Elnézést kérek, hogy csak később jelentkezem és most is elég röviden.

11-12. hét

A karácsony előtti napok rendszerint feszültségben, idegeskedéssel telnek. Sokan kapkodunk az utolsó napokban, és fejvesztve rohangálunk szaloncukorért, csomagolópapírért, tervezzük a karácsonyi menüt, szervezzük a vendégséget, és a lakásnak is rendben kell lennie, amikor meggyújtja a család a csillagszórót a fán. Nem csoda, ha esténként fáradtan dőlünk le az ágyba, hogy reggelente egyre kimerültebben folytathassuk a karácsonyi pörgést.

A gyerekek (és szüleik) életében fontos mérföldkő az iskolakezdés, ezért érdemes megfelelően felkészülni rá. Sokak számára a felkészülés elsősorban tájékozódást jelent, ehhez kívánok segítséget nyújtani az alábbiakban négy részes írásommal.

9. rész

Ha gyerekkönyvet vennél karácsonyra, ajánlunk néhányat azokból a kiadványokból, melyek az utóbbi időben a kezünkbe kerültek.