111. oldal - Bezzeganya

Ezen a hétvégén idén utoljára tobzódhatunk a Generali Gyerek Sziget ingyenes programjaiban, érdemes tehát a Hajógyári-sziget felé venni az irányt a hétvégén. Lesz Gryllus-koncert, Nemzetközi Duna Nap, Karaván Színház, kézműveskedés, sportprogramok és az összes népszerű elfoglaltság. Idén utoljára, június 24-én és 25-én kicsiknek és nagyoknak irány a Hajógyári- sziget. A Nagyszínpadon fellép Korpás Éva és zenekara, egy interaktív gyerekműsorral. Az erdélyi, felvidéki magyar népzene legszebb dallamai csendülnek majd fel – népdalok, mondókák, gyerekjátékok és muzsika eleveníti fel a régi falusi világot. A koncert vendégénekesnője: a Fölszállott a páva egyik elődöntőse, a felvidéki Szabó Júlia, akinek Korpás Éva volt felkészítő tanára. Hallható lesz majd a Czutorborsók legújabb lemeze is, a Kresz Géza utazásai, amiben a gyerekek által olyannyira kedvelt és bálványozott közlekedési eszközöket, az utazás témáját járja körül. A dalokban még a korábbiaknál is fontosabb szempont az organikus, élőhangszeres megszólalás, a változatos, játékos, képszerű szövegek többszólamú, játékos éneklése. Itt lesz majd Ruttkai Bori és a Karaván Színház pedig a Banyamesékkel varázsolja majd el a nézőket. Az előadásuk keretében három rövid (két székely és egy orosz) népmesét láthatnak a gyerekek. Szombaton, a Nemzetközi Duna Napon a Gyerek Paradicsomban mindent megtudhatunk a híres nagy folyónkról, megismerhetjük a Duna élővilágát, az aktívabbak pecséteket gyűjthetnek a Duna Útlevelükbe és ajándékokkal térhetnek majd haza. Felejthetetlen családi programot kínál a Mesés Lovas Udvar, ahol a már hosszú évek óta sikeres Gyermek és Ifjúsági Lovasszínház Egyesület újabb meseprodukcióját és bemutatóját láthatja majd a nagyérdemű. Lehet majd sétalovagolni, jelmezbe bújva kipróbálhatjuk magunkat lovas színészként is. A Modellezők terén drón-szimulátorokon kipróbáhatjuka merevszárnyú és multirotoros eszközök irányítását, majd pedig a „drón-simogatóban” a kis drónok irányítását. A Mozgás Akadémián fegyveres harcművészeti bemutatót tartanak majd különböző fegyverekkel ( nunchaku, say villa, tonfa, szamuráj kard), amely után az érdeklődők kipróbálhatják az eszközöket. Rövid edzéseiken megtanítanak néhány alapvető önvédelmi technikát, melynek részét képezik a játékos bemelegítő, szituációs feladatok és szabadulás technikák. A Generali Sportparkban ez a hétvége a focié: alternatív módokon tesztelhetjük le labdakezelési, rúgási technikánkat , a biliárdfoci, dartsfoci, célba rúgás, és rúgás-sebességmérő eszközöknél kiderül, ki hogyan bánik a labdával. Minkét napon lesz Generali szűrőbusz, ahol különböző ingyenes szűrésekkel várják a család minden tagját. A Kézműves Palotában agyagozással, kavicsestéssel várják azokat, akik alkotni szeretnének, a Pixelhobby sátorban pedig mindenki elkészítheti magának a kulcstartóját , de akár egy saját készítésű képpel is hazatérhet majd onnan. Persze nem hiányzik majd az állatsimogató sem, lehet majd társasozni, bohóckodni, dráma játékba csatlakozni vagy akár zsonglőrködést tanulni. Indulás előtt érdemes a részletes programért a www.gyereksziget.hu-n is kalandozni.

27. hét

Mint tudjátok, nem vagyok egy konyhatündér, és gyakran folyamodok olyan megoldásokhoz, amelyek lecsökkentik a tűzhely melletti ácsorgás idejét és leegyszerűsítik a főzést. Persze szoktam friss alapanyagokból is főzni, és már a vietnámi Pho-leves elkészítésében is kezdek profi lenni – bár ez pont nem a leggyorsabban előállítható étel -, de sokszor használok zacskós vagy „kocka”cuccokat: leveseket, ízesítőket és készételeket is. Ezek főleg a sátrazós nyaralásainkon segítenek sokat, amikor a kölkök éhen akarnak halni és percek alatt kell ételt varázsolnom eléjük.

2016 az előtte lévő évekhez viszonyítva relatíve eseménytelen volt. Bár, ha kicsit jobban belegondolok, újabb tapasztalattal gazdagodtunk – most a fogászat terén.

Egyrészről nagyon örülök, hogy vége a sulinak, másrészt kezdődhet egy még nagyobb kaland: a hová tegyük a gyerekeket nyáron? című program. Nekem ugyan mázlim van, mert van  hadra fogható nagyszülő, és a munkám is olyan, hogy bárhonnan tudom végezni (még akár a horgásztavak mellől is), de sajnos nem mindenki ilyen szerencsés: sakkozni kell a kivehető szabadnapokkal, egyeztetni nagyszülőkkel, bébiszitterrel – vagy épp megfizethető tábort kell keresni, hogy hasznosan töltsék a gyerekek a szünidőt.

Hajnalban, négy óra körül éreztem az első fájást. Jött egy megérzés, hogy ma szülni fogok, de ez teljesen lehetetlennek tűnt számomra, hiszen még csak a 29. héten voltam. Ezt aztán el is felejtettem, csak hónapokkal később tudatosult bennem, hogy ez egy intuíció volt, megéreztem. Aludtam tovább. 7-8 óra körül már egyre erőteljesebbek voltak a fájások. Hívtam az orvost, de nem értem el telefonon. Ekkor felhívtam Ilikét (Csattos Ilona), aki megnyugtatott, és kérte, hogy akkor is induljak el a kórházba (SOTE I. sz. Szülészeti Klinika), ha nem tudok beszélni az orvossal. Felöltöztem, és újabb két fájás között bepakoltam egy hátizsákba, éppen, ami eszembe jutott. Férjemmel elindultunk. Elkezdtem figyelni, hogy hány percesek a fájások, de olyan sűrűn követték egymást, hogy úgy éreztem, most csak az számít, hogy beérjünk a kórházba minél előbb.

Itt a nyár, a jó idő, és már csak 2,5 hónap van az ovikezdésig. Egyrészt a nagymamák szekálnak, hogy te még mindig pelenkázod azt a nagy és okos gyereket? Másrészt valahogy a nyáron szobatisztává kell tenni a csemetét, mert különben hogy megy oviba. Bezzeg régen, anyáink, nagyanyáink idejében az egy éves már vígan bilizett, de most a beste kölke mindjárt három, és eszébe se jut vécébe pisilni, hogy a kakilásról ne is beszéljünk. Időről időre megjelenik a bölcsis topicba a segélykérés: Mondjatok praktikákat, mert nem veszik be az oviba, ha még pelenkás!

Régóta olvasom a Bezzeganyát, így csak egy dologban voltam biztos, amikor az első terhességemre készültem: bármi megtörténhet. Nincs két egyforma várandósság, hiába a sok jótanács, biztosra nem tudsz menni, végső soron mindig a megérzéseidre hallgass. Ezzel indultam neki ennek a nagy kalandnak.

Az előző posztomban olvashattátok a gondolataimat a szövegértés-fejlesztéssel kapcsolatban, általánosságban. Ebben a posztban azt szeretném bemutatni, milyen kreatív szövegalkotásra ad lehetőséget a Lengemesék sorozat. Ehhez nem kell semmilyen különösebb eszköz, otthon is kivitelezhető, garantáltan szórakoztató foglalatosság lesz!

Már magyar neve is van: „perrentyű”

Itt az év vége, a tanároknak illik valamit adni, amiért elviselték és oktatták, nevelték gyermekünket a suliidő alatt. Van, ahol ez normális keretek között folyik és reális összegben keresnek a szülők ajándékot a tanító néniknek/bácsiknak (ha jó a tanító, nincs az az összeg, amennyivel ki lehetne fejezni a hálánkat – és persze nem is biztos, hogy kézzel megfogható ajándék az elvárás), rosszabb esetben viszont beindul a licit, és a végén úgy érzi magát az ember, mint ebben a zseniális karikatúrában.

26. hét

Kedves Nagymama, aki étellel kínálta gyermekemet!

(X)

Idén volt az első alkalom évek óta, hogy nem voltunk ovis gyereknapon – tekintve hogy már egyetlen gyerekem se ovis. Az ovis gyereknap az részben olyan, mint amilyennek kéne lennie az ovinak úgyáltalában – sport, tánc, zene, móka-kacagás. Köztük a Zseniális Néptáncos Bácsi, aki egyszerű lépéseket és számos egyszerű népi játékot (zenével vagy anélkül) tanított a gyerekeknek, igény láthatóan volt rá rendesen. És akkor belém hasított: uramisten, ezek a kölykök hétköznap már semmi ilyesmit nem csinálnak? Semmi körbenállegykislányka, kútbaestemkihúzki, bújjbújjzöldág meg a többiek? Csak ha anyák napján bemutatják színpadi produkciónak vagy gyereknapon keringőzik velük egyet a Zseniális Néptáncos Bácsi? Hétköznap, óvó nénivel, neadjisten maguktól, az udvaron…

Őszinte leszek. Az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Örültem, mert végül is a spektrumon belül a lehető „legjobb helyen állunk”. Ugyanakkor szomorú is voltam, hiszen mégiscsak kimondták: Szabika autista. És itt PONT is került a kálváriánk végére… Vagy csak most kezdődik igazán?

Minden családban már a gyermek születésével kezdődnek a gyűjtemények. A karszalag, az értesítő lap, az ultrahangos képek, első hajtincs… Aztán a bölcsis művek, irkafirkák, az ovis csinálmányok, és a rendkívül értékes kavicsok, vadgesztenyék, botocskák, tobozok… hegyei. De közben anyuka is félreteszi a már nem jó, még nem jó, majd jó lesz ruhákat, cipőket, kabátokat, játékokat… Aztán néhány év múlva rájövünk: kinőttük a lakást. Pedig csak a féltett kincsek szaporodtak meg. Dobjunk ki mindent? Őrizzük meg? Meddig? Hogyan? Erről fogunk beszélgetni a következő Bezzeganya klubban.

Ebben a bevezetőben néhány gondolatot írnék arról, hogy miért fontos a szövegértés-fejlesztés. Olvasás, szövegalkotás írásban és szóban, szövegértelmezés egymástól elválaszthatatlan fogalmak. A helyes olvasás viszont szerintem nem fedi a helyes szövegértést, az valami sokkal komplexebb folyamat. Hiába értek jól, olvasok jól egy szöveget, hiába fedezem fel újabb és újabb rétegeit, ha nem tudok semmit sem létrehozni belőle. Ha nem tudok alkotni a részeiből egy új szöveget, képet vagy magamban egy gondolatot, akkor passzív marad végig a tudásom. Ha viszont rögtön átfordítom valami új entitásba, termékenyen továbbfejlődik bennem. A szövegértés alkotó folyamat is, nem csak leképezés.

Csupa jó program vár mindenkit a nyári szünet előtti utolsó hétvégén: az Állatkertben Agymenők élménynap, a Hajógyárin Gyerek Sziget, a Várkert Bazárban pedig A Cappella Fesztivál várja a gyerekes családokat.

Amikor az újdonsült kismama hazaviszi párnapos babáját a kórházból, a családtagok, rokonok, barátok, ismerősök legszívesebben azonnal megrohamoznák őket. Fontos lenne figyelembe venni, hogy az újszülött érzékeny lény, és a hormonborult kismama sem biztos, hogy arra vágyik, hogy neked kávét főzzön, amikor babanézőbe mész. Érdemes tehát megfontolni néhány szabályt, hogy a látogatás senkinek se legyen kellemetlen.

25. hét

Évről évre egyre nagyobb a kínálat: a sakktábortól kezdve a nyelvi és tematikus táborokon át a sportos táborokig számtalan lehetősége van annak, aki a gyereke(i)t egy-egy hétre szeretné izgalmas és érdekes programokra beíratni a nyári szünetben. Akinek olyan örökmozgó, mindenlébenkanál gyereke(i) vannak, mint nekem, igyekszik olyan tábort választani, ami kielégíti a mozgásigényüket és tudásszomjukat. Összegyűjtöttem néhányat a neten fellelhető sportos-kalandos lehetőségek közül.

A hajunk, a bőrünk nemcsak ápoltságunk, hanem belső, egészségi állapotunk tükrei is.  Ha szép, sima, csillogó, akkor aki ránk néz, azt gondolja: kirobbanóan egészségesek és energikusak vagyunk.

Negyed öt óta ébren vagyok. Ez tulajdonképpen elég jónak mondható. Szívesen visszaaludtam volna még, de a pici nem hagyta. Egyre kevesebb szabad percet enged a számomra, ugyanis elhatározta, hogy benevez a következő országos sportversenyre, bármi is legyen az. Éppen ezért minden nap hajnalok hajnalán kirúg az ágyból és üvöltve osztogatja az utasításait. Különböző feladatokat eszel ki, és mit mondjak, meghajlok ötletessége előtt.

Őszintén szólva az elmúlt hetekben kissé úgy éreztem magam, mint Karinthy nyula, akinek csak jót akarnak. Húsvét óta mintha elszabadult volna a hajóágyú, bekerült hirtelen egy „kórustábor” nevű program, ahol az ifjak többé-kevésbé esőben és inkább kevés, mint több zuhanyzásra használható melegvíz társaságában töltöttek öt felejthetetlen napot a Börzsönyben vagy hol, ahol persze volt számos remek program is, csak épp az élet nem állt meg közben (nem mindenki kórustag, ugye…), én pedig mérgesen morrantam: a május elsejei hosszú hétvégén ÉN akarok kirándulni a saját gyerekeimmel végre, és teljes felelősséggel vállalom, hogy semmiféle lecke-pótlás nem készül ezeken a napokon, nem én találtam ki, hogy év közben „táborozni” menjenek, lassan úgy költöttem el vagy százhúszezret, hogy együtt vagy külön a nyár 11 hetében még a sarki fagyizóig se mentünk el.

Történetem valahol ott kezdődik, hogy a terhességem 15. hetétől a fogadott orvosom császárt tervezett, mert az első három hónapban rengetegszer szenvedtem a számon herpesszel. Amiről kevesen tudják, hogy akár császárhoz is vezethet. A 35. héten herpesz-tesztet csináltatott velem, aminek nagyon vártuk az eredményét.

Szándékosan nem írtam egyetlen sort se a mostanában repkedő „családpolitikai” elképzelésekről, nem vagyok hajlandó se ezerszer lerágott gumicsontokról értekezni, se olyanok kottájából játszani, akiknek „csak” a szakmai hozzáértésével, az emberi tisztességével, nem utolsósorban a jó modorával vagy a nőkről alkotott képével erős problémáim vannak. Ami gondolatot a felszínre dobott bennem ez az egész cirkusz: mi a fenének több gyerek, ha ennyivel se bír a mai társadalom, se mentálisan, se erőforrással, se szándékkal, se türelemmel, se megbecsüléssel.

Sokáig gondolkoztam, hogy megírjam-e ezt a posztot, de úgy érzem, muszáj kiírnom magamból. Van ugye a legkisebb lányom, aki nem egy egyszerű eset. Értékelőfüzetében nem egy és nem kettő kék szín található, ami szintén azt jelzi, hogy a magatartásával gondok vannak. Ezzel nem vitatkozom, ismerem őt igen jól: önfejű, makacs, és csak azt csinálja, amihez kedve van.

Bár már nagyon régóta él ember a földön, még mindig nem lezárt téma a férfi és női szerepek közötti különbségek vagy éppen egyenlőségek megléte, meg nem léte. Minden kornak, korszaknak megvannak a maga irányvonalai, apróbb vagy nemi forradalmai, ahogy nálunk otthon is. És nem is vagyok könnyű helyzetben. Egy, az arányokat tekintve matriarchális családból átkerültem egy nem tudom, hogy csak az arányokat tekintve-e, de mindenesetre patriarchálisba, ami nagyfokú önuralmat igényel.