112. oldal - Bezzeganya

Mindig gyerekekkel akartam foglalkozni, nem egész délelőttös munka képében, mint óvó néni, mert én úgy vagyok vele, hogy bőven elég, ha a saját gyerekem törli belém a taknyát-nyálát. Az esküvőnk után komolyan belefogtunk a gyerek-projektbe, a férjemet az alatt a pár hónap alatt az idegösszeomlás szélére sodortam, a tisztító teák, testmozgás és stresszmentes élet háromszögével.

Előző cikkeinkben Miyake a japán oktatási rendszert kezdte el elemezni, hogy kiderüljön, miért is érnek el a szigetországban olyan jó eredményeket a PISA-teszten.

(X)

19. hét

Erős lendülettel kezdtem a hetet, aminek a vége egy komoly elgyengülés lett. Minden értelemben. Mivel az előző napokban betegek voltak a gyerekek, nagyon sokat kellett szerveznünk, hogy megoldjuk a felügyeletet, orvoshoz hurcibálást, vásárlást, egészségesek logisztikáját, ja és mellette a munkáinkat is.

13. rész

Vannak, akik terhesség alatt alig várják, hogy végre abbahagyhassák a munkát, vannak, akik az utolsó percig dolgoznak, de az biztos, hogy szülés után mindenkinek hosszabb-rövidebb időre nem a munka, munkahely, hanem a gyerek lesz feladatai középpontjában. Természetesen ez csak egy átmeneti idő. A munkába állással kapcsolatban két kardinális kérdés merül fel, ami aztán még több kisebb-nagyobb kérdést generál. Az egyik, hogy mikor kezdjek újra dolgozni, a másik, hogy mit és hol. Nos, a mikor kérdés bármikor felmerül, indulatok és érvek sokaságát hozza magával. Pro és kontra lehet érvelni, vitatkozni rajta, mert erre kategorikus választ adni lehetetlen. Felicitasz blogján viszont olvastam egy érdekes kutatásról, amit érdemes figyelembe venni. (2010.10.21.)

Korábbi terhesnaplónk szerzője, Zizik számol be a szülést követő hónapok eseményeiről. Előzmények itt>>>

Egy kisfia és egy kislánya született egy idős spanyol nőnek az észak-spanyolországi Burgosban, írja a BBC. Az eset különlegessége az, hogy korábban elvették a hatóságok a nőtől 2012-ben született kislányát, mert rosszul bánt vele.

2015 januárjában egy gyönyörű fiúgyermeknek adtam életet. Azután jött a rémálom... A szülést követő hetedik napon hallucináltam ill. paranoid megalomán színezetű megfigyeléses téveszméket hangoztattam. Kórházba kerülést megelőzően négy nappal insomnia alakult ki nálam. Nem mertem elaludni, attól féltem, hogy nem tudok felébredni gyermekemhez és nem fogom tudni ellátni. Étvágytalanná váltam, érdeklődésem csökkent, kisfiamat ellátni nem tudtam.

Az előző posztomat ott fejeztem be, hogy beszéltem az egyetlen szóba jöhető csoport pedagógusaival, és megegyeztünk, hogy Soma januárban náluk kezdi majd az évet. Ezek után fogalmaztam még egy levelet, amiben aprólékosan sorra vettem a fiam sajátosságait és hogy ezeket hogyan kezeljük itthon.

Az elmúlt Bezzeganya klubos alkalmon, aki ott volt, jót beszélgetett házasságról, együttélésről, még kutatási eredmények is szóba kerültek, de a kötetlen beszélgetés is élvezetes volt. A gyerekek is jól érezték magukat. Köszönöm a résztvevőknek!

Előző cikkünkben Miyake a japán oktatási rendszert kezdte el elemezni, hogy kiderüljön, miért is érnek el a szigetországban olyan jó eredményeket a PISA-teszten.

Lassan kétéves a legkisebb is. Jó ideje foglalkoztat a gondolat, hogy merre tovább? Van-e tovább? Négygyerekes anyaként van-e létjogosultságom a gyermekeimen túl is tervezni?

Végre, két hét betegség után egyedül vagyok itthon! Bámulatos, hogy öt gyerek milyen változatos kombinációban tud beteg lenni és mennyiféle vírust képes összeszedni. Az utolsó hat nap volt a legdurvább, akkor a két pici volt itthon betegen, így nemhogy posztot írni, de dolgozni, enni, aludni vagy éppen létezni sem volt időm.

Előzmények itt>>>

Korábbi terhesnaplónk szerzője, Zizik számol be a szülést követő hónapok eseményeiről.

Szeretném veletek megosztani kisfiam születésének történetét, ehhez azonban egy kicsit vissza kell mennem az időben, hogy mindenki számára érthető és teljes legyen a kép. Ha esetleg túl hosszúra sikerül a mondanivaló, remélem, nem bánjátok majd - a mi kis családunk létrejötte korántsem egyedi, mégis szeretnék vele pozitív példát mutatni. És akkor jöjjön a történet.

Nagyobbik gyermekem nemrégiben iskolás lett, és akárhogy töröm a fejem, egyszerűen nem sikerül ésszerű megoldást találnom egy problémára. A probléma forrása az iskolai szünetek. Ugyebár ott van a 11 hetes nyári szünet, a 2 hetes tavaszi, 2 hetes téli téli és 1 hetes őszi szünet még öt hét. Az már 16. Nem tudom, hogy mennyire jellemző az ország iskoláira, mi egy Budapesthez közeli kis településen lakunk, tehát nem a világ végén, de itt nálunk bevett szokás, hogy havonta egyszer tanári értekezlet miatt csak délig van tanítás, ami a 10 hónap alatt 10 napot jelent, azaz újabb 2 hét, valamint az olyan események, mint pl. a farsangi bál, szüreti bál, karácsonyi ünnepség, stb. szintén ilyen napok, ami még 5 nap, azaz 1 hét, aztán vannak még a kivételes tanítás nélküli napok pl. áramszünet, vízszünet esetén, de ezek elég ritkák.

Ma már megkönnyebbülten írom le kisfiam szobatisztává válását. Kis hősöm nagy utat tett meg, ami az elengedést illeti. Remélem a későbbiekben sokat fog ezekből az élményekből meríteni.

Február 13-án ismét várlak benneteket a Bezzeganya klubba. Témánk a Házasság Világnapja kapcsán, Házasodjunk, vagy éljünk együtt? Picit a világnapról is szó lesz, de főként arról, hogy elavult-e ez a holtomiglan-holtodiglan szerződés. Ezen a napon a klubba érkezőket Bezzeganya bögrével is meglepjük.

Gyermekünk lesz – leírhatatlan az öröm! Túl vagyunk a harmadik hónapon, amikor az átlagosan optimista kisszülők már boldogan osztják a jó hírt nem csak a családtagokkal. A következő szintre léphetünk: a baba, az jön… na de hová?

Mindenre van társasjáték - és a jó társasok akkor is fejlesztenek, ha elsősorban szórakozásra találták ki őket. Lencse Máté-interjúnk második része következik, arról, mitől segít jól egy segítő, baj-e a társasozás végén hisztiző gyerek, és mi lehet a gond a látszólag tökéletes megoldásnak tűnő Skype-korrepetálással. Több helyen olvastam, hogy a pedagógiai eszköztár egyik sikertörténete a táblás társasjátékok használata. Mire jó a társasjáték?

18. hét

Közkívánatra létrehoztunk egy "fórumbejegyzést", mely kikerül a többi beszélgetős "topic" közé, a jobb oldalra. Itt lehet beszélgetni edzésekről, sportról, beszámolhattok, ki hogyan oldja meg a rendszeres testmozgást, ötleteket, tippeket adhattok egymásnak, mely kiegészülhet táplálkozási tanácsokkal is.

A PISA-teszten jól teljesítő országok esetében sok pontatlan információ látott napvilágot az utóbbi hetekben. A sokat emlegetett és mostanában kissé leszerepelt finn iskolarendszert nem ismerem, de a japánt, ahol 15 éve élek, annál inkább. Az oktatás terén éllovas Japán a 2000-es években egyre rosszabb teljesítményt nyújtott, majd egyes reformok következtében újra előretörőben van: a 2012-es teszten holtversenyben a 3. lett Dél-Koreával, most 2. helyezett Szingapúr után.  Ha figyelembe vesszük az országok populációja közti hatalmas különbséget (5,6 milliós Szingapúr szemben a 127 milliós Japánnal), ez az eredmény még kiemelkedőbb. Halkan megjegyzem, hogy Shanghai sokáig vezető pozíciót töltött be, míg Kína az országos méréskor már nem tudott jó eredményeket produkálni.

A fenti tárgyszöveggel kaptam nemrég emailt az elsős lányom iskolai levelezőlistáján. Először csak meresztgettem a szemeimet, és már attól féltem, hogy ez a lista is áldozatául esik azon anyukáknak, akik nem tudják helyén kezelni a lehetőséget, hogy minden szülőt elérnek egyszerre (az oviban volt, hogy különböző lájkgyűjtésekkel és egyéb, az ovis élettel kapcsolatban érdektelen témában küldözgettek leveleket). Aztán – a csatolt fotón jól látszott –, hogy egy plüssállatról van szó, amelynek lába kelt az iskolában.

A terhességem nem volt nehéz, bár sokat aggódtunk, mivel itt a terhesgondozás elég gyér, hozzám a terhesség negyvenedik hetéig nem is értek, ctg a szülésig nem volt. Mégis, a genetikai ultrahang hiánya zavart legjobban (itt nincs, mivel az abortusz minden esetben illegális), emiatt haza kellett utaznom kétszer is, mivel az epilepsziagyógyszerem miatt nagyobb volt a kockázat fejlődési rendellenességekre folsav mellett is. Saját orvos vagy saját szülésznő nincs, csak ha az ember privát kórházban szül, de itt az valami horribilis összegekbe kerül, és nem éreztünk szükségesnek pont a baba érkezése előtt egy ekkora kiadást.

Kittit néhány évvel ezelőtt ismertem meg az edzőteremben. Jelentős túlsúlya volt, hozzá képest jól néztem ki akkor. Kitartásának és erejének köszönhetően mára fordult a kocka. Ő mínusz 24 kilónál tart, én plusz nyolcnál. Nemrég beszélgettem vele, kíváncsi voltam, hogy mit csinált az elmúlt három évben, hogy sikerült neki az, ami nekem nem.