Elvesztünk a sulicuccok tengerében (X)

A helyszín még mindig a Tesco. A feladat: ceruzavadászat. Ebbe most én is beleszólok, nekem sem mindegy, milyet veszünk, ha nem szeretnék agyvérzést kapni hegyezés közben, amikor nyolcadszorra törik ki a gyenge minőségű ceruzahegy, és hiába vettem olcsón, rövid időn belül mehet a kukába a három centisre faragott ceruzácska. Túl drága azért ne legyen, már csak azért sem, mert például a most másodikba menő lányom ceruzái tavaly hétről hétre fogyatkoztak, nem érdemes tehát a legdrágábbat venni azért, hogy eltűnjenek. (Személyes preferenciám a radíros végű ceruza, ha nem rágcsálós a gyerek, ellenben rendetlen, és sosincs meg a radírja. A radíros végű cerkákkal nagyobb eséllyel tud javítani a füzetében, ha kell.) A tölthetős ceruzák felejtősek a családban, ahány fajta, annyiféle méretű és formájú ceruzabetétekre van szükség, és a fentiekből következik, hogy nálunk sosem lenne meg a ceruzához való betét.

A radírokon nem tökölünk sokat, kapnak egy olcsót a suliba és egy drágábbat otthonra – ezeket én teszem el a saját fiókomba, mert különben ezek is szétszélednek, és bottal üthetjük a nyomukat. (És ilyenkor persze a radíros végű ceruzák is sunyin lapulnak valahol.) A golyóstollakkal viszonylag gyorsan végzünk, itt szabad kezet kapnak meghatározott árfekvésben.

A színes ceruzák választéka is hatalmas, a lányaim mérgezett egérként rohangálnak fel-alá, kinek melyik kell: a dupla végű, a vékony, a vastag, elég a 12-es vagy 24-es kell? Hajlítható esetleg? Háromszögletű? Lakkozott? Van 18 darabos is! Aztán jönnek a filcek, hasonló a kínálat, én már feladom és csendben lekuporodok a kiállított kempingszékre. Aztán árat ellenőrzök, a nagyon drágákat olcsóbbakra cseréltetem, fogyóeszköz, mint a grafit ceruza, suliba a kedvezőbb árfekvésű is megteszi.

Később valahogy dűlőre jutunk, ár-érték arányt figyelembe véve kompromisszumos megoldást kötünk. Szerencsére gyurmából, vízfestékből, zsírkrétából nincs ennyiféle változat, és meg is elégszenek a Süni termékekkel. A hurkapálca-írólap-rajzlap tengelyen is gyorsan sikerül túllenni. A ragasztóknál molyolunk még egy kicsit: el kell dönteni, hogy folyékony legyen vagy stift formátumú, vagy a kettő keveréke.

Úgy tűnik, nagyjából végeztünk a sulis bevásárlással. De akkor jönnek az extra kérések: „Anya, ez azért kell, hogy jobban tudjak tanulni!” „Ez meg azért, mert szép és ettől több kedvem lesz matekozni!” A nem kötelező felszerelések, melyeknél a szülő és a pénztárca dönt, hogy bekerül-e a termék a kosárba – de erről egy következő posztban mesélek.

Tünde

(A bejegyzést a Tesco támogatta.)

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?