110. oldal - Bezzeganya

30. hét

Megszámlálhatatlan mennyiségű ajánlót tudnánk írni nyári kirándulóhelyszínekről: vízpartokról, hegységekről, városokról, melyeket érdemes meglátogatni (tervben is van egy ilyen sorozat, ha van kedvetek, küldhettek ti is ajánlókat). Én most a hazai nemzeti parkjainkat ajánlom, ahova júliusban-augusztusban nem csak kirándulásokra lehet menni, hanem tematikus programok keretében fedezhetik fel a térség élővilágát a látogatók.

Játszótér, bevásárlás, strand. Ha két ép gyereked van, akkor is kell ez meg az, de alapvetően leginkább kis üdítő, aztán mehetünk. A gyerekek felöltöznek, elkészülnek (akár egyedül, akár hatalmi szóval) ha viszont van egy sérült gyereked is... Nos, mindjárt nem ennyire egyszerű.

Két éve már bontogatta szárnyait a nyár, amikor azt vettem észre, hogy egyre többször vagyok rosszul, kezdenek úrrá lenni rajtam azok a bizonyos tünetek. Ez 1-2 héttel a születésnapom előtt volt, és tettem egy olyan meggondolatlan kijelentést, hogy csak a szülinapom reggelén csinálok tesztet. Hát mondanom se kell, alig vánszorogtak a napok, pedig a kisfiam igazán sok időmet lefoglalta.

Az „Indiában a szerelmi házasságért halál járhat” című poszt alatt kialakult egy kisebb vita a házasságról; egyrészt annak kapcsán, hogy a Bezzeganyán kommentelők hány százaléka él házasságban, másrészt szó volt a szerelmi- és érdekházasságok közti különbségekről, azok előnyeiről és hátrányairól.

„Az ember végül homokos,  szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent; nem remél.

Ebben és a következő a posztomban nemcsak egy konkrét könyvről szeretnék írni, hanem egy jelenségről komplexen, nevezetesen az aktuális mainstream skandináv gyermekirodalom hazai megjelenéseiről. Azonban itt nem fordításokról van szó, hanem a trend átültetéséről, vagyis, hogy kik azok a szerzők, akik megpróbálják a gyermekolvasókat egészen közel hozni a valósághoz mindennapi témaválasztásaikkal, mindezt pedig szabadversben teszik. Abszolút tabudöntögetésről van szó, amennyiben a versek hősei rácsodálkoznak a hajléktalanokra, a halálra, a kirekesztésre, az óvodai megalázásra, homoszexuális szülőkre.

Mivel már a kisfiunk születésekor tudtuk, hogy szeretnénk még babát kis korkülönbséggel, ezért mikor a fiunk betöltötte az első évet, úgy döntöttünk, itt az ideje a tesó érkezésének.

Mai könyvajánlónkban egy inspiráló, gyerekeknek szóló sorozatról írunk, ajánlunk könyvet matek iránt érdeklődőknek és egy új babanaplót is bemutatunk.

Igazából most inkább tanácsot szeretnék kérni, mint történeteket mesélni. Bence kisfiunk 20 hónapos lesz a napokban. A legnagyobb problémánk, hogy nem alszik egyedül éjszaka. Van nagy szép és kényelmes rácsos ágya, ilyen-olyan világító eszközökkel, hogy ne a koromsötétben kelljen aludnia. Mostanában már Kutyus is a pajtása lett, aki enni, fürdeni, aludni jön velünk.  Bíztam benne, hogy ő majd meghozza a várva várt önálló alvást.

29. hét

Fotó: Lantos P. István

Mi az, amitől legtöbbször félni szoktunk? A számunkra ismeretlen helyzetektől. A kistestvér érkezése alaposan megváltoztathatja a nagyobbik gyermek viselkedését.

A hétévesem rá van kattanva a Mása és a Medve című rajzfilmre: gyakran keres rá az interneten, hogy online nézhesse, és nem hiányozhatott a színpadi változat előadásáról sem. Egyik este arról beszélgettünk, hogy mennyi rajzfilmben vannak medvék, el is kezdtük összeírni őket. Ezeket találtuk. Ti tudtok még?

A történetem témája rendhagyó, bár sajnos nem egyedi. Kérdés: Mi van akkor, ha egy átlagosnak mondható családban egy ritka, nehezen kiszűrhető genetikai betegséggel születik a baba?

Imádtam a terhességem, sosem gondoltam, hogy ez ennyire jó dolog lehet. Nem voltam kívánós, sokat mozogtam, távmunkában dolgoztam otthonról, jutott időm a kutyámra, akivel minden nap órákat sétáltam, és közben újra és újra elképzeltem azt a percet, mikor majd a vajúdás után magamhoz ölelem a fiamat. Az a perc lesz majd a MINDEN, ahonnan elindulunk együtt!

A tanítási időszak utolsó hetében rákérdeztünk arra, hogy mennyibe került a tanárok év végi ajándéka nálatok. Kérdőívünket közel ötszázan töltöttétek ki, amit ezúton is köszönünk. Sajnos többen félreértették a kérdést és azt az összeget írták be, amennyit nekik kellett befizetni a közös ajándékra, a kérdés pedig arra vonatkozott, hogy összesen mennyit költött az osztály az év végi meglepetésre. Ezeket a válaszokat figyelembe véve készítettük el az összegzést.

Ebben a posztomban szeretném először is leszögezni, hogy az írásaimmal nem akarom kizárólag a szülőre hárítani a felelősséget, ami a gyermeke fejlődését illeti, illetve nem „áttolni akarom a feladatot, hanem megmutatni, mit tehet a szülő, hogy az olvasás/felolvasás nagyobb öröm legyen a gyerkőcöknek már a születéstől fogva.

Az előző posztban arról írtam, hogyan fogadta Soma a kistestvérét. Most az utazásról és egymás elfogadásáról ejtenék néhány szót.

(X)

A napokban köremailt kaptam az elsős gyerekem osztályfőnökétől „Nyár” címmel. Azt gondoltam, hogy nyári teendőket és információkat találok benne, kötelező olvasmányt, gyakorolnivalót, esetleg a beszereznivalók listáját. Egész más volt a tartalom.

Tavaly ilyentájt hirdettük meg akciónkat, melyben Bezzeganyás kulacsot kapott mindenki, aki posztot küldött be. Örömmel jelentjük, maradt még kulacs – ezeket szeretnénk most kiosztani: hasonló feltételekkel, mint legutóbb.

28. hét

Vannak olyan nyári napok, amikor jobban esik a négy fal között tölteni az időt (mert kint elviselhetetlen hőség van, szakad az eső vagy július közepén enyhén télies az időjárás). Az alábbiakban összegyűjtöttünk olyan beltéri kreatív játékötleteket, amivel az örökmozgó ovisokat is le lehet kötni – és a nagyobbak is élvezni fogják mind az előkészületeket, mind a játékokat.

Az ember életében többször választhat magának hősöket. Először valamikor a gyermeki kor kezdetén, majd később a tinédzser korszakában, ezután ha még mindig hisz a hős karakterek erejében, akkor még fiatal felnőttkorban is előfordulhat. Elsődleges hőseink általában a szüleink, majd őket követheti mindenféle sztár (legyen az zenész, színész, sportoló vagy egyéb szellemi alkotó). Bár jómagam nem igazán dicsőítettem soha efféle embereket, azért a mostani életszakaszomban lévők közül mégis képes lennék erre. Ők nem mások, mint az egyedülálló szülők.

Nem tudom, milyen egy fájás. Nem tudom, milyen vajúdni. Nem tudom, milyen, ha a párod kezét szorongathatod kitolás közben. Nem volt rá lehetőségem, hogy átéljem. Hogy ennek orvosi vagy kényelmi okai vannak, azt nem tudom már meg soha. Azt tudom viszont, hogy a műtéttel kapcsolatban az orvosom emberileg semmibe sem vett, és hogy azóta sem tudom ezen túltenni magam. Csupán azért okolom magam, hogy rosszul választottam orvost.

Egy elsőgyerekes barátnőm kérdezte tőlem nemrég, hogy hogyan tudja védeni a féléves babáját a naptól, ha szeretne kimozdulni vele napközben – a gyógyszertárban ugyanis azt mondták neki, hogy a babákat egyéves korig nem szabad naptejjel kenni. Furcsálltam ezt a „szabályt”, ezért felkerestem dr. Molnár Katalin bőrgyógyászt, hogy kifaggassam a témával kapcsolatban.

Ígértem, hogy írok a testvérkapcsolat alakulásáról. Fogalmazgatom ezt már egy ideje, jó nagy téma, nem is könnyű. De ugorjunk neki.

A nyári szünet előtti utolsó klubon vendégünk lesz a kismamanapló szerzője, Gitta. Elsősorban a foglalkozásáról szeretném őt kérdezni, de a várandósság is szóba kerülhet.