110. oldal - Bezzeganya

15. rész

A modern tudomány és irodalom - és ezáltal mi is, mint szülők - rengeteget foglalkozunk azzal, hogy mi a szerepe a szülői létnek, ki a jó szülő, az elég jó szülő, a még ennél is jobb szülő. Illetve megfordítva, a rossz példákat kielemezve, rengeteg irodalmat találunk arról, hogy ki a borostyán szülő, nárcisztikus szülő, mérgező szülő és társai. Hatalmas terhet ró az anyaságra, és most már az egyenlőség korában az apaságra is, az a kimondatlan nyugati hitvallás, hogy a gyermek boldogsága az eredményes szülői munka fokmérője. Minden szülő szeme előtt egyedüli célként az lebeg, hogy a gyermeke boldog legyen. A probléma ezzel a tézissel csak annyi, hogy rendkívül szubjektív és megfoghatatlan.

Sajnos technikai okok miatt elmarad az április 10-re meghirdetett mesékről és mesélésről szóló beszélgetés. Pótolni fogjuk májusban, meséstől, ajándékostól, mindenestül.

Legtöbbször azért keresi fel a szülő a hematológust, mert úgy látja, sápadt a gyermek, fáradékonyabb is, és szeretné megtudni, hogy ennek hátterében nem vérszegénység áll-e. Előfordulhat, hogy laborvizsgálat során véletlenül derül ki a vérszegénység. Az okokról és a vérképzőszervek betegségeivel összefüggő tünetekről Dr. Benyó Gábor hematológussal beszélgettünk.

13-16. hét

Lassan két és fél évvel ezelőtt született meg a kisfiam, most jutottunk el odáig hogy jöhet a kistesó. A házaséletünk hullámzó, mert még mindig pocsék alvó a fiam. Így februárban a ciklusom 7. napján védekezés nélkül együtt voltunk, bár tudtuk, hogy ezzel még a célt nem érhetjük el. Pár nap múlva mindenki beteg lett, így megfeledkeztünk a dolgokról.

Tony Attwood Asperger-kutató ezekkel a szavakkal közölte egy páciensével a diagnózist:

Az elmúlt napokban óriási port kavart az elsősöknek napközis foglalkozásra szánt kifestő. Millió tiltakozó, aláírásgyűjtés, háborgó szülők és nagyszülők végül elérték, hogy visszagyűjtötték a kiment példányokat, és megsemmisítésre kerül a kiadvány. Mondhatnánk azt is, ez a kérdés megoldódott. De vajon miért lát napvilágot egy ilyen dolog? Mert valaki jó pénzt akar keresni? Valaki jó dolgában már azt se tudja, mivel sokkolja a társadalmat? Sok kommentelő a különféle fórumokon ezt hangoztatta. Mások forgatták a szemeiket, hogy egy elsős ne a szexről tanuljon, hanem írni-olvasni. Majd ha nagy lesz, felvilágosítja az anyukája. Ez a vélemény volt erősen túlsúlyban. A szakemberek a képeket kifogásolták, és a stílust. Az egyszeri anya meg csak kapkodja a fejét, és bár azt tudja, hogy ezt NEM, de akkor mit, mikor és hogyan?

Amikor bizonyos életszakaszokhoz értem, úgy éreztem, felnőttem. Aztán később láttam, hogy csak egyre „felnőttebb” vagyok. És hogy nincs olyan, hogy nem jön újabb kihívás, újabb fájdalom vagy harc.

Előzmények itt>>>

Olvasom a Bezzeganyát, de nem azért, mert kisgyerekeim vannak, hanem mert Bezzeganya vagyok, még akkor is, ha a gyerekeim lassan felnőnek. Olvasom, mert néha az is vigasztal, hogy már vannak olyan témák, amiket mi kinőttünk, problémák, melyek az idő múlásával megoldódnak. Miközben vannak olyanok is, amelyek előttem állnak megoldatlanul. Mégis három nagylánnyal, úgy érzem, közétek tartozom, Bezzeganyákhoz.

Korábban többször foglalkoztunk a Bezzeganyán a gyermekkori cukorbetegség témájával. Az alábbiakban összefoglaljuk még egyszer, amit a betegségről tudni érdemes. Kitérünk arra is, hogy milyen egyéb esetekben érdemes felkeresni a gyermekkel az endokrinológiai szakrendelést.

Néhány héttel ezelőtt eljutottam egy olyan pontra mentálisan, hogy ha egy – két hetet várok a dolgok kimondásával, biztosan a pszichiátrián kötök ki. Elegem lett ugyanis a két és fél éve tartó bezártságból, abból, hogy szárnyaszegett madárnak éreztem magam, aki nem tehet meg semmit, de semmit, amit szeretne, mert az első nem én voltam, hanem a gyerek. Nyilván nem az elkényeztetésről van szó, de mindent úgy akartam csinálni, hogy neki legyen jó. Ergo betartottam a jól bevált napi rendszerességet, és mindent úgy csináltam, hogy először a gyerek szempontjából terveztem el mindent. De ez a mindennapos ugyanaz-történik helyzet nem vált be nekem hosszú távon, így írtam nektek, ide a BA-ra, és most külön köszönetet szeretnék mondani. Ugyanis a várt, titkon félelemmel eltelített kommentek helyett, csak ösztönzést és jó tanácsokat kaptam, ami szerint ki kellett lépnem arról a pontról. Úgyhogy KÖSZÖNET ÉS RESPECT!

Ma Magyarországon 3 éves kortól kötelező az óvodai beiratkozás. Van-e és hogyan kivétel? Mik a feltételei annak, hogy ovit kezdjen a gyerek? Maradjon még bölcsiben, vagy vigyem át az oviba az őszi, téli gyerekemet? Nincs hely, mi lesz így a gyerekemmel? Az rendben, hogy óvodás lesz, de melyik ovit válasszuk? Önkormányzatit, vagy magánovit? A magánovikból melyik alternatívot? Melyik alternatív ovi mit nyújt? Elsősorban ezekre a kérdésekre keressük a választ, de természetesen a beiratkozásról, a beszoktatásról, a személyes tapasztalatokról, az óvónők és dadusokkal szembeni elvárásainkról is szót ejtünk. Beszéljük meg személyesen!

5-12. hét

Újra itt vagyok, köszönöm, hogy megvártatok. Elég nehezen indult az év, a gyerekek sokat voltak betegek, emiatt feltorlódott némi munka. Ennek rendbetételéhez viszont sok-sok idő kellett, így elmaradt a múlt heti napló.

Március utolsó hétfőjén a Bezzeganya klubban az utóbbi napokban nagy visszhangot keltett felvilágosító kiadvány kapcsán fogunk beszélgetni. Rengeteg kommentet elolvastam, és azt látom, erősen felháborodott a szülői társadalom. Ti mikor kezdtétek a felvilágosítást? Mit mondtatok? Használtatok segédanyagot? Az igazság az, hogy én szeretem felvilágosítás helyett a szexuális életre nevelésnek hívni a dolgot. Szerintem nem kampány ez, meg nem is világosodik meg a gyerek tőle, sokkal inkább belenevelődik valamibe, ami után egy egészséges gondolkodású felnőtté válik.

Bezzeganyának írtam először. Tünde azonnal válaszolt. Még aznap este bele is mentünk egy hosszabb emailezésbe és nekem lassan leesett, nem véletlenül fordultam hozzá elsőként és nem véletlenül válaszolt nekem azonnal, segítségét felajánlva. Pontosan tudta, miről beszélek, kisgyermekes anyukaként, daganatos betegnek lenni kőkemény misszió. Neki már eltelt jó néhány év, amióta végigcsinálta, én még a közepében vagyok. Meg sokan mások. De nem a beteg anyukákkal akarom folytatni, hanem a nagy barna tágra nyitott szemekkel alulról felfelé ránk bámuló gyerekekkel, akik néha némán, néha követelőzve kérdezik, mi történik körülöttük. Mi ez a felfordulás, anya haja hova lett, mikor nő vissza, milyen betegség ez, ami eddig nem is látszott, csak most, hogy anyát kezelik, meg amúgy is el lehet ezt kapni?

Ismét itt vagyok, van még sztori, ez az ötből még csak a második ☺ Az előző szülés óta hipp-hopp eltelt öt és fél év. Némileg változott a stáblista: új baba, új apa… Igen, elváltam és jelen történet ideje alatt épp a második férjemet „fogyasztom”. Azóta is ő van soron ☺

Pár hónapja született meg a kisfiam, és rengeteg kérdéssel állok szemben. Kezdetben úgy futottam neki, hogy majd a fiam apjával és a szerelmünk erejével megbirkózok a feladatokkal, most viszont ott tartok, hogy pont ez, amire építettem, ez mondott csődöt, és fogalmam sincs, hogyan tovább.

Ha évszakváltás, akkor Vajdahunyadvár! Alighanem rátanultak mások is, mert már állnak jó páran Mezőgazdasági Múzeum előtt a Bűvös Óceán című kiállítás második napjának reggelén, úgy negyedórával a hivatalos nyitás után, ami egyértelműen a sikert jelzi (mielőtt valaki megijedne tőle: a szervezők folyamatosan menedzselik a helyzet, ha valaki ennyit se szeretne várni gyerekkel, tájékoztatják, mikorra jut be, ha esetleg kényelmesebb előtte egy kört tenni a Városligetben. Mire kiballagtunk, már kényelmesen be lehetett jutni, és a kiállítótér sem volt zsúfolt). Odabent az előtt az asztal előtt sorakozunk még egyszer fel, ahol megkapjuk a játékfüzetet, a táblát, és az első kérdés megfejtéséhez szükséges golyócskát, és korosztálynak megfelelő játékmagyarázatot is.

Kicsit bemutatkoznék nektek pár szóban: Gitta vagyok, 31 éves, és jelenleg a második kisbabánkat várjuk, a lányom nemrég töltötte be a hármat. Tavaly májusban döntöttünk úgy a férjemmel, hogy készen állunk, itt az idő belevágni a kistesó-projektbe, mert mindig is legalább két gyereket szerettünk volna. Addigra már fél éve jártam rendszeresen spinningre, igyekszem odafigyelni az étkezéseimre (de ez nem mindig sikerül), illetve különböző étrend-kiegészítőket, főleg folsavat kezdtem el szedni. A ciklusom rendben volt, és mivel a lányunk első alkalommal összejött, ezért most is a gyors sikerben bíztunk.

Kanyaró. Elméletileg gyermekeink miatt nem kell aggódnunk – a kötelező védőoltásnak (MMR) köszönhetően rájuk nem veszélyes a vírus. Mi, felnőttek viszont izgulhatunk (és halaszthatjuk el a külföldre tervezett utazást), főleg, ha 1969 előtt születtünk.

Még, nem, most

14. rész

Történetünk nem egyszerű, de hát kié az mostanában? 2010-ben megismertem a párom, szinte az első perctől együtt lakunk, ő szerzett nekem munkát, úgy érzem, elég jól kiegészítjük egymást, boldogságban élünk. Három év együttélés után, 2013-ban úgy voltunk vele, hogy akkor vágjunk bele a „babaprojectbe” – hozzáteszem, egy alkalommal se védekeztünk előtte se, de akkor még nem tulajdonítottam ennek nagy figyelmet. Szóval eltel fél év, nem történt semmi, közelítve az egy évhez úgy voltam vele, hogy valamerre lépnem kell, bár akkor én 24, a párom 29 volt, szóval nem voltunk elkésve semmivel...

Egy véraláfutásos folt a vállamon emlékeztet arra, hogy jól tettem, hogy elhagytam. A gyermekem apját. A „szerelmemet”. Micsoda megtévesztés ez a szeretettel átitatott szó, amit ő gyakran használt rám. Aztán sértegetett egy adott indulatos pillanatában. Mondott már mindent: voltam szopós kurva, aki csak széttette a lábát neki, hogy végre valaki felcsináljon, voltam élete legnagyobb hibája, mikor őelőtte elköltöztem egy másik városba, csak dugni mentem oda, egy eltartott vagyok, egy pióca, aki először anyámék nyakán élősködött, aztán most az övén, már egy ideje szar vagyok a szemében, és elmondta, mióta nem tud engem tisztelni, és meglátása szerint én otthon nem csinálok SEMMIT!

A történet a régi szép időkben játszódik, 16 évvel ezelőtt. Figyelem: dinók grasszáltak az utcán, nem volt mobiltelefon, az igény szerinti szoptatás csak vad idea volt elfajzott védőnők szűk körében, hordozás alatt pedig a sérült autók trélerezését értette mindenki.

Nagyon megtörtnek érzem magam. Fél éve volt az esküvőm, egy ritka jó emberrel. Hihetetlenül kedves, szorgalmas, segítőkész, támogató, nagyon szerelmes belém és bármit megtenne értem, a barátaimért, családomért. Egyszerűen ő a tökéletes férfi, akit mindig is szerettem volna férjemnek és jövendőbeli gyerekeim apjának. Csak egy a bökkenő. Nem vagyok belé szerelmes. Nem tudok belé szerelmes lenni.