105. oldal - Bezzeganya

Az előző posztomban arról meséltem, hogyan hangolódtunk a második gyermekünk érkezésére, most a szükséges felszereléssel kapcsolatos tapasztalataimat osztom meg.

Bár a múltkor meséltem, hogy a tanító nénink azt javasolta, ne fárasszuk az elsős gyerekeket feladatlapokkal a nyári szünetben, helyette játékos formában matekozzunk és fejlesszük a szókincsét, de bevallom őszintén, nem bírtam ellenállni néhány foglalkoztató és fejlesztő munkafüzetnek.

Már rég meg akartam nektek írni születéstörténetünket, hiszen valahol ennek a közösségnek, és egy itteni kismamanaplónak köszönhetem az életünket (Zizik).

Nem titok itt sem, hogy imádok jönni-menni, és szinte többet vagyok repülőtéren, mint bevásárlóközpontban. Többen kíváncsiak voltatok izlandi élményeimre, ezért most megosztom az egyik kedvenc utazásom történetét, nem hagyva ki belőle a piszkos anyagiakat sem.

1. rész

Idén újraindítjuk kórháztesztes sorozatunkat, melyben meghatározott szempontok szerint lehet értékelni az intézményt, ahol szültél. A teszteket szerkesztés után megjelentetjük a Bezzeganyán, így segítve azoknak, akik még nem döntötték el, hol fognak szülni, vagy csak szeretnének „nem hivatalos” információkat kapni az adott kórház szülészetéről. Ha 2016-ban vagy 2017-ben szültél, az itt található szempontsor alapján megírt posztot várjuk a [email protected] oldalon.

32. hét

Hála a fapados légitársaságoknak és az online szállodafoglalási rendszereknek, az elmúlt években elég sokat tudtam külföldre utazni – nem túlzás, tényleg jóval olcsóbban, mintha Magyarországon belül mentem volna wellnessezni. (Természetesen itthon is van rengeteg csodálatos hely, amit érdemes felkeresni, írtunk is ezekről ajánlókat.) Mivel a gyerekeim is bámulatos gyorsasággal nőnek (a nagy mindjárt 15, a középső 12 múlt, és a legkisebb is közeledik a nyolcadik szülinapja felé), egyre gyakrabban csatlakoznak a repkedésekhez, hogy különböző ország kultúráit szívják magukba. Augusztusra is sikerült megcsípni igen olcsó repülőjegyet (kitartó munkám gyümölcse, vállveregetés!), így a hosszú autós zötykölődés helyett másfél óra alatt a tenger közelében lesz a kis családom (olcsóbban, mintha kocsival mentünk volna). Az előkészületek viszont alapos körültekintést igényelnek, sajnos most nem vihetjük magunkkal a fél lakást.

Vége lett a kiscsoportnak. Itt a szünidő, itt egy kicsit lazábban vesszük a határokat, ott egy kicsit átlépjük a korlátokat, legyen ez most érvényes inkább rám, a néha túl szigorú anyukára. Értem ezt most az édességek engedélyezésére, vagy inkább nem-nagyon engedélyezésére. Nem merülnék bele a részletekbe a cukorbevitel ellenzéséről, vagy legalább kordában tartásáról, sőt, lépek egy nagyot (leginkább kifelé a komfortzónámból), és abszolút a gyerkőcöknek kedvezve jöjjön némi édes finomság, némi bűnözés, egy kis cinkos kacsintás, inkább-félrenézés, adjunk nekik egy kis nyalánkságot. Tegyük ezt most úgy, hogy tisztában legyünk az alapanyagokkal amikből az édes étek készül, és akár bevonva a gyermeket az elkészítés folyamatába, jó kis családi program kerekedjék belőle, és együtt élvezhessük az édes munka gyümölcsét.

2015 ősz. Házvásárlás. Bankos variálás, huzavona már két hónapja. Dackorszakos, nagyon anyás nagyobbik gyerkőc. Szóval kijutott a jóból rendesen. Szerencsére ez a várandósság is rendben zajlott, mint az előző.

Kapcsolgatja a televíziót, fél füllel hallom, ahogy az orra alá dörmögi, sosincs semmi normális adás. Aztán megakad a szeme egy piros szalagcímen. Rendkívüli. Odahív, ahogy olvasom, a gyomrom egészen apró lesz, a szívem kalapálni kezd, a kezem remegni. Pont most nem találom azt a rohadt telefont, csörgess meg, csörgess már meg, kiabálok vele, pedig szegény nem tehet semmiről. Olyan ideges vagyok, hogy majdnem félrenyomom a hívást. Kicsöng. Csörög, és csörög. Kérlek, vedd fel, kérlek, vedd fel, mantrázom magamban. Közben pereg a film a fejemben, látom véresen, élettelenül feküdni a szürke betonon.

Az előző posztomban már említettem néhány fontos vonását a skandináv gyermekirodalom hazai megfelelőjének. Ebben a posztban Oravecz Imre: Máshogy mindenki más című kötetéről szeretnék néhány gondolatot írni.

Két kis tündéri tűzokádó sárkány anyukája vagyok. Kisfiam másfél éves múlt, nagylányom 4 éves lesz nyár végén. MOST már tudom milyenkét gyermekes anyukának lenni. Barátnőim körében egyre több helyet úton a második gyerkőc (szám szerint négyen a közeli körben) ezért arra gondoltam, hogy egy rövidebb bejegyzés-sorozatban elmesélem nekik (és most már nektek is), hogyan is alakult nálunk az átállás (egy sárkányról kettőre), mit hogyan csináltam, és hogy látom, így utólag mit lehetett volna jobban csinálni. Semmi spanyolviasz, csak tudjátok, mi lesz... Megint felfordul minden. Hátha nektek jobban megy majd. Az okosok azt mondják, hogy a legnehezebb rész következik, merthogy a „nulláról az egyre” is okozhat sokkos állapotot, de az egyről a kettőre verzióban ez garantált. Szerintem azért nem ennyire veszélyes, de lesznek izgis időszakok, amikor majd határozottan kijelenthetitek, hogy na, most már tényleg „idegi alapon vagyok”.

Nyáron mindenkinek jár a pihenés, még a kisbabás családoknak is. Bár nem kis feladat az utazás megszervezése, az igények és a lehetőségek összehangolása, de ha jól sikerül, egész évben töltekezni lehet belőle. Két-három hónapos babával már lehet utazást tervezni, az viszont nem árt, ha egy főpróbával indítasz: esetleg egy hétvégi kirándulással. Így körvonalazódik az a kép, ami egy hosszabb nyaraláson várhat rád, és könnyebb lesz a szervezés, csomagolás is.

31. hét

Nemrég jöttünk haza egy kis családi nyaralásból. A gyerekek egyik kedvenc helyén voltunk, így az indulás előtti hét minden estéjén végighallgathattuk, hogy hány nap múlva megyünk, mennyit is kell még aludni addig? Már egyszer írtam arról, hogy milyen szempontok számítanak, amikor bármerre is elindulunk „hatosban”. Nagyon érdekes volt olvasni a játszóteres írást; sokféle gondolat cikázott a fejemben közben. Az jutott eszembe, hogy igenis nagyon sokat számít, hogy mi, mint család – apa, anya, tesók, a viselkedésünkkel, odafigyelésünkkel mennyire tudjuk azt mutatni a külső környezet felé, hogy kösz jól vagyunk, nem kell minket sajnálni, mi így vagyunk egy egész! Amihez persze azért nagyon jólesik, ha kapunk egy kis pluszt!

Egy korábbi posztomban említettem, hogy a hétéves lányom osztályfőnöke azt javasolta, szerezzünk be néhány, figyelmet fejlesztő játékot a nyárra, mert ezen a téren kellene még fejlődnie a gyereknek. Az ügyben megkerestem Vágó Erikát, az Okosjáték.hu ügyvezetőjét és megkérdeztem, ő milyen figyelmet fejlesztő játékokat ajánl.

2013 június vége felé jártunk egy kisfiúval a pocakomban.  Problémamentes terhességem volt, azt leszámítva, hogy kb. a 36. héttől dagadtak a lábaim. Aztán egyik nap a 38. héthez közeledve csordogálásra lettem figyelmes, pont aznap kellett dokihoz mennem, megvizsgált és mondta, hogy ez nem magzatvíz, nyugodjak meg.

Disclaimer: ez a poszt nem arról szól, és nem kívánja azt sugallni, hogy rossz szülő az, aki a gyermekével étkezés, utazás, házimunka közben vagy bármikor máskor rajzfilmet nézet, egyszerűen csak be kíván mutatni egy másik utat annak minden nehézségével együtt.

Mit veszünk elsőnek, ha úgy véljük, teherbe estünk? Tesztet, persze, de az ajánlás az volna, hogy még a vélt fogamzás ELŐTT (amikor nincs mit tesztelni még) kéne elügetni a gyógyszertárba, hogy beszerezzük amit a népi köznyelv „terhesvitaminnak” nevez. (Szívesen megkérdezném a gyógyszerészeket, kért-e mostanában valaki „T” vitamint tőlük, hogy az értetlen tekintetre „tecciktudni, babátszeretnék” magyarázatot adjon.)

Gondoltam, írok egy kicsit én is az iskolakezdésről, iskoláról, és arról, hogyan zártuk ezt az évet Somával (nem egy poszton belül). Az elmúlt hetekben úgyis az egyik évértékelő megbeszélésről megyek a másikra.

Két gyerekkel járom a játszótér homokos és kavicsos útjait, de sokszor belefutok ugyanazokba a kátyúkba:

30. hét

Megszámlálhatatlan mennyiségű ajánlót tudnánk írni nyári kirándulóhelyszínekről: vízpartokról, hegységekről, városokról, melyeket érdemes meglátogatni (tervben is van egy ilyen sorozat, ha van kedvetek, küldhettek ti is ajánlókat). Én most a hazai nemzeti parkjainkat ajánlom, ahova júliusban-augusztusban nem csak kirándulásokra lehet menni, hanem tematikus programok keretében fedezhetik fel a térség élővilágát a látogatók.

Játszótér, bevásárlás, strand. Ha két ép gyereked van, akkor is kell ez meg az, de alapvetően leginkább kis üdítő, aztán mehetünk. A gyerekek felöltöznek, elkészülnek (akár egyedül, akár hatalmi szóval) ha viszont van egy sérült gyereked is... Nos, mindjárt nem ennyire egyszerű.

Két éve már bontogatta szárnyait a nyár, amikor azt vettem észre, hogy egyre többször vagyok rosszul, kezdenek úrrá lenni rajtam azok a bizonyos tünetek. Ez 1-2 héttel a születésnapom előtt volt, és tettem egy olyan meggondolatlan kijelentést, hogy csak a szülinapom reggelén csinálok tesztet. Hát mondanom se kell, alig vánszorogtak a napok, pedig a kisfiam igazán sok időmet lefoglalta.

Az „Indiában a szerelmi házasságért halál járhat” című poszt alatt kialakult egy kisebb vita a házasságról; egyrészt annak kapcsán, hogy a Bezzeganyán kommentelők hány százaléka él házasságban, másrészt szó volt a szerelmi- és érdekházasságok közti különbségekről, azok előnyeiről és hátrányairól.

„Az ember végül homokos,  szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent; nem remél.

Ebben és a következő a posztomban nemcsak egy konkrét könyvről szeretnék írni, hanem egy jelenségről komplexen, nevezetesen az aktuális mainstream skandináv gyermekirodalom hazai megjelenéseiről. Azonban itt nem fordításokról van szó, hanem a trend átültetéséről, vagyis, hogy kik azok a szerzők, akik megpróbálják a gyermekolvasókat egészen közel hozni a valósághoz mindennapi témaválasztásaikkal, mindezt pedig szabadversben teszik. Abszolút tabudöntögetésről van szó, amennyiben a versek hősei rácsodálkoznak a hajléktalanokra, a halálra, a kirekesztésre, az óvodai megalázásra, homoszexuális szülőkre.