105. oldal - Bezzeganya

Bevallom őszintén, amióta a lányaim olyan suliba járnak, ahol van büfé, többször válaszom a kényelmesebb megoldást, és reggel az ottani kínálatból vehetnek maguknak tízórait. (Hozzáteszem, csokit és édességet nemigen lehet kapni, van viszont müzliszelet, gyümölcs és teljes kiőrlésű szendvics is.) Amikor itthonról viszik az uzsonnás dobozt, különböző dolgok kerülnek bele.

Rengeteg sziklaszilárdnak vélt elvünk volt a gyereknevelést illetően a férjemmel. Aztán megszülettek a fiúk...  és így tizenvalahány év után már nem sokat tudunk felmutatni. Alapvetően az első pár évben elvérzett a 80 százalékuk. Utána volt egy kis stagnálás, majd beköszöntött a kamaszkor hajnala újabb 10 százalék mínusszal. Azóta viszont elég ügyesen tartjuk magunkat. Igaz van egy elvünk, amelyik rendszeresen nagy összecsapásokhoz vezet, ennek ellenére mindenképpen ragaszkodunk hozzá. Ez pedig a „lakásba nem veszünk állatot” kitétel.

Ahogy előzőleg írtam, a második babám elvesztése után három hónappal ismét pozitívat mutatott a teszt.

Sok-sok éve csináltattam először. Mármint mellplasztikát. Mert nem volt cicim. Volt viszont annál több gátlásom. Mert kimondtuk, hogy vége, azzal a fiúval, aki életem első nagy szerelme volt. Mert alakulóban volt valami új, valami izgalmas, valakivel, akit nagyon akartam, de féltem, hogy így kevés leszek. Ez adta meg az utolsó lökést a régóta dédelgetett vágyaimhoz, így hát belevágtam. Nem bántam meg. Magabiztosabb lettem, imádtam.

Az idén ünnepeltük az ADRA Tábor 10 éves jubileumát. Az első tábor 2007-ben szerveződött. Tíz év alatt kialakult egy hihetetlenül jó program, amiért versengenek a gyerekek, hogy részt vehessenek benne, az önkéntesek, hogy segíthessenek a programokban, és a szponzorok, hogy ők is bekapcsolódhassanak a gyerekek élményeinek fokozásába. Idén 104 gyermek vett részt a táborban. Debrecenből, Ózdról, Dunaújvárosból, Nágocsról, Tiborszállásról, Tatabányáról, Győrből, Nagycserkeszről, Pest megyéből egy nevelőszülői hálózatból jöttek a gyerekek. Voltak, akik már jártak a táborunkban, de voltak olyanok is, akik életükben először láthatták a Balatont.

Ha 2016-ban vagy 2017-ben hoztad világra gyermeked, küldd el nekünk te is véleményed a kórházról, ahol szültél. A szempontsort és a segítséget itt találod hozzá.

A múltkori cikkben a kötelező írószerekről, rajzeszközökről, technika felszerelésről írtam. Ez még csak a kezdet, a jéghegy csúcsa. Ezeket kötelező megvenni, a gyerek/szülő ízlésén és a pénztárcán múlik, hogy a fapados vagy a csúcsszuper, menő cuccok kerülnek a kosárba, vagy ár-érték arányban jó termékeket választanak. De mi a helyzet a nem kötelező felszereléssel? Mi alapján döntjük el, hogy megvesszük-e az extra felszereléseket?

Tavaly egy első osztályba menő gyermek szülei átlagosan 63500 forintot költöttek a leendő elsős gyermekük iskolakezdésére – derült ki a korábbi kérdőívünk eredményeiből.

Ha a füzetvásárláson túl is vagyunk, a „vissza az iskolába” történetnek itt még korántsincs vége: meg kell venni még a kötelező felszereléseket: a ceruzákat, tollakat, radírokat, rajz- és technika felszerelést, írólapokat, vonalzókat is. (És mélységes hálát érzek, amiért egyik gyerekem sem első osztályba megy, ahol további, nélkülözhetetlen cuccokat kellene keresgélni a szám- és betűkártyáktól a színes pálcikákon át a logikai készletig.) Itt már nem csak a gyerekek óhaja-sóhaja számít, figyelembe véve a korábbi tapasztalatokat, közös nevezőre kell jutnunk.

37. hét

Kétgyerekes, békés családanya voltam aki – párja tiltakozása miatt – szép lassan elfogadta: két gyönyörű kislánnyal boldogabb már nem is lehetne.

Ültem a kórház viszonylag napfényes folyosójának a végében (műtéti előkészületek miatt a kertbe már nem volt ajánlatos lemenni), mások bezzeg koktéloznak a Paskálon meg a Sziget nyitónapján csapatják... Talán ez a gondolat vezetett el odáig, hogy aznap elalvás előtt az utolsó megjegyzett kép a piros, szögletes, szárnyas malaclampion volt, a Szigeten láttam három-négy éve, mintha hunyorgott és integetett volna felém. Inkább nem kértem volna az ilyenkor szokásos „hangulatjavítót” a műtét előtti éjszakán, eszembe se volt pánikolni, de mégis rám tukmálták: a szobatársaim erősen horkolnak, az eredmény a malaclampion lett.

A Bezzeganyán hétről hétre olvashatjátok az aktuális terhesnapló szerzőjének bejegyzéseit. Az elmúlt közel hét év terhesnapló-szerzőitől most megkérdeztük, hogyan alakult az életük a szülés után. Most Zizik számol be a szülést követő eseményekről.

Azon szerencsés emberek közé tartozunk, akiknek nem kellett sokat várnia a babára. Az esküvő után egy hónappal már kezemben volt a nagyon halvány pozitív terhességi teszt (persze a férjem nem is hitte el, csak mikor már elég erősen látszott az a bizonyos második csík).

Ismerős?

(X)

Van, aki úgy gondolja, hogy ha nem teszik a babát szülés után rögtön a hasára, akkor alapjaiban és végérvényesen sérül a gyerek. Másnak a gyereke viszont koraszülöttként heteket tölt a PIC-en, a gyereket a szülő mégis kiegyensúlyozottnak mondja, szerinte nyoma sincs a traumatikus kezdetnek.

És újra ezek az augusztus végi kérdések:

36. hét

Aki szerette mondjuk a Kis kedvencek titkos életét vagy a Túl a sövényen-t, esetleg rajongója a „nemvagyokcuki” harci egérnek hangját kölcsönző Jackie Channak, kedveli az ázsiai stílusú akciójeleneteket is, az nagyon nem foghat mellé a Mogyoró meló második részével. A lila mókus és a többi szakadt állati akcióhős most épp a beszédes nevű Szabadság (Liberty) Parkot kell, hogy saját érdekében megmentse egy csapat idióta embertől. Ebben a filmben ugyanis mindenki cuki – a patkány, az egér, a nyomott arcú blöki – de az emberek nagyon nem.

Azt hiszem, meglehetősen átlagos a történet, de talán segít másoknak folyamatában látni a dolgokat. Azért írom le, mert tehetetlennek érzem magam, miközben látom, ahogy lassan, komótosan, fájdalmasan eltávolodunk egymástól és semmiféle tanult/olvasott eszköz nem segít. Adott egy harmincas pár. Több mint ötévnyi kiegyensúlyozott kapcsolattal. Szóba kerül a házasság, a gyerek. Végül a gyerek lesz a fontosabb. Minden simán megy. Szép terhesség, csodás gyerek. (Kivéve, hogy rossz alvó kezdetektől, és ez így is marad.) Bár elméletben mindketten nyitottak abban, hogy a háztartás és gyereknevelés nem női-férfi szerepekre bontandó, azért a tradíciók és megszokás többé-kevésbé hozza a megszokott sémát, kis áttörésekkel. Minden rendben levőnek tűnik, de közben én (anya) mégis sokszor érzem, hogy megfulladok és üvölteni szeretnék. Az első komolyabb beszélgetésünk a gyerek négyhónapos korában volt. Mégpedig arról, hogy a párom nem igazán érdeklődik szexuálisan irántam. Ekkor még el-elhittem, hogy ez majd változni fog. Aztán nem változott. Voltak időszakok, amikor kicsit javulónak éreztem, de aztán mégsem. Csak, hogy számszerűsítsük: kb. havi egy szex... Munkahelyi gondok? Igen vannak. Most, meg régebben és a jövőben is lesznek (neki is, nekem is). Ez nem lehet mindenre magyarázat. Próbáltam sok mindent. Tematizálni, nem tematizálni,  csak óvatosan kezdeményezni vagy máskor vadabbul. Eredmény szinte semmi. Tudtam, hogy lesznek nehézségek, ezért próbálok/próbáltam beszélgetni róla. Kérdezni, hogy mi az, amit szeretne(nem csak intim kérdésekben). Pl. Vágyom a romantikára, és ezt is elmondtam, de minimálisan érzem csak, hogy ő tenne ezért. Arra szokott hivatkozni, hogy kevés a kettesben töltött idő. Viszont a két és fél év alatt minden esetben én szerveztem, kezdeményeztem, hogy legyen valami program kettesben. Egyre messzebb kerül az, ahogy élünk, attól, ahogy szeretnék élni egy párkapcsolatban. Érintések, ölelések, kommunikáció. Hiányzik, főleg az, hogy ennek természetességét érezzem a páromtól (bocs a szóért, mindenki írjon be helyette valamit, ami nem zavarja...) Felfoghatatlan, hogy ő miért nem törődik azzal - legalábbis én nem látom-, hogy egy kapcsolattal foglalkozni kell, mindkét félnek, különben eltörik, eltűnik. Próbálom élni az életem, nem állandóan ezen pörögni, de ha már nem is foglalkoznék vele, akkor félek, visszafordíthatatlan lenne. Úgy, érzem ő elvan ebben talán bármeddig. Mondja, hogy szeret és érzem is, de nem tudom, miként lehet ezen javítani. Persze Bridget Jones is akkor jött rá, hogy a ruhák széthagyása a lakásban (vagy mi) nem súlyos vétség amikor a helyi lányok a „valós” bántalmazásaikat mesélték el a börtönben.  Persze tudom, hogy van sokkal-sokkal nehezebb helyzet, de nyilván én a sajátomat szeretném jobbá tenni. Se nem megszokni se nem megszökni, hanem fejlődni, javítani. Na, de, hogy a fenébe?

(X)

A Bezzeganyán hétről hétre olvashatjátok az aktuális terhesnapló szerzőjének bejegyzéseit. Az elmúlt közel hét év terhesnapló-szerzőitől most megkérdeztük, hogyan alakult az életük a szülés után. Ezúttal yzzma beszámolóját olvashatjátok.

Hétfő reggel a szokásos szívhang vizsgálat. Már sokadszorra mentem, kezdett kicsit menetrendszerű lenni, kétnaponta ugyanaz történik. Szép szabályos görbék, a baba azonban még szívesen maradna odabent. Korán kisettenkedtem a lakásból, míg a nagylányom és a férjem aludt, hétkor már a hentesnél voltam. Túrós csuszát terveztem aznap ebédre, jó kis kolozsvári szalonnát vettem. 8-ra már a gépre kötöttek, fél óra, olvasgattam, ritka kiváltság az elmúlt két évben egy sajtkukac gyermek mellett. Szívritmus rendben, méhösszehúzódásokat mutat a gép, kérdezi is a szülésznő, nem érzi? Nem én, semmit. Jön az orvosom is, megvizsgál, három centis méhszáj, pont, mint két napja. Megkérdezi:

Hosszú lesz a történetem, csak jelzem azoknak, akik csupán egy gyors kávé mellé szánják. Ha csupán egyetlen olvasó erőt merít belőle, már nem írtam le hiába.

Múltkor írtam arról, hogy nálunk egyáltalán nem mindegy, milyen füzetet veszünk a gyerekeknek. (Mármint nekik nem mindegy…) A témában érkezett hozzászólásokból mazsoláztam, körbenéztem, mások hogyan csinálják, mi a fontos a füzetválasztáskor, mennyire lényeges az ár és mik az eladók tapasztalatai.

Kedves olvasók, íme egy (meglepően nagyalakú) könyv, ami ha úgy vesszük önnevének ellentéte. Egy "sorskönyv", amire az van írva, hogy "..nélkül".

35. hét

A számok nagy meglepetést nem hoztak: kizárólagos szoptatás tekintetében hajlamosak vagyunk betartani az ajánlásokat (vagy megkísérelni a betartásukat), a legtöbb probléma átmenetinek és megoldhatónak bizonyult, de „mellékhatásként” sokan küzdenek hátfájással, hajhullással, és annak megy a legzökkenőmentesebben, ahol a baba is partner.