104. oldal - Bezzeganya

(X)

Van, aki úgy gondolja, hogy ha nem teszik a babát szülés után rögtön a hasára, akkor alapjaiban és végérvényesen sérül a gyerek. Másnak a gyereke viszont koraszülöttként heteket tölt a PIC-en, a gyereket a szülő mégis kiegyensúlyozottnak mondja, szerinte nyoma sincs a traumatikus kezdetnek.

És újra ezek az augusztus végi kérdések:

36. hét

Aki szerette mondjuk a Kis kedvencek titkos életét vagy a Túl a sövényen-t, esetleg rajongója a „nemvagyokcuki” harci egérnek hangját kölcsönző Jackie Channak, kedveli az ázsiai stílusú akciójeleneteket is, az nagyon nem foghat mellé a Mogyoró meló második részével. A lila mókus és a többi szakadt állati akcióhős most épp a beszédes nevű Szabadság (Liberty) Parkot kell, hogy saját érdekében megmentse egy csapat idióta embertől. Ebben a filmben ugyanis mindenki cuki – a patkány, az egér, a nyomott arcú blöki – de az emberek nagyon nem.

Azt hiszem, meglehetősen átlagos a történet, de talán segít másoknak folyamatában látni a dolgokat. Azért írom le, mert tehetetlennek érzem magam, miközben látom, ahogy lassan, komótosan, fájdalmasan eltávolodunk egymástól és semmiféle tanult/olvasott eszköz nem segít. Adott egy harmincas pár. Több mint ötévnyi kiegyensúlyozott kapcsolattal. Szóba kerül a házasság, a gyerek. Végül a gyerek lesz a fontosabb. Minden simán megy. Szép terhesség, csodás gyerek. (Kivéve, hogy rossz alvó kezdetektől, és ez így is marad.) Bár elméletben mindketten nyitottak abban, hogy a háztartás és gyereknevelés nem női-férfi szerepekre bontandó, azért a tradíciók és megszokás többé-kevésbé hozza a megszokott sémát, kis áttörésekkel. Minden rendben levőnek tűnik, de közben én (anya) mégis sokszor érzem, hogy megfulladok és üvölteni szeretnék. Az első komolyabb beszélgetésünk a gyerek négyhónapos korában volt. Mégpedig arról, hogy a párom nem igazán érdeklődik szexuálisan irántam. Ekkor még el-elhittem, hogy ez majd változni fog. Aztán nem változott. Voltak időszakok, amikor kicsit javulónak éreztem, de aztán mégsem. Csak, hogy számszerűsítsük: kb. havi egy szex... Munkahelyi gondok? Igen vannak. Most, meg régebben és a jövőben is lesznek (neki is, nekem is). Ez nem lehet mindenre magyarázat. Próbáltam sok mindent. Tematizálni, nem tematizálni,  csak óvatosan kezdeményezni vagy máskor vadabbul. Eredmény szinte semmi. Tudtam, hogy lesznek nehézségek, ezért próbálok/próbáltam beszélgetni róla. Kérdezni, hogy mi az, amit szeretne(nem csak intim kérdésekben). Pl. Vágyom a romantikára, és ezt is elmondtam, de minimálisan érzem csak, hogy ő tenne ezért. Arra szokott hivatkozni, hogy kevés a kettesben töltött idő. Viszont a két és fél év alatt minden esetben én szerveztem, kezdeményeztem, hogy legyen valami program kettesben. Egyre messzebb kerül az, ahogy élünk, attól, ahogy szeretnék élni egy párkapcsolatban. Érintések, ölelések, kommunikáció. Hiányzik, főleg az, hogy ennek természetességét érezzem a páromtól (bocs a szóért, mindenki írjon be helyette valamit, ami nem zavarja...) Felfoghatatlan, hogy ő miért nem törődik azzal - legalábbis én nem látom-, hogy egy kapcsolattal foglalkozni kell, mindkét félnek, különben eltörik, eltűnik. Próbálom élni az életem, nem állandóan ezen pörögni, de ha már nem is foglalkoznék vele, akkor félek, visszafordíthatatlan lenne. Úgy, érzem ő elvan ebben talán bármeddig. Mondja, hogy szeret és érzem is, de nem tudom, miként lehet ezen javítani. Persze Bridget Jones is akkor jött rá, hogy a ruhák széthagyása a lakásban (vagy mi) nem súlyos vétség amikor a helyi lányok a „valós” bántalmazásaikat mesélték el a börtönben.  Persze tudom, hogy van sokkal-sokkal nehezebb helyzet, de nyilván én a sajátomat szeretném jobbá tenni. Se nem megszokni se nem megszökni, hanem fejlődni, javítani. Na, de, hogy a fenébe?

(X)

A Bezzeganyán hétről hétre olvashatjátok az aktuális terhesnapló szerzőjének bejegyzéseit. Az elmúlt közel hét év terhesnapló-szerzőitől most megkérdeztük, hogyan alakult az életük a szülés után. Ezúttal yzzma beszámolóját olvashatjátok.

Hétfő reggel a szokásos szívhang vizsgálat. Már sokadszorra mentem, kezdett kicsit menetrendszerű lenni, kétnaponta ugyanaz történik. Szép szabályos görbék, a baba azonban még szívesen maradna odabent. Korán kisettenkedtem a lakásból, míg a nagylányom és a férjem aludt, hétkor már a hentesnél voltam. Túrós csuszát terveztem aznap ebédre, jó kis kolozsvári szalonnát vettem. 8-ra már a gépre kötöttek, fél óra, olvasgattam, ritka kiváltság az elmúlt két évben egy sajtkukac gyermek mellett. Szívritmus rendben, méhösszehúzódásokat mutat a gép, kérdezi is a szülésznő, nem érzi? Nem én, semmit. Jön az orvosom is, megvizsgál, három centis méhszáj, pont, mint két napja. Megkérdezi:

Hosszú lesz a történetem, csak jelzem azoknak, akik csupán egy gyors kávé mellé szánják. Ha csupán egyetlen olvasó erőt merít belőle, már nem írtam le hiába.

Múltkor írtam arról, hogy nálunk egyáltalán nem mindegy, milyen füzetet veszünk a gyerekeknek. (Mármint nekik nem mindegy…) A témában érkezett hozzászólásokból mazsoláztam, körbenéztem, mások hogyan csinálják, mi a fontos a füzetválasztáskor, mennyire lényeges az ár és mik az eladók tapasztalatai.

Kedves olvasók, íme egy (meglepően nagyalakú) könyv, ami ha úgy vesszük önnevének ellentéte. Egy "sorskönyv", amire az van írva, hogy "..nélkül".

35. hét

A számok nagy meglepetést nem hoztak: kizárólagos szoptatás tekintetében hajlamosak vagyunk betartani az ajánlásokat (vagy megkísérelni a betartásukat), a legtöbb probléma átmenetinek és megoldhatónak bizonyult, de „mellékhatásként” sokan küzdenek hátfájással, hajhullással, és annak megy a legzökkenőmentesebben, ahol a baba is partner.

A mi történetünk 2011-ben kezdődött. Párommal novemberben ismertük meg egymást interneten. Én túl egy csúnya váláson, amit nehezen viseltem. Hamar összeköltözünk. 2013-ban egy horvátországi nyaraláson elhatároztuk, hogy családot szeretnénk. Én tudtam sajnos hogy PCOS, inzulinrezisztenciám és pajzsmirigy alulműködésem van, mert előző házasságom során már utána jártunk, de nem ezért szakadt meg a kapcsolat.

Borzongató vagy mulatságos látványosságok, amik felett eljárt az idő

A Bezzeganyán hétről hétre olvashatjátok az aktuális terhesnapló szerzőjének bejegyzéseit. Az elmúlt közel hét év terhesnapló-szerzőitől most megkérdeztük, hogyan alakult az életük a szülés után. Fogadjátok szeretettel elsőként Barnalány beszámolóját.

Azonban egy novemberi napon valamiért úgy kezdtem érezni, hogy most van valami, és én pedig terhes vagyok. így meg sem vártam a ciklus végét és teszteltem. Halvány kétcsíkos teszt volt a kezemben. Nagy volt az öröm mindkettőnk részéről. Másnap azonnal rohantam a legközelebbi nőgyógyászhoz. Aki egyáltalán nem nézett furcsán, hanem végighallgatta a történetem, csinált egy hüvelyi ultrahangot, és egyvér tesztet. Adott nekem progeszteron kapszulát, folsavat és vastablettát, majd visszarendelt egy héttel későbbre.

Mostanában egyre több olyan cikket/blogbejegyzést olvasok, ahol anyuka vérmesen bizonygatja, hogy az anyaság igenis szuperjó, és nem kell hinni azoknak, akik beparáztatnak, és különben is, miért hiszi azt mindenki, hogy az anyaság kibírhatatlanul nehéz? Ennek kapcsán – és persze erre a blogra vetítve – szeretnék tisztázni néhány dolgot.

Múltkor ígértem néhány játéktesztet. Mint írtam, figyelemfejlesztő játékokat kerestem leendő másodikos lányomnak, lehetőleg olyat, amivel a testvérei is tudnak játszani. Három játékot teszteltünk most: a talán sokak számára ismerős Dobble-t, a Robot Face Race-t és egy újdonságot, a Cortexet.

Itt, a Bezzeganyán sokszor előkerülnek praktikák, tuti tippek, csodacseppek, hiszen annyi nyavalya jön elő a terhesség-szülés-gyerekezés során, de nehéz eligazodni a javaslatok között. Én ezzel a poszttal a placebo jelenségére szeretném ráirányítani a figyelmet, mert fontos tudatosítani a placebohatás lehetőségét, hogy ne váljunk fanatikussá egy-egy módszert illetően.

34. hét

2. rész

Nincs rosszabb annál, ha a családi nyaralást tönkretesz egy fertőzés. Egy hányós-hasmenős betegséghez még csak nem is kell egzotikus országba menni, itthon is beleszaladhatunk egy ilyen történetbe. A nyár másik leggyakoribb betegsége az alsó húgyúti fertőzés lehet, mely szintén kellemetlen panaszokat okoz. Dr. Kovács Tibor csecsemő-és gyermekgyógyászt kérdeztük a nyári fertőzéses betegségekről és megelőzési módjukról.

A Ne aggódj, ezek csak jósló fájások című poszt olvasása adta az ötletet, hogy leírjam saját szüléstörténetem. Három szülésemből egyiknél sem volt fogadott orvosom, pedig a hetvenes-nyolcvanas években is bevett szokás volt.

Nyaralás... Eleve nem egyszerű, hogyha az embernek két kicsi gyereke van, hova menjen (legyen víz, legyen valami élménnyel teli hely, azért anyagilag is olyan olcsó-középáras legyen, a közelben jó, ha van elérhető kiskereskedelmi egység, esetleg büfé stb..) Nos, egy ép és egy halmozottan sérült gyerekkel még jönnek a plusz opciók: legyen a nyaralóhely akadálymentes (legalább valamennyire), és a közelben olyan helyeket kellene találni, ami nagyobb babakocsival/kerekesszékkel is látogatható (mert sajnos ez nem magától értetődő mindenhol még 2017-ben sem..)

Ahogy az előző posztomban írtam, Soma a negyedik születésnapján megkezdte az iskolát, csakúgy, mint a többi négyéves. Mivel a fejlesztő óvodába is járt ezzel párhuzamosan, ezért neki ebben a tanévben három iskolás napja volt (kettő és fél, mivel szerdán csak 12-ig van tanítás). Mivel ez egy újabb csoport, újabb helyszín, ezért alaposan meg kellett terveznünk a logisztikát.

Tavaly elkövettem azt a hibát, hogy a gyerekek nélkül vásároltam iskolai füzeteket a Tescóban. Jóárasítva voltak, nem is néztek ki rosszul (szerintem), örvendeztem, hogy milyen olcsón megúsztam. Hát nem. A kamasz lányom itthon az ujjai közé fogta, fintorogva felemelte, majdnemhogy kikérte magának:

(X)