107. oldal - Bezzeganya

Nemrég jöttünk haza egy kis családi nyaralásból. A gyerekek egyik kedvenc helyén voltunk, így az indulás előtti hét minden estéjén végighallgathattuk, hogy hány nap múlva megyünk, mennyit is kell még aludni addig? Már egyszer írtam arról, hogy milyen szempontok számítanak, amikor bármerre is elindulunk „hatosban”. Nagyon érdekes volt olvasni a játszóteres írást; sokféle gondolat cikázott a fejemben közben. Az jutott eszembe, hogy igenis nagyon sokat számít, hogy mi, mint család – apa, anya, tesók, a viselkedésünkkel, odafigyelésünkkel mennyire tudjuk azt mutatni a külső környezet felé, hogy kösz jól vagyunk, nem kell minket sajnálni, mi így vagyunk egy egész! Amihez persze azért nagyon jólesik, ha kapunk egy kis pluszt!

Egy korábbi posztomban említettem, hogy a hétéves lányom osztályfőnöke azt javasolta, szerezzünk be néhány, figyelmet fejlesztő játékot a nyárra, mert ezen a téren kellene még fejlődnie a gyereknek. Az ügyben megkerestem Vágó Erikát, az Okosjáték.hu ügyvezetőjét és megkérdeztem, ő milyen figyelmet fejlesztő játékokat ajánl.

2013 június vége felé jártunk egy kisfiúval a pocakomban.  Problémamentes terhességem volt, azt leszámítva, hogy kb. a 36. héttől dagadtak a lábaim. Aztán egyik nap a 38. héthez közeledve csordogálásra lettem figyelmes, pont aznap kellett dokihoz mennem, megvizsgált és mondta, hogy ez nem magzatvíz, nyugodjak meg.

Disclaimer: ez a poszt nem arról szól, és nem kívánja azt sugallni, hogy rossz szülő az, aki a gyermekével étkezés, utazás, házimunka közben vagy bármikor máskor rajzfilmet nézet, egyszerűen csak be kíván mutatni egy másik utat annak minden nehézségével együtt.

Mit veszünk elsőnek, ha úgy véljük, teherbe estünk? Tesztet, persze, de az ajánlás az volna, hogy még a vélt fogamzás ELŐTT (amikor nincs mit tesztelni még) kéne elügetni a gyógyszertárba, hogy beszerezzük amit a népi köznyelv „terhesvitaminnak” nevez. (Szívesen megkérdezném a gyógyszerészeket, kért-e mostanában valaki „T” vitamint tőlük, hogy az értetlen tekintetre „tecciktudni, babátszeretnék” magyarázatot adjon.)

Gondoltam, írok egy kicsit én is az iskolakezdésről, iskoláról, és arról, hogyan zártuk ezt az évet Somával (nem egy poszton belül). Az elmúlt hetekben úgyis az egyik évértékelő megbeszélésről megyek a másikra.

Két gyerekkel járom a játszótér homokos és kavicsos útjait, de sokszor belefutok ugyanazokba a kátyúkba:

30. hét

Megszámlálhatatlan mennyiségű ajánlót tudnánk írni nyári kirándulóhelyszínekről: vízpartokról, hegységekről, városokról, melyeket érdemes meglátogatni (tervben is van egy ilyen sorozat, ha van kedvetek, küldhettek ti is ajánlókat). Én most a hazai nemzeti parkjainkat ajánlom, ahova júliusban-augusztusban nem csak kirándulásokra lehet menni, hanem tematikus programok keretében fedezhetik fel a térség élővilágát a látogatók.

Játszótér, bevásárlás, strand. Ha két ép gyereked van, akkor is kell ez meg az, de alapvetően leginkább kis üdítő, aztán mehetünk. A gyerekek felöltöznek, elkészülnek (akár egyedül, akár hatalmi szóval) ha viszont van egy sérült gyereked is... Nos, mindjárt nem ennyire egyszerű.

Két éve már bontogatta szárnyait a nyár, amikor azt vettem észre, hogy egyre többször vagyok rosszul, kezdenek úrrá lenni rajtam azok a bizonyos tünetek. Ez 1-2 héttel a születésnapom előtt volt, és tettem egy olyan meggondolatlan kijelentést, hogy csak a szülinapom reggelén csinálok tesztet. Hát mondanom se kell, alig vánszorogtak a napok, pedig a kisfiam igazán sok időmet lefoglalta.

Az „Indiában a szerelmi házasságért halál járhat” című poszt alatt kialakult egy kisebb vita a házasságról; egyrészt annak kapcsán, hogy a Bezzeganyán kommentelők hány százaléka él házasságban, másrészt szó volt a szerelmi- és érdekházasságok közti különbségekről, azok előnyeiről és hátrányairól.

„Az ember végül homokos,  szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent; nem remél.

Ebben és a következő a posztomban nemcsak egy konkrét könyvről szeretnék írni, hanem egy jelenségről komplexen, nevezetesen az aktuális mainstream skandináv gyermekirodalom hazai megjelenéseiről. Azonban itt nem fordításokról van szó, hanem a trend átültetéséről, vagyis, hogy kik azok a szerzők, akik megpróbálják a gyermekolvasókat egészen közel hozni a valósághoz mindennapi témaválasztásaikkal, mindezt pedig szabadversben teszik. Abszolút tabudöntögetésről van szó, amennyiben a versek hősei rácsodálkoznak a hajléktalanokra, a halálra, a kirekesztésre, az óvodai megalázásra, homoszexuális szülőkre.

Mivel már a kisfiunk születésekor tudtuk, hogy szeretnénk még babát kis korkülönbséggel, ezért mikor a fiunk betöltötte az első évet, úgy döntöttünk, itt az ideje a tesó érkezésének.

Mai könyvajánlónkban egy inspiráló, gyerekeknek szóló sorozatról írunk, ajánlunk könyvet matek iránt érdeklődőknek és egy új babanaplót is bemutatunk.

Igazából most inkább tanácsot szeretnék kérni, mint történeteket mesélni. Bence kisfiunk 20 hónapos lesz a napokban. A legnagyobb problémánk, hogy nem alszik egyedül éjszaka. Van nagy szép és kényelmes rácsos ágya, ilyen-olyan világító eszközökkel, hogy ne a koromsötétben kelljen aludnia. Mostanában már Kutyus is a pajtása lett, aki enni, fürdeni, aludni jön velünk.  Bíztam benne, hogy ő majd meghozza a várva várt önálló alvást.

29. hét

Fotó: Lantos P. István

Mi az, amitől legtöbbször félni szoktunk? A számunkra ismeretlen helyzetektől. A kistestvér érkezése alaposan megváltoztathatja a nagyobbik gyermek viselkedését.

A hétévesem rá van kattanva a Mása és a Medve című rajzfilmre: gyakran keres rá az interneten, hogy online nézhesse, és nem hiányozhatott a színpadi változat előadásáról sem. Egyik este arról beszélgettünk, hogy mennyi rajzfilmben vannak medvék, el is kezdtük összeírni őket. Ezeket találtuk. Ti tudtok még?

A történetem témája rendhagyó, bár sajnos nem egyedi. Kérdés: Mi van akkor, ha egy átlagosnak mondható családban egy ritka, nehezen kiszűrhető genetikai betegséggel születik a baba?

Imádtam a terhességem, sosem gondoltam, hogy ez ennyire jó dolog lehet. Nem voltam kívánós, sokat mozogtam, távmunkában dolgoztam otthonról, jutott időm a kutyámra, akivel minden nap órákat sétáltam, és közben újra és újra elképzeltem azt a percet, mikor majd a vajúdás után magamhoz ölelem a fiamat. Az a perc lesz majd a MINDEN, ahonnan elindulunk együtt!

A tanítási időszak utolsó hetében rákérdeztünk arra, hogy mennyibe került a tanárok év végi ajándéka nálatok. Kérdőívünket közel ötszázan töltöttétek ki, amit ezúton is köszönünk. Sajnos többen félreértették a kérdést és azt az összeget írták be, amennyit nekik kellett befizetni a közös ajándékra, a kérdés pedig arra vonatkozott, hogy összesen mennyit költött az osztály az év végi meglepetésre. Ezeket a válaszokat figyelembe véve készítettük el az összegzést.

Ebben a posztomban szeretném először is leszögezni, hogy az írásaimmal nem akarom kizárólag a szülőre hárítani a felelősséget, ami a gyermeke fejlődését illeti, illetve nem „áttolni akarom a feladatot, hanem megmutatni, mit tehet a szülő, hogy az olvasás/felolvasás nagyobb öröm legyen a gyerkőcöknek már a születéstől fogva.

Az előző posztban arról írtam, hogyan fogadta Soma a kistestvérét. Most az utazásról és egymás elfogadásáról ejtenék néhány szót.

(X)

A napokban köremailt kaptam az elsős gyerekem osztályfőnökétől „Nyár” címmel. Azt gondoltam, hogy nyári teendőket és információkat találok benne, kötelező olvasmányt, gyakorolnivalót, esetleg a beszereznivalók listáját. Egész más volt a tartalom.

Tavaly ilyentájt hirdettük meg akciónkat, melyben Bezzeganyás kulacsot kapott mindenki, aki posztot küldött be. Örömmel jelentjük, maradt még kulacs – ezeket szeretnénk most kiosztani: hasonló feltételekkel, mint legutóbb.