Hiába volt a horror királya, ma 70 éve magányosan halt meg a Drakula-kosztümben eltemetett Lugosi Béla

Ha azt mondjuk: vámpírok, akkor a vérszívásra alkalmas szemérmetlenül nagy szemfogak mellett jó eséllyel mindenkinek a hófehér bőr, a bárkit megigézni képes tekintet, no meg az erős magyar akcentus juthat eszébe. Ezekért, de különösen a legutolsó jellemzőért pedig nem más a felelős, mint az a Lugosi Béla, aki ma 70 éve, hogy örök nyugalomra hajtotta a fejét. Ezt a végtelen nyugalmat pedig meg is érdemelte az egykori Drakula gróf, mert sajnos hiába volt ő saját maga zsánerének világsztárja, az élet mégsem volt olyan kegyes hozzá, mint azt sokan gondolnák.

Lugosi Béla szüleit és feleségét is hátrahagyta, hogy színész lehessen

Blaskó Béla Ferenc Dezsőről aligha hallott a publikum, de ha azt mondjuk, Lugosi Béla, akkor mindenki felkapja a fejét. Márpedig a vámpírok fejedelme ezen a néven látta meg a napvilágot 1882-ben, az akkor még Magyarországhoz tartozó Lugoson. A kis Béla már nagyon fiatalon tudta, mi szeretne lenni: színész. Emiatt viszont komoly összetűzésbe került édesapjával, ám a családfő 1894-es halálát követően már senki és semmi sem tartotta otthon, így mindössze 12 éves korában elszökött hazulról, és az iskolát is félbehagyva alkalmi munkákat vállalt, majd minden erővel azon volt, hogy a színpad közelébe férkőzzön.

Álma végül valóra is vált. Játszott Temesváron, Debrecenben és Pesten is, ám hiába indult be a szekér számára, végül politikai szerepvállalása miatt mégsem volt maradása saját hazájában. 1919-ben feleségét, Szmik Ilonát, és annak betegeskedő, idős szüleit hátrahagyva előbb Bécsbe, majd Berlinbe szökött, onnan pedig meg sem állt „a lehetőségek országáig”. Lugosi Béla az Egyesült Államokban sem mondott le színészi ambícióiról, ezzel viszont csak egy gond volt: nem beszélt angolul. Ezért kezdetben magyar színtársulatok előadásaiban vállalt munkát, mígnem 1927-ben meg nem ütötte a karrierjackpotot.

Bram Stoker gyilkos grófja

1927-ben hullott Lugosi Béla ölébe az a lehetőség, ami miatt máig beszédtémának számít nemcsak a magyar, hanem a világsajtóban is egyaránt. Ekkor kapta meg a Broadway-re készülő Bram Stoker-darab, a Drakula gróf válogatott rémtettei címszerepére. A színmű végül óriási siker lett, több mint 500 alkalommal adták elő, ami már a Universal stúdió figyelmét is felkeltette.

A skatulya és a kábítószerek árnyékában

A csodákról szokás azt mondani, hogy csak három napig tartanak, Lugosi Béla számára ez a csoda viszont csak egy film erejéig tartott. A Drakula után ugyanis örökre bőrébe égett a vámpírbillog, amit képtelen volt levakarni. Igaz, még az ő nevéhez köthető az első zombifilmként is számontartott Fehér zombi, de még Drakula ősi „riválisát”, azaz Frankenstein szörnyét is eljátszotta, de mint ahogy az látszik, ezek sem a romkom kategóriába sorolhatók. Lugosinak nem volt más választása, lenyelte a keserű pirulát, ám ami ezután várt rá, az még a skatulyacastingnál is rosszabb volt.

Pedig, ha tudták volna, hogy Lugosi Béla nem unalmában merült el az ópium bódító mocsarában. Még az első világháború alatt szenvedett el egy sérülést, amire egész hátralévő életében gyógyszereket szedett, hogy aztán menthetetlenül belecsússzon a szerhasználatba. Végül 1956. augusztus 16-án magányosan, fájdalmak közepette hagyta itt a földi létet. Utolsó kívánságának viszont eleget tettek: Drakula-jelmezében helyezték örök nyugalomra.

A vámpír hamarosan visszatér

Lugosi Béla élete már hosszú évtizedek óta azért kiáltott, hogy végre valaki megfilmesítse. Ez részben egyébként már megtörtént, hiszen Tim Burton Ed Wood című alkotásában Martin Landau aggatta magára Lugosi legendás akcentusát, amiért a színész meg is kapta a maga Oscar-díját.

Azonban tavaly kelt szárnyra az a híresztelés, miszerint Leonardo DiCaprio stúdiója, az Appian Way Productions szeretné vászonra vinni a Drakula sztárjának kalandos életútját, fiatalkorától kezdve egészen addig, mikor már éjsötét köpenyétől és halálosan rideg tekintetétől rettegett mindenki.