Dér Heni őszintén vallott a gyerekeiről: a fia görbe tükröt tart elé, a lánya pedig gyengédségre tanítja

Dér Heni Anger Zsolt Pop, kaja satöbbi podcastjének a vendégeként mesélt arról, milyen édesanyának lenni két gyermek mellett. Az énekesnő szerint a fia, Bendegúz sok szempontból az ő kicsinyített mása, ami egyszerre jelent számára örömöt és komoly kihívást. Dér Heni kislánya, Blanka ezzel szemben egészen más természetű, és olyan érzéseket is felszínre hozott benne, amelyeket korábban nehezebben tudott kimutatni.

Dér Heni fia teljesen olyan, mint az énekesnő

Dér Heni úgy érzi, fia személyisége sokszor igazi görbe tükröt tart elé. Hiába gondolta korábban, hogy azzal a gyermekkel lehet könnyebb dolga, aki hasonlít rá, mostanra rájött, hogy éppen ez okozza a legtöbb nehézséget.

„A fiam teljesen olyan, mint én, és nagyon sok esetben érzem azt, hogy fú, meggyűlik vele a bajom. Keresem hozzá a nyomógombot. Mindig tudja, hogy mit akar, és általában nem azt, amit én szeretnék. Olyan ötletei vannak, hogy megőrülök. Ott nagy harcaink vannak. És az az igazság, hogy azt gondolnám, én legalábbis régen azt gondoltam, hogy mindig azzal könnyebb, aki hasonlít rám. De nem! Olyan szintű görbe tükör, hogy látom az összes idegesítő tulajdonságomat benne. A világ makacsa” – mondta Dér Heni a podcastban.

Bár a mindennapokban akadnak közöttük összezördülések, Heni tudja, hogy fia határozott természete később még az előnyére válhat. Ettől függetlenül már most előre tart attól az időszaktól, amikor a kisfiú kamaszodni kezd.

„De örülök neki, mert biztos majd egyszer nagyon talpra esett lesz felnőttként, de szülőként ezt a pici kort végigvinni kicsit nehezebb. Már most rettegek a tinédzser korától, azt már most szeretném átugrani.”

Dér Heni gyerekeinek egyre többször mondja, hogy szeretlek

A kislányával egészen más a kapcsolata. Blanka sokkal érzékenyebb, gyengédebb természetű, és Heni szerint éppen ezért rengeteget tanul tőle. A gyermeknevelés közben saját múltjára is más szemmel kezdett tekinteni.

„Nyilván nagyon szeretem őket, de most már egyre jobban imádom kimondani, hogy szeretem. Furcsa volt azzal megbarátkozni, hogy egy nap akár háromszor is mondtam a gyerekemnek, de közben jó érzés, hogy ezt így felismertem, és szembesültem vele, hogy gyerekkoromban mi mindent nem kaptam meg. Közben persze az volt a természetes, de milyen jó lett volna… Így is jó persze, csak ezeket át kellett alakítani a saját életemben.”