„Soha nem iszom... bort” — Kínoktól reszketve halt meg Magyarország világsztárja: örökre Drakula köpenyében nyugszik

Hogyan néz ki egy vámpír? Próbáljunk nem az újabb, csillogós, Robert Pattinson-féle képekre gondolni, hanem a régi, karizmatikus, jelenlétével is borzongató, klasszis ábrázolásról. Lugosi Béla játéka több mint száz évvel előre bebetonozta azt az imázst, ahogy a vámpírokra tekintünk. Minden innen indult és ide fut ki, hozzá mérünk mindenkit, aki vérszívó karaktert jelentet meg a fősodratú filmekben. Megannyi okunk van szeretni őt, a sors mégsem volt túl kegyes vele.

12 éves kora óta önmagáról gondoskodott Lugosi Béla

Lugosi Béla (eredetileg Blaskó Béla Ferenc Dezső) a mai Románia területén lévő Lugoson született 1882. október 20-án, Blaskó István és Vojnich Paula negyedik gyermekeként. Apja halála után, mindössze 12 évesen világgá indult alkalmi munkákat vállalni, így került a színjátszás világába is. Tehetségével évről évre feljebb került a színházi hierarchiában, a temesvári színészegyesülettől kezdve a Szegedi Nemzeti Színházon át a Nemzeti Színház tagja lett. Játékáról Kosztolányi Dezső is írt, aki „csinos, magyar hősszerelmesként” jellemezte a fiatal színészt. A magyar némafilmek debütálásakor Olt Arisztid néven kezdte el első mozgóképes munkáit.

Kevésbé ismert sztori, hogy Lugosi szolgált az osztrák-magyar seregben az első világháború alatt, ahol majdnem életét vesztette. Egy kiküldetés során az egységével orosz géppuskafészekkel találták szembe magukat, Béla pedig fedezékbe húzódott egy nagy fa mögé. A rejteket nyújtó fa mögött észrevette, hogy a társát meglőtték, akiért hősiesen kiment a golyótenger közé, miajd észrevette, hogy a fát ahol elbújt, kilőtték bombával. 

A világháborút követően a kiütköző politikai állásfoglalása miatt Amerikába emigrált. Beilleszkedése az amerikai miliőbe nem volt egyszerű, az angol nyelvvel sokáig problémái voltak. New Yorkban játszott először magyar színházakban, aztán a Broadway-n. Itt játszotta el egyébként először a Bram Stoker Drakula történetét. A darabot évekig láthatta a közönség és annyira sikeres volt, hogy a Universal Pictures filmre vitte 1931-ben. 

Manapság nem ijednénk meg tőle, de a maga idejében annyira elborzasztó és félelmetes volt, hogy egyesek már az elején kirohantak a moziteremből. Ez a film hozta el Lugosi számára a világhírnevet és ezzel határozta meg a vámpírok ábrázolását, egészen a mai napig. Lugosi Béla Drakula filmje óta jellemző, hogy a vámpírokat magas, vékony figurának ábrázolják, költői hanghordozású magyar akcentussal — ami a színész sajátos játékából eredeztethető. 

Bár ez az akcentus ikonikussá tette a Drakula filmet, később éppen emiatt nem tudták szerepeltetni a magyar csillagot. Boris Karloff oldalán még játszott két Frankenstein filmben — mint Ygor, ugyanis a szörny szerepét elutasította — de ezután a fénye Karloffal ellentétben kezdett elhalványulni. 

A nagyságát ezen a ponton csakis Ed Wood ismerte fel – nem mellékesen Tim Burton Ed Wood címmel egy zseniális életrajzi filmet csinált a kettejük együttműködéséről, méghozzá Johnny Deppel a főszerepben. Az alacsony költségvetésű, mondjuk ki borzalmas filmjeiről ismert rendező, producer, forgatókönyvíró és színész — igen, ez mind — és a horrorlegenda közös filmjei bár majdnem minden szempontból elviselhetetlenül rosszak, Lugosi Béla kitűnik belőlük a sajátos, borzongató jelenlétével. 

Barátságuk és szakmai együttműködésük közepette Béla olyan szinten lecsúszott, hogy elvonókúrára került, aminek a költségeit Frank Sinatra állta. Halála előtt három filmen dolgozott Ed Wooddal, ebből a legutolsó csak a színész halála után került premierre.