"Tudós vagyok: pontosan tudom, mi történik velünk a halálunk után, és ezért ellenzem a hamvasztást"

Neil deGrasse Tyson elárulta, mi történik a testünkben rejlő energiával a halál után, és miért a hagyományos temetést választja a hamvasztás helyett.

Az ismert amerikai asztrofizikus a StarTalk című podcastjában fejtette ki tudományos álláspontját az elmúlásról, amely a termodinamika első főtételén – az energia megmaradásának törvényén – alapul. Mivel az energia nem vész el, csak átalakul, a szervezetünkben felhalmozott kémiai energia a halálunk után is megmarad.

A két út: hamvasztás vs. temetés

Tyson szerint a halál után lényegében két módon szabadulhat fel a testünkben maradt energia:

• Hagyományos temetés: a test természetes módon bomlik le. A talajban élő mikrobák, baktériumok, valamint a növény- és állatvilág hasznosítja a tápanyagokat. Tyson ezt a módszert választja, mert így szeretné „visszaadni” a Földnek azt az energiát, amelyet élete során a környezetéből magához vett.
• Hamvasztás: a testben tárolt kémiai energia hővé alakul. Ez az infravörös sugárzás formájában megjelenő energia fénysebességgel távozik a világűrbe.

Utazás a csillagok közé fénysebességgel

Bár Tyson a temetést részesíti előnyben, a hamvasztás mellett döntőknek egy egészen lenyűgöző perspektívát vázolt fel. Mivel a kisugárzott hő elhagyja a Földet, a hozzátartozók akár egy pontos idővonalat is vezethetnek arról, hogy az elhunyt energiája éppen hol jár a galaxisban.

Példaként említette, hogy egy négy évvel ezelőtt elhamvasztott ember sugárzása napjainkra már elérhette a legközelebbi csillagrendszert, az Alpha Centaurit. Így az ember egy másik formában ugyan, de szó szerint a világegyetem részévé válik.

Mi lesz velünk a halálunk után? Vita a követők körében

A tudós gondolatai hatalmas vitát váltottak ki az interneten. Sokan romantikusabbnak és vonzóbbnak találták a csillagok közé való „utazást”, mint azt, hogy a talajban lévő bogarak táplálékává váljanak.

Mások ugyanakkor rávilágítottak arra, hogy a modern, lakkozott koporsók és a betonozott sírhelyek megnehezítik Tyson elképzelését, azaz a test természetes körforgásba való visszatérését. Emiatt egyre többen javasolják az úgynevezett „zöld temetést”, ahol a testet vegyszerek és nehéz cserkoporsók nélkül, közvetlenül a földbe helyezik, és gyakran egy fát ültetnek a sír fölé, amelyet a lebomló test tápanyagai táplálnak.