Lehet-e más a tanulás, lehet-e más az iskola?

Vannak emberek, akiknek úgy alakul a sorsuk, hogy tulajdonképpen egész életükben csak iskolát látnak belülről - először gyerekként, hogy utána pedagógusként, szerepet váltva éljenek benne tovább. És vagyunk jópáran, akik már vagy elfelejtettük, milyenek a sulis hétköznapok "belülről", vagy még mindig a gyermeki énünkkel reagálunk sok történésre, mivel iskolában utoljára gyerekként értek minket meghatározó élmények - amiket felnőttként nem kereteztünk át, pedig lehet, felnőttként reagálva máshova jutnánk.

Tanuljunk egymástól - ezzel a jelszóval indította útjára a Tanárok Klubját a Budapest School,arra is figyelmeztetve: a tanári szerep is erősen változóban van. (hogy mennyire, az érdeklődőknek a Tanárblog szerzőinek nemrég megjelent könyvét, a 21. századi iskolát is ajánlom szíves elolvasásra)

"Üzleti életben dolgozók ritkán mennek iskolákba, pedig a tanulásról, emberek vezetéséről az üzleti életben elég sokat tudnak. A Budapest School azzal a céllal indította programját, hogy ezt a falat lebontsuk. Tanárok és nem tanárok együtt és egymástól tudjanak tanulni arról, hogyan tudunk gyerekeket és felnőtteket ma segíteni, hogy hatékonyabb tanulók lehessenek." - áll a három hónapos program beharangozójában, és a szervezők hangsúlyozták: nemcsak azokat várnák, akik mindenféle alternatív iskolákban, esetleg otthonoktatási keretek közt újfajta tanárszerepre vágynak, hanem azokat is, akik a "hagyományos" iskolában is érzik, ráférne a mindennapi gyakorlatokra friss szemmel ránézni, és ha kell, változtatni.

Amellett, hogy az érdeklődőknek elindult egy eszmecserére alkalmas Facebook-csoport, intenzívebb, is részben már nem virtuálisan zajló programokat is ajánlanak idén őszre a szervezők: három hónapos program aktív vagy leendő tanároknak, esetleg "tanuló szervezetet" építő menedzserek számára, amely központi témája az élmény-vagy érdeklődés alapú tanulás, a tanulási folyamatok jelenlegi változása, olyan módszerek, amelyek valóban működhetnek. Egy egy hetes intenzív workshopot is szerveznek, amelyen előadást tart a TED-előadások egyik sokak által ismert sztárja, Sugata Mitra is, akinek híres kísérletét (Lyuk a falban, tehát hogy akár egy felügyelet és előzetes oktatás nélkül kihelyezett számítógépen is döbbenetes tudást szedhetnek össze a gyerekek) . Sugata Mitra nem kevesebbet állított, mint hogy a gyerekek képesek önmagukat tanítani, miközben egymástól is szívesen és eredményesen tanulhatnak. A kísérlet ihlette egyébként az itthon is bemutatott és népszerű Gettómilliomos c. filmet.

"Az információs technológiák egészen új típusú tanulásmódszertant tesznek lehetővé"

Mitra különcnek számít az oktatás világában, sokan megkérdőjelezik a nézeteit, és néha nevetve mondja, hogy bár a konferenciák sztárja, mintha inkább szórakoztatásra hívnák ahelyett, hogy megvitatnák az oktatásról alkotott elméleteit és javaslatait. Mitra megvalósult gyakorlatnak látja a "géppel egyesült embert": "én nem beszélek japánul. Viszont a telefonomon lévő szoftver képes lefordítani a szöveget angolra, tehát "én és a telefonom" már képesek vagyunk megérteni az "elénk" tett japán szöveget. A jövőben szerinte a számítógép vagy okostelefon épp olyan nélkülözhetetlen segédeszköz lesz, mint sokaknak a szemüveg.

Mitra eredetileg nem tanárnak készült: elméleti fizikusként végzett az egyetemen, de számítógép-programozóként helyezkedett el, és egyszercsak tanári pozícióban találta magát, mikor másoknak oktatott programozást "pedig mindig utáltam ezt a helyzetet, egy egész osztály előtt magyarázni" - majd elindította híres kísérletét. A kísérletről szóló TED-előadása meghozta számára a világhírt, valamint az egymillió dolláros fődíjat, amit arra fordított, hogy a diákok csoportmunkáján és önálló kutatásán alapuló "önszervező tanuló környezetet" hozzon létre indiai és angol (jellemzően hátrányos helyzetű gyerekekkel teli) iskolákban, hogy kiderüljön, mennyire eredményesen képesek a diákok saját érdeklődésük alapján, a rendelkezésükre bocsátott eszközök segítségével (amihez azonban hagyományos betanítást nem mellékelnek) fejlődni és információkat feldolgozni. A tanár szerepe mindössze a folyamat elindítása, a gyerekek bátorítása, majd a beszámolók meghallgatása-megszervezése, ami azért is fontos lehet, mert a fejlődő világban kevésbé állnak rendelkezésre képzett tanárok. Az indiai "öntanuló sulikban" sokszor Skype-on támogatják a diákokat brit önkéntesek, van köztük korábbi egyetemi oktató is.

A workshopokra és programokra tehát azokat várják, akik már jelenleg is érdeklődnek a tanulás-tanítás világszerte gyorsan és forradalmian változó világának új nézetei és módszerei iránt, vagy esetleg szkeptikusak, de szívesen hallanának olyasmikről, amik a jelenlegi magyar oktatási rendszerben alig-alig, vagy semennyire nincsenek jelen.

Gondolkodjunk együtt, tanuljunk egymástól - talán így lehetne megfogalmazni a Tanárok Klubjának fő célját. A Budapest School szervezői (köztük Halácsy Péter is) tehát várják a közoktatásban dolgozó, az egyetemen hamarosan végző, vagy a tanári pályával esetleg kacérkodó, esetleg vállalati tanítással-tanulással foglalkozó érdeklődőket is, hátha akadnak olyanok, akik ezek után másként gondolkodnak a tanulási folyamatokról, esetleg némi megerősítést kapnak abban, hogy tanulni és tanítani nem csak egyféleképpen lehet.

Vakmacska

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?