A kamaszkor nehézségeiről, problémáiról, kalandjairól nem lehet eleget beszélni. Van, aki azon gondolkozik, fogja-e tudni szeretni kamasz gyerekét, van, aki nem bírja elviselni a tinit, van, úgy érzi, belehal a lánya kamaszkorába, van, aki mindent megtesz azért, hogy közelebb kerüljön kamasz gyerekéhez, és van, akinek nehéz elengednie felnőtt fiát. A mai posztban olvasóink kamaszkorral kapcsolatos véleményét, tapasztalatait mutatjuk meg.
„El se tudtam képzelni, milyen nehéz kamasz gyerekkel, mígnem a saját bőrömön kezdtem el tapasztalni. Szerintem nem is nevelés, inkább szerencse kérdése, ki mit kap ilyenkor a gyerektől. Nehéz okosnak lenni… és nehéz elviselni.”
„A kamaszkorra azt mondják, túl kell élni. Amit addig „beleraktál” a gyerekbe, az fogja kvázi életben tartani, és a sok szükségszerű dráma ellenére ha jól csináltuk, később egy értelmes, kiegyensúlyozott felnőtt lesz”
- mondja Nikolett. Judit egyetlen mondatban foglalja össze a kamaszkor tanulságát:
„Amíg nem lettek kamaszok a gyerekeim, nem is tudtam, hogy ennyire „szar” ember vagyok.”
Ágnes már többszörös nagymama, aki hasznos tanácsokat ad, és biztatja azokat a szülőket, akik most élik át a kamaszkor nem mindig könnyű időszakát.
„A kamasz dühös a világra, inkább előre támad, aztán gondolkodik. Nem akar csalódni. Három lányt „éltem túl”. Tudom, hogy kemény. Azt érezze, bármit is csinál, szereted. Ez ad neki biztonságot. Még egy-két év, és érezhetően szelídül. A kamaszkort csak röhögve lehet túlélni. Én mindig azon nevettem, még ha belül iszonyatosan is fájt, hogy milyen képet vág, mikor a legnagyobb sértésére, csak ennyit mondok higgadtan: sajnos neked ilyen anya jutott, de én akkor is szeretlek.”
Segítség! Kamaszodik a lányom!
Visszadumál. Nekiállfeljebb. Nyeszteti a húgait. Lekezelő velük. Lekezelő velem. Égnekemeliaszemeit. Nemtörődöm. Tessék-lássék csinálja a rá bízott feladatokat, aminek az a vége, hogy dupla munkát csinál - nekem.
Viktória szerint a leválás miatt viselkednek a kamaszok a szüleikkel csúnyán:
„A kamaszkor szar... Élesen emlékszem rá, hogy saját magam is alig bírtam elviselni, nem ám a szüleimet. Kb. 2-3 évig tartott és elmúlt, igaz, korán is kezdődött. A gyermek kamaszkorában haragszik a szüleire. Hogy miért? Mert így a legkönnyebb a leválás. Könnyebben tudja elhagyni a családi fészket.”
„Szeretni kell és reménykedni, hogy gyorsan vége”
– írja Nikolett. Judit pedig humorral áll a témához:
„Egyszer azt olvastam valahol, hogy azért van a rémes kamaszkor tizenéves korban, hogy a szülőknek addig legyen ideje megszeretni a gyereket.”
Andi pozitív tapasztalatokról számol be:
„Huh, én eggyel már túléltem a kamaszkort, tényleg kegyetlen. Eleinte próbáltam megérteni a miérteket, sírtam, aztán jött a beletörődés. Mire teljesen lemondtam volna a kapcsolatunkról, elmúlt, kinőtte! A 16 évesem most „lájtosabban” nyomatja, szerencsére.”
Nálam a majdnem tizenhét éves lányommal hullámzó a kapcsolaunkt: továbbra is hol bújik és csacsog, hol le se tojja a fejemet, hol segít önként, hol kérésre sem. De sokat javult a helyzet. Viszont a középső közben elmúlt tizennégy, és határozottan kezdi hozni a kamaszkor jegyeit… És még hátra van a legkisebb lányom, aki már kilencévesen sem egyszerű eset. Matusek M. Zsuzsanna családterapeuta szavai visszhangzanak a fülemben: „A kamaszkorhoz humor kell.” És szeretet.
Neked milyen tapasztalataid vannak a kamaszkorral kapcsolatban?
Tünde
Olvass még a kamaszkorról személyes tapasztalatokat!
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
A legfrissebb hírekért kövess minket a Bors Google News oldalán is!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
