Ettől volt szép élmény a császármetszésem

Ezen a ponton néztünk meg egy távolabbi város klinikáját (régebbi, de tiszta épületekkel, a zöld közepén), ahol antropozófia gondolatát vallják (az ember a középpontban, minimális beavatkozás, természetesség, ahol csak lehet, a harmadik helyen a legkevesebb császárt végző kórházak rangsorában Európában).

Egy előzetes megbeszélés után a kiírt napon reggel felvettek az osztályra, megkaptam a vajúdómat (figyelmességből egy máskor közös fürdő mellett - káddal, illóolajokkal, betétekkel, bugyikkal, plédekkel..) és felhelyezték a ballont. Nem borotváltak, nem kaptam beöntést, az egy darab kanül később jól jött. MINDEN vizsgálat előtt MINDENKI bemutatkozott, elmondta, mit fog tenni, többnyire bocsánatot kértek a hideg kezük miatt. Egy műszakban egyszer vizsgáltak, a ctg-t persze rendszeresen használták, de az időnk nagy részét a kórház melletti erdőben töltöttük.

Délutánra megérkezett az ágy a férjemnek is, és a szolgáltató, akik felvette az ételrendelést egy napra (bio minőség). Mivel semmi nem történt, másnap reggel elkezdték adagolni a gyógyszert, de az első művi fájások csak este tízkor jelentkeztek, és meg is szűntek reggelre. Egy közepes erősséggel átfájdogált, alvás nélküli éjszaka után én már a császármetszésben gondolkodtam, amikor az aktuális szülésznő rábeszélt, hogy szüntessük meg a fájásokat egy-két órára, gondoljuk át, és fussunk neki még egyszer, akár gyógyszerrel is.

Szerencsére a pihenő alatt megrepedt a burok és megjöttek a fájások (mivel iszonyúan kimerült voltam, a PDA is gyorsan bekerült), tíz óra küzdés és minimum tízféle ötlet kipróbálása után (egyszerűen nem tágultam, a feje nem volt hajlandó a szülőcsatornába fordulni) este tíz órakor mégis a műtőben született meg a lányom. A már munkaidőn kívüli szülésznő tisztogatta meg, az aktuális szülésznő végig az egyik kezemet fogta (a másikat a természetesen bent levő férjem). A bébi közvetlenül a mellkasomra került, és végig ott maradt, amíg fel nem kerültünk éjjel kettőkor az osztályra (ahol három ágy várt ránk).

A gyereket már itt vizsgálta meg a szülésznő, aztán a hazaérkezés napján a rendes gyerekorvos - a szoba csendjében, nyugalmában.

A szülésznők végig csodálatosak voltak (egy csak átlagos), ott voltak, ha kellett és meghallgattak minket, támogattak, lelkesítettek, masszíroztak - mint egy jó edző. Jöttek, ha hívtam őket, de nem ültek végig az ágyamnál, ami számomra optimális volt. És a csecsemős osztályra is fel-feljöttek, hogy lássák a babákat.

Hogy mitől marad szép élmény? Mindenről én dönthettem, minden információt megkaptam, orvost gyakrabban csak a harmadik nap láttam, aki a szülésznővel teljes harmóniában, vele és velem mindent megbeszélve dolgozott. Részese voltam a történéseknek és nem elszenvedője. Ezt kívánom mindenkinek!

Eszter, egy hónapos boldog anyukája

Császármetszéses szüléstörténeteket itt olvashatsz:

Életem legborzasztóbb élménye volt a császármetszés

A császármetszés nem kínszenvedés

Négy hónap alatt épültem fel a császármetszés után

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?