Gimnázium, 10. osztály. A diákok nagy része megbukott fizikából – 1,89-re sem adta meg a tanár a kettest. (Abba most ne menjünk bele, hogy ez kinek a hibája, a tanár megteheti, hogy csak akkor adja meg a jobb jegyet, ha az átlag eléri vagy meghaladja azt – és ahogy egy csapat 16-17 éves hozzáállását nézzük, lehet, hogy nem véletlenül hiányzott a jóindulat az értékeléskor.) Mit csinál ilyenkor a szülő?
Leül a gyerekkel, és beszélgetnek arról, hogyan történhetett ez. (Egyszerű, nem tanultak eleget és nem figyeltek órán. Sokáig azt hitték a diákok, hogy úgyis meglesz a kettes, elég az, ha görbül, minek strapálják magukat. A tanár döntésével talán egy kicsit visszavesznek az arcukból.)
A következő napirendi pont a nyár megtervezése. Legszívesebben azt mondanánk: megbuktál? Felejtsd el a nyarat! Végig tanulni fogsz, nem mehetsz sehova! Aztán ahogy csillapodnak az indulatok, az észérvek kerülnek előtérbe. Oké, természetesen fel kell készülni a pótvizsgára, de azért a befizetett családi nyaralásról nem kellene kitiltani…
„Anya, elég büntetés nekem az, hogy egész nyáron tanulnom kell!”
- mondja a fiatalkorú.
Egyébként együttműködő. Belátja hibáit, és hajlandóságot mutat az intenzív nyári tanulásra. Kerítünk egy tanárt, elkezd járni. A suliban az egyik szülőpár felajánlja a csoportos korrepetálást ingyen, mivel ugye szinte az egész osztályt érinti a helyzet. A tervek szerint egy héten keresztül minden este öttől az iskolai teremben tanulnak, átveszik az egész éves anyagot, amit utána már „csak” el kell mélyíteni.
Évet ismétel a gyerek - tragédia?
A gyerek elbúcsúzik egy csomó szabadidőtől, esetleg az éppen megszokott osztályközösségtől, a szülő pedig egy nagy halom vágyképet lát távolodni. Mindketten megélhetik azt az érzést, hogy nem feleltek meg egy objektív mércének.
Abban állapodunk meg a gyerekkel, hogy ha a hétköznapokat végigtolja, és tényleg készül, tanul, gyakorol, akkor a hétvégéi szabadok: mehet strandra, moziba, barátnőzni (persze mindig tudjuk, kikkel és hol van). Kecske is, káposzta is.
Engem a gimiben a harmadik év végén húztak meg matekból (csesztem tanulni, és nagy arccal mondogattam – ahogy most az én lányom –, hogy ááá, biztosan nem fognak megbuktatni. Ráfaragtam…) Én is tanultam nyáron, jártam matektanárhoz, meg közben strandra is, a pótvizsgán sikeresen átmentem – és egy életre megtanultam a leckét.
Azt hiszem, a (majdnem) 17 évesemet sem fogom indokolatlanul túlzóan büntetni, úgy látom, felfogta, megértette, megoldja. Egyelőre minden nap tanul, remélem, kitart a lendület a nyáron. Augusztusban kiderül.
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
A legfrissebb hírekért kövess minket a Bors Google News oldalán is!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
