37. oldal - Bezzeganya

Február elején éreztem már, hogy valami nincs rendben. Többet kezdtem enni, mint azelőtt, feszültek a melleim, felszedtem pár kilót.Tizenharmadikára vártam a menstruációm, azelőtt már 2-3 nappal mindig voltak jelek, de most nem. Így hát 13.-án éjjeli műszakból hazafelé vettem egy tesztet, amit hazaérve gyorsan meg is csináltam, és halványan, de kijött a két csík. Nem tudtam, a párom hogy fog reagálni, így kissé félve mutattam meg neki.

Arra ébredek, hogy őrülten ciripelnek a kabócák. Minden reggel nekilátnak, még mielőtt kitörne a hőség... több százan lehetnek, és épp az ablakunk alatt-mellett-felett ciripelnek. Szeretem hallgatni őket.

Gyivis, zacis, lelences, állami gondozott. Évtizedek óta így bélyegzik meg azokat a gyerekeket, akik elveszítették a szüleiket. Ma van az állami gondoskodásban élő gyerekek napja az SOS Gyermekfalvak kezdeményezésére. Egy legfrissebb felmérés a velük kapcsolatos előítéleteket kutatta.

A második részt itt olvashatjátok abból a terhesség-történetből, amelynek itt befejező részét közöljük.

Az autogén tréning egyfajta relaxációs technika, amelyet megfelelő tanulás után saját magunkon bárhol és bármikor el tudunk végezni. Végzése közben át tudjuk élni azt, hogy az a stressz, ami a mindennapokban ért bennünket kezelhető, ezáltal hatással tudunk lenni az állapotunkra. Egy-egy gyakorlatsor jellemzően 15 perces, az egész módszer elsajátításához pedig 10 alkalomra van szükség. A módszernek igen kevés ellenjavallata létezik, ezekről érdemes egy szakemberrel konzultálni. Együd Péter klinikai szakpszichológussal beszélgettünk.

Reggel fél hét. Húzom fel a redőnyt a gyerekszobában.

A kórház neve: Zalaegerszeg Szent Rafael Kórház

A babavárás során általában még azok a nők is szednek vitamint, akik azelőtt soha, felértékelődik a test, amelyben az új élet készülődik. Megtanulunk vigyázni magunkra, számba vesszük a fontos vitaminok listáját, ami a kicsi megfelelő fejlődését hivatott garantálni a jó kedven, a jó időn és a jó szerencsén felül. Rábukkantunk egy új babaváró vitaminra a piacon, amely egy ilyen, egyéni kutatásból született.

Véleményem szerint az anyaság egyik árnyoldala, hogy anyaként az embert szokatlanul sok megaláztatás éri gyermektelen időszakával összehasonlítva. A gyermeknevelés kérdése az, amiről mindenkinek van véleménye, mindenki kicsit ért hozzá. Hirtelen az életünk részévé válnak a szomszédok, akiket zavar a hangos kisbabánk, mindennapjaink új szereplője a gyermekorvos és a védőnő, majd később a különböző habitusú játszótéri anyukák…stb.

Szabadságon voltam. Gyárban dolgozom, és délutános voltam azon a héten. Viszont unokatesómék esküvőjén lettem volna koszorúslány, így aznap mentünk ruhapróbára. Én voltam a sofőr, a menstruációm negyedik napja késett. voltak ugyan anyai, vagy női megérzéseim, de hagytam, nem akartam megint csalódni, és amúgy is legkésőbb ötödik napra meg szokott jönni!

Több posztot is olvastam a halálról. Nem receptet akarok írni, csak a saját történetemet.

20-21. hét – Túl vagyunk a felén! Kicsit sajnálom is, mert szeretek kismama lenni, de közben persze örülök is, hiszen szépen, lassan, de haladunk afelé, hogy ismét kisbabánk legyen. A 2. genetikai ultrahangot nem a Klinikán, hanem a doktornőnk rendelőjében végezték el, és így jóval több időnk (és nagyobb élményünk) is volt a vizsgálatra. Minden ujjpercet, apró szervet, szív- és agykamrát megnézhettünk, láttuk a köldökzsinór ereinek áramlását, a pici füleket, szájat, minden apró részeletet.

Február elején éreztem már, hogy valami nincs rendben. Többet kezdtem enni, mint azelőtt, feszültek a melleim, felszedtem pár kilót. 13.-ára vártam a menstruációm, azelőtt már 2-3 nappal mindig voltak jelek, de most nem. Így hát 13.-án éjjeli műszakból hazafelé vettem egy tesztet, amit hazaérve gyorsan meg is csináltam, és halványan, de kijött a két csík. Nem tudtam, a párom hogy fog reagálni, így kissé félve mutattam meg neki.

A történet múlt héten megjelent első részét itt olvashatod.

Új hét, új élet! Mondjuk nem egészen így gondoltam...

A kultúra volt az egyik dolog, ami segített túlélni a karantént. Mi meg segítettük az online eszközökkel azt, hogy a kultúra túlélhesse a karantént. A karanténok elmúltak, de az online is elérhető kultúra – legalábbis nagy részben – velünk maradt. Az online is nézhető filmfesztivál, az otthonról nézhető ÉLŐ színházi előadás, a félig-meddig interaktív egyéni előadói estek netes közösségi platformokon. És ez jó. Tartsuk életben most, amikor nem pandémia, hanem más bajok szorongatják a kultúrát. Mert anélkül, már Churchill is megmondta, minek.

A kórház neve: Bács-Kiskun Megyei Oktatókórház

A szeptemberi iskolakezdés miatt jelentősen megnő a forgalom az óvodák és iskolák környékén. A nyári időszakhoz képest több gyermeket láthatunk az utakon a reggeli és a délutáni órákban - azt már mi tesszük hozzá, hogy sokszor jobban sietnek, figyelmetlenebbek, nehéz táskákat cipelnek, és a ködös-esős időben talán rosszabbul is látnak, rosszabbul láthatóak.

A nyár vége, ősz eleje sokunk számára a zsebkendők és orrspray-hadseregek korszaka, az eldugult orr, a „lufifej” és az ízetlen ételek hetei ezek. Ráadásul ez az állapot minden évben visszaköszön, menetrendszerűen. Együtt élünk vele, mert muszáj, allergiások vagyunk. Mások meg szemüvegesek. Beletörődünk. De hogyan könnyíthetünk allergiás mindennapjainkon? Dr. Pászka Dóra gyermekallergológus-immunológust kérdeztük. Allergiák a mindennapokban

Újabb posztot nyitunk a kötetlen beszélgetéshez, a reggeli és délutáni virtuális kávézáshoz, teázáshoz. Kérjük, tartsátok be a kommentelési szabályokat! Köszönjük!

Kedves Bezzeganyák,

(És akkor elmúlt a forró nyár, és most épp a hideg miatt aggódhatunk. Az írást csak most találtunk meg a postaládánkban, de a hőmérő aktuális állása ellenére aktuális. Lesz. Megint. - a szerk. )

Kedves olvasók, péntekenként Anna terhesnaplóját szoktuk publikálni, de most erre sajnos egy hetet várni kell. Úgy tudjuk, nincs semmilyen vészhelyzet, és jövő héten folytatjuk.

Olvasónk beszámolóját több részletben közöljük - bemutatva, hogy fiatalon se mindig megy a babavállalás úgy, mint a karikacsapás.

Azt szeretem a hétfőkben, hogy reményt adnak.

Adél

"

A hipnózistechnikát alkalmazó szülésnek itthon nincs különösebb kultúrája. Máshol meglepőeen gyakran próbálkoznak vele, olyanok is, akik korábban már próbáltak gyógyszeres, epidurális fájdalomcsillapítást. Az alábbi videóban (hosszú, kb. a felénél kezdődik a lényeg) egy ilyen szülést mutatnak be. A kommentelők egy része azt írta, amennyiben minden valós, biztatást ad nekik, a sok-sok "kiabálós", látványos szenvedést mutató szülések után.

Itt a BA-n is felmerült mostanában, hogy mennyire szeretnénk a gyerek (leendő) karrierjét egyengetni, már jóformán ovis korától. Hurcoljuk szakkörre, sportolni, kórusra, különórára. Elvisszük vagy belökdössük a “menőbb” iskolába. Iskolát váltunk, ha úgy érezzük, nem neki való az eredeti. Veszünk sport-és hangszert (apropó, most zajlik Pesten a Nagy Sport-és Hangszerválasztó, még odaértek...), visszük távoli versenyekre, felvételi előkészítőkre (most indulnak lassan!) és még sorolhatnám.