36. oldal - Bezzeganya

Valójában ma döbbentem rá, hogy a férjem valószínűleg nárcisztikus. Legalábbis szerintem.

2021.03.02-án lettem terhes a kisfiammal (első baba). Tünetek nélküli terhességem volt. Madarat lehetett volna velünk fogatni, amikor megláttuk a pozitív tesztet, de azt álmunkban sem gondoltuk volna, hogy innentől kezdődik a legnagyobb rémálmunk.

A te gyereked hánykor kel nyári szünetben? És mikor hajlandó lefeküdni? Sorozatot néz,  terasztetőről bámul csillagokat, csetel vég nélkül, vagy épp főz a tesójával éjjel tizenegykor? Avagy az élet kamaszkorú baglyokkal és lemúrokkal, akik könnyen átváltoznak....és annál nehezebben vissza.

39. hét. Igen, még mindig egyben… Nagyon bíztam benne, hogy ezt a naplót már nem kell megírnom, de úgy néz ki, ezt a gyereket semmilyen front nem robbantja ki a helyéről. Szóval várunk, várakozunk… A múlt heti NST-n több mint egy órát töltöttem, mert a bébibogyó totál kényelmesen bealudt, őt aztán nem zavartatta semmi. Néha egy-egy keményedés, aztán csókolom, ennyi. Elvagyok, mint a tíz éves szilvalekvár a kamra polcán.

Vilnius történetünk idejében 36 éves nő, 11 éves fiúval, Budapestről. Egy hosszú kapcsolat hirtelen és tragikus vége után fél évvel, egy ígéretes tavaszon találkozik nárcisztikus szerelmével, a sarki zöldségesben dolgozó, korban is hozzá illő Zakhar-ral, akivel közös kisbabájuk is születik.  Viszonyukról és a kilátástalanságról, az elkerülhetetlen katasztrófáról szól a történet első része. (A történet valós, a szereplők fantázianeveket kaptak.) Vilnius lakása nem az ő lakása volt. Egy a Zakhart megelőző, hat évig tartó kapcsolat másik főszereplőjének a tulajdonában élt Vilnius, amikor megismerkedtek. Történetünk szempontjából sajnos nem maradhat mellékes, hogy a szóban forgó lakás tulajdonosa kiemelkedően jó anyagi körülmények között élő, de az „ifjú szerelmes pár” megismerkedése előtt fél évvel hirtelen meghaló, Vilniusnál húsz évvel idősebb úr volt. Vilnius sok mindent kapott tőle. Sokfelé utazott. Sokszor indokolatlanul drága borokat ittak. De ő fejben már nem itt tartott, örült, hogy a gyász után betoppant az életébe Zakhar és akkor még minden úgy tűnt, hogy valami olyasmi érkezett, amiben érdemes elmerülni. Pár hónappal később Vilnius már érezte, hogy ez túl nagy merülés lesz, ki kell mászni belőle, különben fulladás lehet a vége.

Ez a munkakeresés hete volt. NagyFiú már tűkön ülve várta, hogy beinduljon a nyári meló. Kedvessel mentek intézni a dolgot. Meg ahogy azt elképzelték... Szeretem a magyar jogrendszert, óóó de nagyon. Sejtettük, hogy ha egyszer szülői nyilatkozat kell, akkor Kedves tehetetlen. Számomra felháborító, hogy egy nevelőszülő, aki együtt él a gyerekkel, ruházza, gondoskodik róla, az nem számít semmit, de semmit jogilag a gyerek életében. NagyFiút jobban érdekelte, hogy 16 év alatt alig van munkalehetőség. Ő viszont csak augusztusban tölti.

A kórház neve: Flór Ferenc korház (Kistarcsa)

„Segíthetek??” – pattant mellém egy vadidegen ürge, ahogy hegynek felfelé bandukoltam reménytelen arccal a Fishing on Orfű bejárata felé a tűző napon. Egy csomagot felejtettünk csak a kocsiban, mielőtt egy távolabbi, de árnyékos parkolóhely felé vettem az irányt, az is soknak bizonyult. Áldozatkész Anya ezen a ponton jutott el oda, hogy megossza veletek: vannak helyek, ahová a legkisebb felesleges dolgot se érdemes vinni, pár dolgot viszont életveszélyes NEM vinni. Íme a tapasztalati lista.

Az elmúlt hetekben valahogy sikerült rettenetes szüléstörténetekbe belefutnom. Ilyenkor mindig elgondolkozom, hogy mennyire messze is vannak ezek az én élményemtől és mi ennek az oka. Erőforráshiány? Elavult szemlélet? Leterheltség? Hatalomgyakorlási mánia? Perverz öröm mások kiszolgáltatottsága felett? Talán ezek tetszőleges kombinációja?

Nem vagyok topon. Amitől féltem, hogy majd hogy élem meg...hát azt pont úgy. Vacakul. A bezártságot, a felnőtt emberek hiányát, az egyhangú napokat. És hát a kapcsolati nehézségeket, amit minden kisbaba születése hoz magával. Mindegy, hányadik gyerek egy kapcsolatban, minden egyes baba komoly próbatétele a házasságnak.

Igen, még mindig egyben. Nem, nem szültem meg. Igen, bármikor szülhetek. Nem, nem bírom a meleget. Nem, tényleg nem bírom ezt a meleget. Nem, nem akarok kimenni a házból sem. Nem, megmoccanni sem akarok. Igen, az lenne a legjobb, ha békén hagynátok. Mondatok, amiket minden nap elmondok vagy leírok az ismerőseimnek. Utólag belegondolva, kellett volna csináltatnom pólókat, amikre

Az elmúlt két év az egész világnak megmutatta, milyen az, ha egy fertőzés keresztülhúzza a terveinket. Legyen szó akár egy kávé beltéri elfogyasztásáról, koncertről, vagy ami éppen most is aktuális, a nyári utazásról, vagy a vakáció zökkenőmentes megéléséről. Hogy ezek meghiúsulását elkerülhessük, érdemes megismerkedni a nyáron leggyakrabban előforduló fertőző betegségekkel és a megelőzésükkel. Dr. Kövér Anna gyermekorvost kérdeztük a témában.

A negyedik trimeszter is véget ért. Brühühü.

A kórház neve: Békés Megyei Központi Kórház, Pándy Kálmán Tagkórház, Gyula

Előzmények>>>

2015-ben ismertem meg gyermekem apját. Kapcsolatunk kicsit viharos volt. De arról beszélt, hogy lesz három gyerekünk. Én meg elhittem. 2016 év elején mégis meglepődött, amikor pozitívat teszteltem. Meglepődött, megijedt. Kapásból azt kérdezte, hogy biztos vagyok-e benne, hogy ő az apja. Hogy a fenébe ne lettem volna benne biztos, csak vele voltam.

Előzmények>>>

37. hét

Egy hosszú távú magyar kutatás eredményeit írta meg egy egészen mellbevágó cikkben a G7 magazin. A diplomás szülők naponta átlagosan egy órával többet foglalkoznak a gyerekeikkel, mint az alapfokú végzettségűek. Többet költenek játékokra, otthonon kívüli programokra. Egy jobb társadalmi helyzetű családban felnövekvő gyerekhez jelentősen többet beszélnek, nagyobb szókinccsel, több bátorítást és kérdést, kevesebb felszólítást és neheztelést intéznek felé. Többet töltenek ezek a gyerekek a megszokott közegükön kívül, ami több ingert és látókör-szélesedést jelent.

Belevágtunk a nyári szünetbe. Azt látom, hogy a határvonalakat gyorsan és biztos alapokra kell fektetnem, mert másként őskáosz lesz. Az utolsó sulinapot azzal ünnepeltük, hogy nem főztem. Kedvessel tartottunk egy inkább praktikus, mint romantikus instant randit és retró burgereztünk. Gyerekeknek meg rendeltem pizzát délután.

A kórház neve: Szent Margit Kórház

A minap olvastam egy posztot egy szülőknek szóló portálon. Tulajdonképpen semmi érdekes, csak annyi, hogy a gyerek szófogadatlan, mit tesz a szülő. És olvastam a kommenteket is. Hát hogyne olvastam volna? A posztból az volt a legérdekesebb rész. Aztán nemrégen egy hírt, hogy XY település iskolájának gondnoka megpofozott egy gyereket, akit aztán emiatt ki is rúgtak. Ha csak ennyiszer találkoznék a kérdéssel, lehet, hogy csöndben is maradnék, de ahogy az lenni szokott, ennél sűrűbb a találkozásom a gyermekbántalmazás kérdésével.

40. hét

Előzmények>>>

A napló írásakor a babának még négy napot kell kibírnia bent, és akkor már nem számít koraszülöttnek. Izgalmas ez a tudat, mert a toxémia továbbra is Démoklész kardjaként lebeg felettem. A nőgyógyász meglátva a múlt heti védőnői vérnyomásértékeket, azonnal, szó nélkül kiállította a laborbeutalót, majd nagyjából 10 perces fejtágítást kaptam a terhességi toxémiáról (preeclampsia).

Fővárosban, kisvárosban, mindenhol lesz idén Múzeumok Éjszakája: programok Budapesttől Mályinkáig és Zircig

Totál lustában nyomtam a hetet. Kizárólag a legszükségesebbeket csináltam meg, amúgy meg bámultam ki a fejemből, ha volt erre öt percem. Csak alapkaják ebédre, takarítás meg áááááá, dehogy! Egyrészt mert az agyam full leterhelt. Folyton azon aggódom, hogy kinek mit felejtek el. Ez a gyerek ekkor ide megy, akkor oda megy, ezt meg azt kell vinnie. Másik ugyanoda megy, de máskor és mást kell vinnie... kész horror. Hogy ki mikor érkezik, azt már hagyjuk is. Amikor kopog az ajtón. És nincs az a naptár, amibe mindez belefér.

A kórház neve: Hetényi Géza Kórház, Szolnok

Murphy törvényei gyerekekre.