Nekem NEM lehet császárom. (De...)

Több barátnőm is sajnos császáros volt, és a negatív élmény miatt nem vettem róla tudomást. Tavaly áprilisban tudtuk meg a férjemmel, hogy babánk lesz.

Végig úgy készültünk, hogy apás szülés lesz.

Együtt jártunk szülésfelkészítőre is.

Sajnos struccpolitikát folytattam a császárral kapcsolatban. Amikor arról volt szó, kikapcsoltam az agyam, ha szembe jött velem egy cikk, akkor tovább görgettem, és csak a sima szülésről olvastam.

Hajnali 4 kor mentünk be a kórházba.

Vajúdás alatt a férjem végig mellettem volt.

10 óra körül mentünk a szülő szobára és végig fogta a kezem.

El is indultak a tolófájások, szépen alakult minden.

Sajnos a medencémen nem ment át a buksija, minden tolásnál ellenkezőleg fordult és elakadt. Dolgoztak rajtunk, próbálták fordítani de nem ment.

Amikor az orvos közölte, hogy megyünk a műtőbe, akkor kétségbeestem.

Rossz volt a tudat, hogy nem sikerült, nem volt ott a férjem, az összes félelmem jelen volt.

Rettegtem.

6 hét telt el, de ha rágondolok, még mindig elsírom magam.

Örülök, hogy Ő is és én is egészségesek vagyunk, de csalódott is vagyok.

Hamar sikerült felépülnöm, mert tudtam, hogy Ő számít rám.

Szerencsére a szoptatás sikeres, és tudom táplálni.

Röviden ennyi!

Ági és a pici Olívia