227. oldal - Bezzeganya

Nézem az órám, van egy üres fél órám – a gyerekek oviban/bölcsiben –, egy gyors telefon a barátnőmnek és pár perc múlva már felhúzott lábbal ülök a nappalijuk kényelmes foteljában.

38. hét

Az ideális családi autó természetesen tökéletesen biztonságos, az összes csillagot begyűjtötte minden létező teszten. Elfér benne az összes gyereked hiper-szuper gyerekülése, amiket még ki- és beövezni is játszi könnyedséggel lehet. Az ideális családi autó csomagtere tágas, meg se kottyan neki, ha kéthetes nyaralásra pakolsz öt főnek.

„Jaj, ne is mondd, ez a hétvégéhez képest semmi, ráadásul nem mondhatjuk, hogy nincs a szám a választhatóak közt, ha a szülő esetleg DVD-n is meg kívánja venni a gyerek produkcióját” – mondja a fiatal animátor, amikor már legalább negyedszer hallgatjuk meg nyávogó-amatőr gyerekverzióban a Mizut a Minicity karaoke színpadán félórán belül.

Már kisfiam születése óta olvasom a Bezzeganyát, magamba szívva az itt fellelhető hasznos információkat, tanácsokat, s néha jót nevetni a történeteken és akár magamon is. Az utóbbi időben cseppet kezd lankadni a humorérzékem, s ennek talán a közel 9 havi kialvatlanság az oka.

Tegnap itt állt egy poszt, amelyben arra hívtuk fel a figyelmet, hogy úgy tűnik, több hazai kórház koraszülött osztályának jelent nehézséget az egészen pici, idő előtt született babák öltöztetése. Rendhagyó módon nem pénzt gyűjtöttek a szervezők, hanem arra biztatták az édesanyákat, hogy saját maguk varrjanak apró sapkákat, rugdalózókat. A felhívást sajnos el kellett távolítanunk.

Ebben a kérdésben nálunk maga hozta meg a döntést a közel 9 hónapos gyermek, mikor is egy fényes, kora tavaszi napon, engem meglátva, amint a szobájába belépek, lelkesen kurjantott föl: „Mamma!”. Ezzel el is dőlt minden, én attól a naptól Mama vagyok a számára. Korábban elsősorban „anya”-ként neveztem meg magam előtte, de ő erre fittyet hányva a fenti megszólítást preferálta, s honosította meg nálunk. Persze ezt először hallva rögtön melegség öntötte el a nagyanyák szívét, lám, már néven nevezi őket a csöppség. Ki kellett ábrándítanom őket, nem, ez nem rájuk, hanem egyelőre szerény személyemre vonatkozik.

„Tegye fel a kezét, aki megfogadta hogy arra a „xopgi%=)%)=”, „%/=)%/%)=” munkahelyre vagy pozícióba semmiképp nem fog visszatérni!” - mondja Gáspár Katalin grafológus az álláskeresésről, karriertervezésről szóló előadás után, mikor röviden arról beszél, mire használhatják és mire nem a munkaadók vagy leendő munkaadók a kézírásunkat. Kezek lendülnek a levegőbe.

Filó Margit 1915-ben született Makón. Gyermekkoráról nem sokat tudni. Szegénységben élt, később alkalmi munkákból tartotta el magát. Egy idő után megelégelte a pénztelenséget, s mivel egy munkaügyi perből kisebb vagyonhoz jutott, 34 évesen egy négylakásos házat vásárolt Szeged Rókus városrészében, a Hét vezér utcában. Mivel nem volt elég pénze, az ingatlant lakottan vásárolta meg.

Feleségük van, gyerekük és munkájuk. Feladataik többé nem érnek véget. Nincs több olyan reggel, hogy: na, ma felhívjak egy havert, és moziba menjünk, vagy inkább játsszak a számítógépen, vagy olvasgassak egy Tolkien-könyvet a fürdőkádban 9-től 11-ig? Nem egy meztelen, húszéves csajszi vigyorog rájuk, amikor felébrednek, hogy: bébi, rendeljünk pizzát, és töltsük az ágyban az egész napot. Az a helyzet, hogy mindez nekem rendkívül hiányzik. Az egyetlen vigasztaló gondolat, hogy a heverészős, csókolózós fiatalság idején is épp ugyanennyit voltam boldogtalan, mert akkor meg az volt a bajom, hogy: oké, oké, buli, szabadidő, haverok, na de magányos vagyok, üres az életem, miért nem kezdődik már el a szent ügy, aminek a szolgálatába állva kiteljesedhetek? Nos, a szent ügy azóta elkezdődött, többé nem fogok unatkozni. Két munkahely, két gyerek, egy kocsi, egy fél ház, no meg egy feleség, pont olyan problémás, amilyet akartam… Mert nem voltam normális. Ilike néni, a nagymamám szomszédja, hiába mondta el 1985 és 2004 között minden találkozásunk alkalmából az utcán: „Megnősültél már? Nem? Akkor nagyon vigyázz ám ezekkel a mai lányokkal!” Nem figyeltem rá eléggé. Hát ezért olyan nyughatatlanok a családos férfiak. Úgyis rosszkedvűen ébrednek, az asszony úgyse fogja szomjas csókokkal elborítani őket ébredés után, akkor meg akár fel is kelhetnek, hogy lepermetezzék a barackfát. Talán a fél világ felépítését ilyen enyhén frusztrált, energikus, kreatív, szomorú férfiaknak köszönhetjük, talán nem lennének műholdak, felhőkarcolók és angol sportkocsik, ha mindezeket a nagy elméket szombat reggelente három kiéhezett, izmos tinilány ébresztette volna. Fél nyolckor kiugrottam az ágyból, nehogy hatalmába kerítsen az öngyilkos hangulat, és az egész családnak megcsináltam a különféle kávékat: Mollynak koffeinmenteset tejjel és Túró Rudival, nálunk vendégeskedő (ezért le fog baszarintani, mert segíteni jött) anyámnak híg főzöttet édesítővel, a kadétnak meleg tejet gabonakávéval és mézzel, magamnak meg egy erősebb főzöttet mézzel és egy cseppnyi tejjel. Tegnap felfúrtam egy sokadik könyvespolcot, így ma kinyitottam egy újabbat a könyvekkel teli dobozaink közül. Téliesen csípős, hideg reggel volt, szikrázó napfénnyel. Az erkélyen poroltam a könyveket, aztán mindet letöröltem vizes ronggyal. Ahogy már annyiszor, reggeli rosszkedvemet lassan elmosta a magány, a napfény és a könyvek. Egy lengyel történész elmélkedése a francia Vendée-lázadásról. Svédországban olvastam 1995 nyarán. Három bőrkötésű Babits-kötet, egyetem alatt vettem kedvezményes áron – döbbenetes, hogy akadnak emberek, akik felnőtt éveikben is bensőséges kapcsolatot ápolnak ezekkel a szerzőkkel, versekről beszélnek a barátaikkal, és megsárgult Tóth Árpádot olvasnak a metrón. Ők élnek burokban, vagy én? Biztos mind abban élünk. Pedig milyen jó volna kiteljesedni. Reggel konditerembe menni, délben megírni egy verset, délután tőzsdézni, este vadállatokat befogni a szavannán. Rejtő-könyvek, Molly kedvencei. És mennyi mesekönyve van. Burmai mesék. Kínai mesék. Arab mesék. Osztják mesék. Steinbeck könyve Arthur királyról, aminek a 90 százalékát untam, 10 százalékán viszont nagyon meghatódtam. Veszedelmes viszonyok. Vajon Choderlos de Laclos egyszerűen összegyűjtötte a saját levelezését, vagy képes volt magától kitalálni ezt az egészet? Az előbbire gyanakszom. Hamvas Béla, Ráth-Végh István. Ajándékba kapott kézikönyvek házasságról és gyerekekről, sosem olvastuk egyiket sem. Raymond Chandler, na, ő egy jó író. A kadét és Molly elmentek játszótérre, az anyám főzőcskézett és a hajósinast ringatta. Senkinek sem volt rám szüksége, most néhány percig szinte ráértem. De ha felteszem a lábam, és olvasok, hogy nézett volna az ki? Úgy különben se tud jószívvel lazulni az ember, ha mindenki más aktívkodik. Eszembe jutott, hogy a kertben mindenféle elvadult cserjéket és fákat kell visszavágni, amikre már panaszkodott is a szomszéd néni, hogy levelek hullanak le nála – de hiába ravaszkodott, én tudtam, hogy igazából csak tűzifa kell neki, mert egyből felajánlotta, hogy áttehetem hozzá a fát, majd ő eltüzeli. Munka, amit nem én találtam ki magamnak… Csak telik, telik az élet, és ilyesmikkel töltöm… Mindegy, egyszer úgyis meg kell csinálni. Ettől visszakomorodtam majdnem egészen a reggeli szintre. Aztán lementem, és vágtam, nyírtam, fűrészeltem, izzadtam délig. És ahogy az lenni szokott, a sok munkától jókedvem lett. A másik szomszéd, aki mintegy három éve ment nyugdíjba, és azóta szerintem minden egyes napjából kábé 18 órát a kertben dolgozva töltött, barátságosan intett, én meg vissza. Egy emeleti ablakból hangos zene hallatszott, nyilván egy 16 éves üvöltette az ágyán heverve, értetlen grimaszt vágva a hétvégén is ostobán aktívkodó felnőttekre. Eltettem a fűrészt meg a baltát, ledobtam a szakadt kesztyűt, és ahogy visszaindultam a lakásba, egy pillanatra végignéztem a háztetőkön. Hm, mennyi élet zajlik itt most is észrevétlenül. A városban mindenfelé huncutul mosolygó nők veszik ki szelíd mozdulattal a kávésbögrét az ágyban heverésző fickók kezéből, hogy aztán szomjas csókokkal borítsák el urukat és parancsolójukat, nemszabaderregondolni, fegyelem, fegyelem! De a lelkem kamerája már elszabadult, és magasan szárnyalt az égen, és eltökélt arcú, bakancsos párokat láttam az óceán felől érkező széllel szembegyalogolni skóciai hegygerinceken, jachtokat láttam elegáns ívben kifutni dél-franciaországi mólók mellől, és egykedvű művészpalántákat láttam egy croissantba harapni, miközben egy Gauloises illatos füstjében izgalmas Hemingway-regényekbe merültek párizsi kávézók asztalkáinál, és élénk színű terepjárókból tízórait kipakoló családokat láttam messze, a Sziklás-hegységben, és egy kalapos, borostás, negyven körüli férfit láttam komoran whiskyt szürcsölni, és az akáciák szétterülő lombjait bámulni egy szavannára néző rusztikus szállodateraszon. Ugyan már, mondtam magamnak, visszagyömöszölve a lelkemet a helyére – nem illik elégedetlenkedni.

Súly: 90,2 Edzések száma: 3

Pinkinek nőgyógyászati gondjai miatt orvosa hormininjekciót javasolt. Az injekciónak lehetnek káros és kellemetlen hatásai, akár nehezítheti is a későbbi teherbeesést, és egyáltalán nem biztos, hogy megoldódnak a problémák. Vajon mikor jár jobban: ha beadatja az injekciót vagy ha nem?

Mindent megvettél születendő gyermekednek? Biztosan? De tényleg! Egészen biztos vagy benne, hogy nem felejtettél el valamit? Például rendeltél már kerámia hastálat? Tudtam, hogy nem.

Kezdjük talán az elején. Nagyon szerettünk volna már gyereket, de nem jött össze. Elmentem orvoshoz, aki többször is elküldött vérvételre, majd mikor az eredményeket bújta, nevetve azt mondta: "önnek nem lehet gyereke." A párom kint várt, emelt fejjel kimentem, mint aki meg se hallotta, mit mondott, de pár perccel később nagyon összetörtem. Úgy még soha nem sírtam, mint akkor. Egyszerűen nem akartam elhinni, amit mondott. Nem akartuk feladni. Nem kértem tovább orvosi segítséget, mert nem tetszett, hogy nevetve közölt egy ilyen hírt. Tizenegy hónappal később elkapott a hányinger újra és újra, csináltam egy tesztet. Pozitív lett. Ugyanahhoz az orvoshoz mentem vissza közölni a hírt, köpni-nyelni nem tudott. Természetesen egyből orvost váltottam. Sajnos nem volt problémamentes a terhességem. Már a hatodik héten veszélyeztetett terhes lettem vérzés miatt. Ez megismétlődött a 8. és 25. és 28. héten is. Hánytam rengeteget, sokszor fájt a hasam, és volt, hogy napokig nem éreztem mozogni a babámat. A vérnyomásom nagyon alacsony volt mindig, és a cukorterhelés eredményei sem lettek jók. Jött a diétás étrend, aminek köszönhetően lefogytam 3 hét alatt 3 kilót. Nem örültem ennek, hisz terhesség alatt nem olyan jó fogyni, de gondoltam, ez biztos így jó. 28 hetes terhes voltam, mikor elmentünk babakocsit nézni, és közben szörnyen elkezdett fájni a hasam. Ismét vérezni kezdtem. Bementünk egyből a kórházba, ahol megvizsgált az ügyeletes orvos, és annyit mondott, hogy menjek haza pihenni, majd mikor az ajtóban voltam, utánam szólt, hogy valószínűleg pár napon belül találkozunk ismét. Egész éjjel vergődtem, úgy fájt a hasam, és másnap délelőtt 11 órakor nem bírtam felállni az ágyból a fájdalomtól. A párom egyből vitt a kórházba, ahol szerencsére nem ugyanaz az orvos volt, aki előző nap. Nagyon kedves volt, és azt mondta, hogy nyitva van a méhszájam egyujjnyira. Felvett a kórházba, kaptam infúziót, megpróbálták visszatartani a babát. Nézték a szívhangját, adtak tüdőtágítót, hogy ha meg kell születnie, akkor fejlettebb legyen a kis tüdeje. 16 órakor beindult a szülés, akkor már 3 ujjnyira voltam kitágulva. Így tehát 2011.05.15-én 16:30-kor, 28 hétre megszületett a kislányunk 1190 grammal. Ő lett a kis Vandácska. Apa átment a PIC-re megnézni és megkérdezni, hogy van, én csak másnap láttam először. Sajnos a tüdőtágítónak nem volt elég ideje hogy hasson, így lélegeztetőre tették. Már úgy vártak, hogy írjam alá a papírt, hogy ha vért kell kapnia, akkor beleegyezek. Még szép hogy aláírtam, még csak el se olvastam. Közölték, hogy az első 10-14 nap kritikus, nagyon nehezen teltek a napok, de eljött a várva várt tizennegyedik nap is. Pár nap múlva elkapott egy fertőzést, ami szörnyen megviselte. Eddig is csak 5 ml-t evett, most már csak 1-et. A súlyát már napok óta nem mérték, annyira lefogyott. Közölték, hogy a fertőzés akár végzetes is lehet. Megint összeroppantunk. Most mi lesz? Nem élem túl, ha baja lesz! Szerencsére pár napon belül elmúlt a fertőzés. Négy napig volt lélegeztetőn, majd CPAP légzéstámogatást kapott. A tizedik napon nap ismét lélegeztetőre tették, amit hét napig alkalmaztak, majd ismét CPAP jött. Négy napig felváltva használták a két lélegeztetőt. Majd jött a bura és a légtéri oxigén kilenc napig. Egyhetes szteroid kúrát kapott, hogy el lehessen hagyni a lélegeztető minden fajtáját. Összesen 41 napig kapott légzéstámogatást. Öt napig volt kék fény alatt sárgaság miatt, alacsony volt a vércukra. Zörej miatt kardiológus vizsgálta, ahol kiderült, hogy nyitva van a Botall vezeték. 16 naposan kapott rá gyógyszeres kezelést, de nem járt sikerrel. Elmagyarázták, hogy ha nem zárul be, akkor műteni kell majd. A későbbiekben bezárult magától. Pont egy hónapos volt, mikor végre a kezembe foghattam, és nem csak az inkubátoron keresztül nézegethettem. Csak pár percre adták a kezembe, de életem legszebb pillanatai voltak. Ekkor volt kb. 1300 gramm. Június harmincadikán evett először cumisüvegből az 1400 grammos súlyával, nagyon büszkék voltunk rá.  Július másodikán tarthattam ismét a kezeim közt, másodszor.  Július negyedikén elérte végre az 1500 grammot és 42 centimétert. Talán az volt a legszebb, amikor július hetedikén kitették inkubátorból kiságyba. Akkor már nem szóltak, hogy ne nyúlkáljunk be annyit és ne tapogassuk. 1540 gramm volt akkor. Nehéz volt megállni, hogy ne fogjuk meg, hisz az első kb. 3 hétben az inkubátorba se nyúltunk be, nehogy elkapjon valamit. Két hónaposan 1830 gramm és 45 cm volt. Összesen ötször kapott vért. Július 22-én 2070 grammal és 45  centiméterrel hazahozhattuk. 69 napot töltött a koraszülött osztályon, ahol nagyon-nagyon sokat segítettek neki az orvosok, hogy felépüljön. És persze mi is ott voltunk apával nap mint nap háromóránként, az etetéseknél. Minden második héten visszük gyógytornára és köszöni szépen, nagyon jól van. Nem lett semmi következménye annak, hogy ilyen kicsin látta meg a napot. Nyolc hónaposan 5640 gramm és 64 cm volt. Nagyon büszke szülők vagyunk, hisz csodálatos, ügyes kislányunk van. Teréz

Csapok a közepébe – úgy voltam vele, hogy majdan néhány hónap elteltével írok egy, az esetlegesen elkeseredett anya-jelölteknek szóló történetet arról, hogy SOHA NEM SZABAD FELADNI. De az események olyan körforgása zajlik, hogy a köz rendelkezésére bocsátom most. Háttér: Környezete által kicsit furának tartott leányka vagyok, jellemzően Athéné archetípus jegyekkel, erősen bal agyfélteke által vezérelt, belső hangokat meghallani nem akaró, kicsit magamnak való, harcos, sosem feladós, s valahogy mindig férfiak társaságába kerülök, s érzem ott jól magam.

A Főpolgármesteri Hivatal minden fővárosi fenntartású iskolának és gyermekvédelmi intézménynek elküldte azt a levelet, amely szerint átmenetileg 10 százalékot zárolnak 2012-es költségvetésükből, és ennek megfelelően csökken az intézmények havi ellátmánya. A levél szerint az intézkedést a fővárosi tömegközlekedés működőképességének fenntartása indokolja. Erről január 25-én döntött a közgyűlés, olvasható az Index címlapján.

Akik a csend reményében családi házas övezetbe költöznek, elmondhatnák, tavasztól őszig felváltva flexel valaki. Nincs flexed? Nem is vagy igazi kertesház-lakó. De ha mégsincs otthon ilyesmid, még mindig vásárolhatsz olyan autó/lakásriasztót ami a legváratlanabb pillanatokban hoz szívbajt a szomszédokra éktelen sivításával. Vagy tarthatsz minden egyes szombaton kerti partit, amihez kiteszed a mélynyomót és a hangfalakat zsebkendőnyi kertedbe és feltekerheted a kakaót. Lehetőleg mulatós zenét játssz. Aztán gyereked születik és óhatatlanul te is belépsz a bosszantó szomszédok közé. Mert mit hall az a szerencsétlen a fal túloldalán? A kedélyes meseolvasást vagy a meghitt pillanatokat? A csudákat! Azt hallja, hogy a gyerek már megint üvölt. „Az a nő a szomszédban megint bőgeti a gyerekét.” – véli, és vérmérsékletétől – és saját tapasztalataitól – függően vagy megértően elmosolyodik, vagy előtör belőle az ősember, és hangulatát dörömböléssel adja tudtunkra. És van-e bosszantóbb a gyereksírás miatt beszóló szomszédnál? Ugyanakkor a jó szomszéd aranyat ér. Bármikor számíthatsz rá anélkül, hogy megpróbálna belefolyni/beleszólni az életedbe, esetenként jól el lehet vele beszélgetni, netán még baráttá is válhat. Néha kedvetek lenne egy hatalmas fallal körülvett, a szomszédoktól kilométernyi távolban levő házba költözni? Esetleg ti vagytok a szerencsés kivétel és egy remek, szinte baráti lakóközösség vesz körül? Meséljetek! Mi volt a legbosszantóbb (vagy a legkedvesebb) dolog, amivel szomszédjaitok kapcsán találkoztatok? Center

Még két hete, a heti menüs posztban Pomme-pomme egyszerű levesek receptjeit kérte, most megpróbálok ennek az óhajnak eleget tenni. Mindig elmondom, hogy nem vagyunk levesesek, de azért van egy-két kedvenc, amit nagyon kedvelünk. Igaz, ezek általában a tartalmas, már-már egytálételszerű levesek közül kerülnek ki.

Egymillió doboz gyártási hibás fogamzásgátlót hívott vissza a Pfizer az amerikai piacról.

Na? Értetted? Nem? Pedig magyarul van. A minap érdekes beszélgetésben vettem részt. Repkedtek a fura hangzású szavak. Tippek, megfejtések. A magyar nyelv sokszínűsége egész mókás új szavakkal gazdagított. Nem túl nagy az ország, mégis annyi nyelvi érdekességet találtunk rövid idő alatt, hogy gondoltuk, megosztjuk veletek is.

Újabb gyöngyszemre bukkantunk a Facebookon: a botosjetis feladatmegoldás után ezúttal egy felsős dolgozat látható a képen. A diák szerint a felsorolt bolygók közül a Mars a kakukktojás. Mert az eg(g)y csoki.

Szerda reggel van. A Heim Pál Gyermekkórház várójában ülünk a kicsivel, és arra várunk, hogy mikor szólítanak minket.

Talán az itt olvasók többségének nem cseng idegenül az 1987-es évszám, ha nagy hidegről és hóról beszélünk. Kinek-kinek megvannak a saját emlékei, legyen szó akár a szánkóhasználatról, akár a kenyérhiányról vagy a hófalakról.

Az elkövetkező hétre szélsőséges téli időt ígér a meteorológia. Ha megteheted, ne indulj el sehova se gyalog, se járművel.

Kutatók szerint a csecsemőgyilkosságok mindig is a népességszabályozás bevett módszerét jelentették a történelemben. Ki ne hallott volna a Taigetosz hegyről?

37. hét Bedagadt a lábam. Basszus, azt hittem, semmilyen „terhesbetegség” nem fog megjelenni rajtam, erre a finisben bedagadt a lábam. Jó persze közrejátszhatott az is, hogy Hanna most már 3100 gramm. Hogy bár végre átköltöztünk az új lakásunkba, de két nap alatt (segítséggel), reggel héttől este kilencig egyfolytában azon dolgoztunk, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek.

Második alkalommal rendezik meg a Budakeszi Vadaspark szezonnyitójának számító programsorozatát vasárnap. A rendezvény során az állatok időjárásjósló képességével, valamint az azokkal kapcsolatos népi hiedelmekkel, és megfigyelésekkel ismerkedhetnek meg a kilátogatók.

Létszám: Két gyerek (lány), két felnőtt (nő). Reggel fél nyolc, indulásra készek vagyunk.Sílécek bepakolva, szendvicsek, innivaló bekészítve, és a melengető jégerről sem feledkeztünk meg. A folyékony fajtáról, természetesen.