Egy téma keresi sok BA-s szerzőjét

Aszályos tavasz van, nagyon kellene az eső. A természetet nem tudjuk befolyásolni, de megkértük néhány szerzőnket, dolgozzák fel a témát.

Variáció I.

Sorozatunkban ma Szigethmonostory Jolánt, a feminista masamódot és esernyőkészítőt mutatom be. A századelő egy fagyos reggelén Jolán egy kis budai utcácskában sietett, karján kalapokkal, amikor kitört a vihar, a kalapokat szertefútta a szél. Jolánban szívében ekkor érlelődött meg a gondolat, hogy inkább esernyőkészítő lesz.

Nem volt ez könnyű út, Jolán lépésről lépésre sajátította el a szakma fortélyait, és hamarosan olyan megrendelői voltak, mint Ignotus, Karinthy Frigyes, Szabó Lőrinc, Gellért Oszkár. Nemcsak az ernyők nyíltak meg előtte, hanem a korabeli irodalmi szalonok is. Első verse a Nyugatban jelent meg, s szinte berobbant a magyar irodalomba:

A szeretőm Ernő,
Nem kell néki ernyő.

Tóth Árpád így méltatta a verset:
“A végtelen asszonyi lemondás és a lázadás egyszerre lengi be Szigethmonostory Jolánnak ezt az elégiáját. Mert hiába láncolta szívét ez a lehelletfinom lelkületű asszony a Férfihoz, az csupán a testét akarja, a munkáját megveti. Soha nem láttuk még az erotikának és a társadalomkritikának ilyen parádés egységét”

Az irodalmi élet állóvizét jobban felkavarta ez a vers, mint az izmusok. A kávéházak asztalainál azt találgatták, Szép Ernő vagy Osváth Ernő ihlette a különös jelentőségű kétsorost. Jolán femme fatale-típusú múzsává lett, kinyíló esernyői izzó szenvedélyt csempésztek a tavaszi záporokba és feldúlták nem egy polgárlakás képmutató légkörét.

A botrány elől Jolán Párizsba emigrált, ahol férfiszabónak és idegsebésznek tanult a Sorbonne-on. Rövidesen megnyitotta a Montmartre-on híres műhelyét: Szürrealista Úriszabóság és Esernyőispotály néven. „Szép, mint egy varrógép meg egy esernyô véletlen találkozása a műtôasztalon” - mondotta ekkor Lautréamont, aki nyilván roppant elégedett volt magával, mert a művelt világ sosem tudta meg, hogy véletlenről szó sincs, és a nagy író egyszerűen hülyeséget beszél.

Jolán előbb Tristan Tzara szeretője, majd az abszint rabja lett (ez Tzara verseinek élvezetéhez elengedhetetlen volt).

A háború után visszaköltözött Magyarországra, a Baktalórántháza és Vidéke ÁFÉSZ gebineseként harisnyaszemfelszedő és gombbehúzó lett. Néhány szakcikket publikált még a
Weekly Ladder Review-ban, és neki tulajdonítják az Újkori Fogyasztói Kiáltvány kezdő sorait:

“Nyomd meg a gombot,.
Kapsz egy libacombot”

Szegényen és elfeledve halt meg

Juditty

Variáció II.

Sokan panaszkodtatok mostanában, hogy nem esik elég eső, nincs mivel öntözni a virágokat. Az alábbiakban az öntözővíz készítésének egy kipróbált módját mutatom be nektek. A receptért feltúrtam több gasztroblogot, Horváth Ilona, Jamie Olivier, Stahl Judit és Gundel Károly és a nagymamám szakácskönyvét, és meg kell mondjam, igen változatos lehetőségek állnak rendelkezésre. Most egy egyszerű receptet hoztam, amely alapján bármelyik bezzeganya el tudja készíteni a muskátli öntözővizét:

Hozzávalók:

• 1 füstölt csülök (hátsó)
• 30 dkg szárazbab
• 1 szá lecsókolbász
• egy kisebb darab füstölt szalonna
• 2-3 répa és gyökér
• 1 nagy fej vöröshagyma
• 5-6 gerezd fokhagyma
• egy csokor petrezselyemzöld
• egy kis csokor zellerlevél
• 1 tojás
• 1 tejföl
• só
• bors
• őrölt kömény
• pirospaprika
• liszt a csipetkéhez

Elkészítés:

A babot és a megmosott csülköt kuktában megfőzük (kb. 40 perc). A szalonnát apró darabokra vágjuk, és egy fazékban elkezdjük kiolvasztani. Ha már félig kiolvadt, hozzátesszük az apróra vágott hagymát, majd a karikákra vágott zöldségeket. Együtt még pirítjuk egy kicsit, pirospaprikát szórunk rá, és azonnal felöntjük némi vízzel. A levesbe beletesszük a fehér cérnával összekötözött zeller- és petrezselyemcsokrot, borsot, pici őrölt köményt. Lefedve felforraljuk. Míg felforr, a kuktából kivesszük a csülköt, feldaraboljuk, a lecsókolbászt karikára vágjuk, majd a babbal és a levével együtt az egészet a leveshez adjuk.
Egy tojásból, liszt és só hozzáadásával csipetkét készítünk, és a majdnem kész leveshez adjuk.
Ha a hozzávalók már mind megpuhultak, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, és az egészet a tejföl és liszt keverékével behabarjuk. A petrezselyem- és zellercsomókat eltávolítjuk.

Ha a fedőn összegyűlő párát felfogjuk, ásványi sókban gazdag öntözővizet kapunk. A fentieket addig ismételjük, amíg össze nem jön egy liternyi. Ennek a mellékterméke kb. 14 000 adag Jókai bableves lesz, így leghelyesebb, ha előbb egy NATO hadosztály szomszédságába költözünk.

(Zsuzsi főz)

Variáció III.

Felkészültél az esőre? Ellenőrizted az esőkabátokat? A gumicsizmákat? Beszereztél már csapadékmérőt? Mikor ültél le utoljára a gyermekeiddel, hogy megtanuljátok együtt az “Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára” kezdetű dalt? Kinéztél már, hogy esik az eső? S hogy hajlik a vessző? Mit tettél, amikor megtudtad, hogy haragszik a katona?

Ha mindezt nem gondoltad át, nem is készültél fel még lélekben az eső fogadására. Ideje hozzáfognod. Ne bízz semmit a véletlenre! Sose indulj el kalucsni nélkül. Legyen nálad esernyő, tartalékesernyő és pótesernyő, s minden eshetőségre pót-tartalékesernyő. A tárcádban helyezd el a legközelebbi videótéka telefonszámát, hogy bármikor ki tudd kölcsönözni a Singin’ in the Rain-t vagy az Esőembert.
(AMK)

Variáció IV.

Három hónapja nem mesett a meső. A kis mesernyő a sarokban álldogált szomorúan, mesetlegesen odatámasztva, és így kmesergett:
- Ó, olyan felmeslegesnek érzem magam! Az én életem oly egyhangú és unalmas, hogy még Andersen is húsz oldalt írna róla! Bárcsak én is a társadalom hasznos tagja lehetnék! Ó, bár valaki legalább a harmadikról nyakon öntené Rózsika nénit az éjjeliedény tartalmával, hogy megvédhessem!
Ekkor csengettek. A kis mesernyő élénken figyelte Rózsika nénit, aki az ajtóhoz csoszogott. A szomszédasszony állt a bejáratnál, és hangosan követelt Rózsika nénin egy tésztaszűrőt. A kis mesernyő kiabált, hogy a csapodár tésztaszűrő összeszűrte a levet egy fonott demizsonnal, és a legutóbbi lomtalanításkor mindkettőnek lába kélt. De a kis mesernyőnek vékonyka kis mesernyőhangja volt, és azt is elnyomta Rózsika néni és a szomszédasszony kiabálása. Szó szót követett, s egyszercsak Rózsika néni felkapta a kis mesernyőt a sarokból, s olyat sózott vele a szomszédasszony fejére, hogy a bordái beleremegtek.

Sötét, nyirkos helyen tért magához. Óvatosan körülnézett, s az orrába csapott a tesztoszteron izgalmas illata. Valaki fémesen csillogott mellette.

- Hol vagyok? Ki vagy te? - kérdezte riadtan.

- Én vagyok Véres Fejsze, a háromszoros gyilkos. Ez meg itt mellettem Hatvan Kiló Hamis Viagra.

- Hogy kerültetek ide?

- Épp úgy, ahogy te - felelte valaki a túlsó sarokból - lefoglalással. Engedd meg, hogy bemutatkozzam: Hamis Márkajelzésű Ladilas Cipő vagyok.

És jöttek sorba a többiek is: Fiktív Áfásszámlatömb, Négyszáz Karton Zárjegy Nélküli Cigaretta, Kicsorbult Konyhakés, Harminc Zsák Ócó Frottírzokni és mind a többiek, a bűnjelraktár lakói.

A kis mesernyő boldogan vegyült el új barátai között. Végre értelmet nyert az élete: tárgyi bizonyítékként szolgálhatta a jogállamot.
(Mesernyő)

Variáció V.

Vasárnap reggelre megeredt végre, a járda mellett, a homokozó felé csillogott a pocsolya. Szétrántottam a kadét szobájában a függönyt, ébresztő, vitorlát bonts, jó szélben kihajózunk!
Bazmeg, felelte a kadét komoran, és nekem megmelegedett a szívem: az én fiam! A picsába, tódítottam, csak hogy fenntartsuk a társalgást, a hajósinas az ágyba brunyált. Molly szűkölve fordult a másik oldalára, nem aludt egy jót, mióta velem van, elöntött a hála iránta, leviszem a kadétot meg a hajósinast, hogy tudjál pihenni, ordítottam a fülébe hálásan, jó fej vagyok, mi? Aha, motyogta Molly és hálásan kiténfergett a budiba. Láttam rajta (hálásan), hogy hülye fasznak tart, s ebből tudtam, hogy jó úton járok.

A kadét a zöld kismotorral akart jönni, gumicsizmája orra kilyukadt, befolyt az esővíz. Hajótöröttek vagyunk, gondoltam boldogan, istenem, felmegyek és csinálok egy ilyen nevű gyereket Mollynak! Apa, nézd, piros busz, mutatta a kadét, de én csak a buszmegállóban ácsorgó nyolcadikos lányokat és a két kilencvenöt kilós ellenőrnőt láttam. Megdugjuk őket? - kiáltottam lelkesen. Lófaszt, felelte a kadét tömören, gondterhelten ráharapott a szájában lógó cumira, s belökte a hajósinast a pocsolyába. A hajósinas üvöltött, én föléhajoltam, hogy kihúzzam, de előbb eltűnődtem azon, mintegy két és fél óra időtartamban, hogyan írok ebből egy húszflekkes posztot a BA-ra. A pocsolya tükrében én csillogtam, iszonyú jó fejnek néztem ki. A vállam fölött a víz az ablakban álló Mollyt ükrözte vissza, elkínzott tekintetén láttam, hogy hajókra gondol, Kolombuszra, Jacques Cousteaura, Odüsszeuszra, Fa Nándorra, de legsóvárabban arra a hajóra gondol, amely elvitte Hufnágel Pistit, örökre.
(Őrjöngő Farkas)