Anya, én tanultam! Akkor miért nincs munkám?

Ez volt gyermekkorom legfőbb parancsolata. Betartottam, tanultam.

Általánosban kitűnően, gimiben 4-es átlaggal. Szakmát szereztem 2 éves suliban, majd munka mellett 4 év főiskola levelezőn. Mocskosul nem volt könnyű (és olcsó) hetente vidékre vonatozni, megszállni, éjszakába nyúlóan magolni (hajnali 2-ig, majd 1 óra pihi, kávé-Red Bull és folytatni), diákhitelt fizetgetni, jelessel diplomázni, 48 kilóra fogyni. Közben középvezetőként még otthonról is dolgozni, mert a jó (?) fizuért meg kell dolgozni. Majd jött a gyerek. (Szülj, fogy a népesség!) A munkahely meg megszűnt. Most pedig anyuka állást keres, de nem talál. Mindennapos történet.

Apuka sokat van külföldön, ezért én viszem-hozom a gyereket a bölcsibe, ahol adtak némi haladékot, hogy munkát találjak. Kvázi részmunkaidő, vagy fixen 8-16-ig. Haha! Körülbelül a századik elküldött CV-n vagyok túl, és a sokadik "Sajnos most nem Önre esett a választásunk" válaszon.

Pedig mindent próbáltam, még a csomagolt szart is értékesíteni telefonon, persze jutalékos rendszerben, illetve a méregdrága orvos-diagnosztikai eszközt is rásózni az áruházba betévedő, kérdőívet kitöltő kisnyugdíjasra. Mert hát tudjuk, milyen a magyar egészségügy.

Anya, én tanultam!

Sokat, és jól! És az az osztálytársam, aki nem tanult, hanem 8 általános után elment ápolónőnek vagy fodrásznak, az most külföldön röhög a markába. És ez nagyon idegesítő. Amikor meg behívnak, az első kérdések között szerepel a "Mi történik, ha beteg a gyereke?" Legutóbb besokalltam, és azt válaszoltam, hogy "Akkor általában felmegy a láza."

Nem vettek fel.

Legutóbb egy szép öltönyös úriember kérdezte meg tőlem, hogy: "Van családi segítség, ha a gyerek beteg?" Képzeletben áthajoltam az íróasztal fölött, és mélyen a szemébe nézve megkérdeztem, hogy: „Láttál te már láztól remegő végtagokkal az ülőfürdőben ülő, zokogó gyermeket, akinek 4 óránként lázcsillapító kúpokkal tömted tele a fenekét?” A valóságban mosolyogva annyit feleltem: "Van."

De nem fogom igénybe venni a nagyit, ha a fiam lázas. Jönne, segítene, ebben biztos vagyok. De ha a gyermekem beteg, RÁM van szüksége. Ennyi. Pont.

Anya, én tanultam!

Én dolgoznék, keményen, megbecsülve azt a munkahelyet, aki figyelembe veszi, hogy édesanya vagyok. De eddig senki nem jelentkezett értem.

Pedig tanultam, anya.

Komolyan.

Stich

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?