155. oldal - Bezzeganya

A múlt hét vége felé jártam egy nagyáruházban, megdöbbentő, mennyiféle készlet kapható természettudományos-barkácsolós gyerekeknek, van víztisztító állomás, „kis kémikus” készlet, kismillió mikroszkóp (saját tapasztalat: ajánlott a jobbat-drágábbat venni, ha használni is akarjuk), és itt van a házi fillctollkészítő készlet is, amiből három alapszín (kék, piros, sárga) segítségével pillanatok alatt varázsolható sokféle árnyalatú filc. Összesen 16 darabbal kísérletezhetünk, miközben a Crayola előzékenyen két összehajtós papírtokot is ad a kész tollaknak.

Majdnem egyszerre szült két olyan nő Svédországban, akik mindketten saját anyjuk beültetett méhét kapták, hogy kihordhassák gyermeküket. Azaz a kisbabák ugyanabból az anyaméhből születtek, mint édesanyjuk, de édesanyjuk testéből. Mindkét esetben az anya saját petesejtjeit használták fel a megtermékenyítéshez, így a gyermekek biológiailag is a sajátjaik. Bár a kicsik már egy hónaposak, a hírt csak most hozták nyilvánosságra a szülők megnevezése nélkül. Mindkét kisfiú egészséges és otthon vannak szüleikkel.

Lányoknak és fiúknak, kicsiknek és nagyoknak, gyerekeknek és kismamáknak, szöveg nélküli, kihajtható füles, szórakoztató és ismeretterjesztő könyvek, melyeket akár a karácsonyfa alá is elhelyezhet a szülő/Jézuska/Mikulás/fenyőtündér.

A tavalyi hatalmas siker után ismét az ország egyik legnagyobb, egybefüggő vasútmodell pályájával várja a gyermekeket a Mikulás december 6-án és 7-én a Danubius Hotel Gellértben. Az apróságokat egy erre az alkalomra írt mesejáték is várja Fésűs Nelly főszereplésével, és itt hallhatók először élőben a december végén bemutatásra kerülő, A Játékkészítő című zenés akciómese dalai, a darab sztárjainak előadásában.

24. hét

Már nagyon régi, gyerekkorba visszanyúló szokásom, hogy a legtöbb családtagnak, barátnak valamilyen személyre szabott, kézzel készült ajándékkal is kedveskedem karácsonyra. Az idők során kitapasztaltam, hogy kik azok, akik jobban örülnek egy standard kozmetikum csomagnak vagy egy üveg márkás italnak, őket nem bombázom kézzel készített ajándékokkal, maximum egy sk. kísérőkártyát tűzök a csomagjukra. Az elmúlt évek, és az idei év terméséből hozok nektek néhány ötletet, melyek elsősorban a gyerekekre fókuszálnak, hátha kedvet kaptok egy kis közös kézműveskedéshez.

Dr. Myles Bradbury

Már a játékszabályok felolvasásakor azon gondolkoztam, hogy fogom ezt érthetően leírni a Bezzeg olvasóinak, hiszen nem egy Ki nevet a végén? kategóriájú társasról van szó, hanem összetett, szerencsére, logikára, ügyességre, gyorsaságra és taktikára alapozó játékról, ahol amellett, hogy mindenki a saját bábujával mozog, lényeges, hogy a játékosok összedolgozzanak. A játékmenet legfontosabb és egyben legérdekesebb jellemzője az, hogy nincsenek „körök”, tehát nem egymás után jönnek a játékosok, hanem egyszerre csinál mindenki mindent. Ezt a gyerekek először nehezen értették meg, nem egy szokványos dolog, az biztos. A másik érdekesség az, hogy nem egymás ellen küzdenek a játékosok, hanem segíteniük kell egymást: csak így juthatnak ki a templomból, mielőtt 10 perc elteltével összedől.

fotó: Svéd Nagykövetség

Jó dolog az SZMK, az ember azt hiszi, hogy a sok energia, amit az iskolába és az osztályba teszel – nem beszélve a tanítók lelki szemetéről – legalább annyi köszönetet hoz majd, hogy probléma esetén normális módon tudunk kommunikálni és a problémát meg is tudjuk oldani. Persze mindenhez két ember kell. Mondja a mondás.

Nem aggódtam egy percet sem, én a nagyon aggódós – a babák jó hatással voltak rám. Tudtam, hogy bent maradnak, minden rendben lesz. Jó kezekben voltam, megbíztam a dokimban is. A szülésről nemigen beszéltünk, megvártuk, mi lesz a vége, befordulnak-e vagy sem. Én lelkiekben felkészültem a császárra. Tudtam, hogy nekem és a babáknak az lenne a legveszélytelenebb. Lehet, hogy ezért sokan megköveznek, én akkor is így gondolom. A babák is így gondolták, mert nem fordultak be, mondhatni össze-vissza feküdtek. Képtelenség lett volna megszülni őket. És a pozíciójukon nem is nagyon változtattak. Mindig jó volt őket látni az ultrahangon, ahogy ott bent voltak. Kisebb tülekedés volt a pocakomban. Néha az orvos is vakargatta a fejét, hogy hogyan is vannak. Egymást rugdosták, volt, hogy B baba A baba fejét rugdosta. Igazi kis harc ment a hasamban. Amit persze idekint is láttam, hiszen olyan mozgásokat tudtak lecsapni, ami egy idő után már nem volt olyan jaj, de jó, kellemes érzés, amit csodálattal néz az ember, hanem „kérlek, hagyjátok már abba, mert szétrepedek” érzés volt inkább.

A kismamák gyakran szembesülnek azzal, hogy mintha megváltoztak volna az agyi képességeik: lassabban reagálnak dolgokra, szétszórtak és feledékenyek lesznek, nehezebben forog az agyuk. Ez gyakran okoz vicces pillanatokat, de néha ijesztő is lehet. Nyugi, általában később helyre áll a rend és a kismama újra a régi lesz. (Vagy nem.) Nézzük, mi minden történhet egy kismamával.

Tél van, ott kint hull a hó, itt bent pedig a legó: Házunk legó lepte el, be se férünk tőle, hej! Van belőle nagy rakás, legósodik a lakás: legó van a tárcámban, fotelhuzat ráncában, ágy alatt az árnyékban, ebédkor a tányérban, legó van a fiókban, zoknikban és trikókban, mosógépünk aljában, kicsi lányom hajában, bejárati ajtóban, nyálkás szappantartóban, garázsban és padláson, kint a kerti grillrácson, hálószoba sarkában a porcica mancsában...

Egy új Cochrane felülvizsgálat egyértelműen megválaszolja azt a kérdést, amiben a szülészorvosok, szülésznők és aneszteziológiusok évtizedek óta nem tudtak egyetérteni: a szülés melyik szakaszában optimális beadni az epidurális érzéstelenítést? A válasz pedig az, hogy akkor kell beadni, „amikor a szülő nő azt először kéri”. Igen, jól olvastátok, a szülés hosszát, és az esetleges komplikációk megjelenését egyáltalán nem befolyásolja, hogy a legelső tágulási fájáskor, vagy csak a kitolási szakasz előtt kevéssel érzéstelenítik a kismamát.

Két könyvet ajánlanék a Mikulás-puttonyba vagy csak úgy: az egyik egy kevésbé ismert szerző klasszikus stílusú könyve a huszadik század elejének gyermekéletéről, a másik egy rongyosra olvasott szerző első körben nyilván felnőtteknek írt, kevésbé ismert két elbeszélése, ami hópihés rajzok közt meseként született újjá. Drozdy Győző és Lázár Ervin a könyvestálcán.

Zseniális animáció terjed a neten, melyben a függőség témáját dolgozták fel a készítők, mégpedig olyan formában, ami a szert nem használók számára is érthető és átélhető. A Nuggets című filmet Andreas Hykade készítette.

Viharként söpört át a közösségi oldalakon a héten egy levél fényképe, amit a LEGO a 70-es években tett bele egyes játékok dobozaiba. Annyira hazavág az üzenete, hogy először sokan kételkedtek benne, hogy valós, és nem hamisítvány.  Márpedig igazi. A levél arra szólítja fel a szülőket, hogy ne hagyják, hogy gyermekük neme korlátokat szabjon a játékaiknak, és a nemi sztereotípiák börtönébe legyenek bezárva.

23. hét

Karácsony előtt mindenki igyekszik kihozni pár izgalmas, új társast mindenféle korosztálynak. A kicsikről néha megfeledkeznek, akik csak az egyszerű szabályokat képesek megjegyezni és betartani, és persze a betűs-számos játékok is magasak még nekik. Én úgy látom, hogy leginkább az egyszerű, ezeréves társasok válnak be náluk a legjobban – de néha jön egy-egy új kedvenc is.

Forrás: Police.hu

November 25 a nők elleni erőszak megelőzésének világnapja. A Baranya Megyei Rendőrkapitányság nagy felháborodást kiváltott kisfilmjei után ez alkalommal a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság adott ki közleményt, melyből megtudhatjuk, hogy az erőszakos bűncselekmények megelőzésben a női metakommunikációnak óriási szerepe van.

„Bennem volt könyékig a fél osztály,  a varrásnál meg összecsődültek megint, pedig nekem nem hiányoztak”

Hogy a lényeggel kezdjem: ha valaki attól fél, az egymás sarkát taposóktól nem fog látni semmit, egyelőre ettől nem kell tartania, bár kongó terek sincsenek, főleg a "játékteremben", ahol a nagyérdemű építheti tovább a dolgokat. Hogy a belépők ára vagy a Budapesten hétvégente szokásos programbéli túlkínálat az oka, azt nem tudjuk - de aki rászánja magát, az jó néhány órát tervezzen be, főleg ha amúgy is építkező gyerekkel áldotta-verte meg a sors.

Idén már 13 éve lesz, hogy a párommal együtt vagyunk. „Lassú víz partot mos” elven működött mindig is a kapcsolatunk. Három év után összeköltözés, majdnem négy év elteltével eljegyzés. A hetedik évfordulónkon költöztünk be a saját lakásunkba, majd rá másfél évre tartottuk meg az esküvőnket. A saját lakás örömére úgy gondoltuk, hogy már elkezdhetnénk próbálkozni a babával, hiszen fiatalabbak már nem leszünk és nincs mire várni...

Kicsivel – könnyebben. Kisgyerekes mindennapok praktikusan XXI.

Az első gazdája Bátornak hívta. Aranyozott láncot rakott a nyakába, a törzskönyvével dicsekedett mindenkinek, és válogatott ételeket vásárolt neki. Bátor nem igazán kedvelte a libamájat, a lánc pedig mindenbe beleakadt, amikor megszökött. A gazdája eleinte csak dünnyögött, amikor meglátta a lyukat a kerítés alatt. Szólt a kertésznek, aki betemette, de Bátor újabb és újabb lyukakat ásott. Ekkor már nem csak dünnyögött a gazda, hanem kiabált, és büdös dögnek hívta. Rendelt egy kőművest, és falat építtetett a kert köré. Bátor egy hétig csak szimatolta a falat, a gazda pedig elégedetten dörzsölte a kezét. Aztán eleredt az eső, és Bátor nem bírta tovább. Nyüszített és kapart, míg az ázott föld az egyik sarokban engedett, és kiszabadult. Soha többé nem engedték vissza. A gazda seprűt fogott, olasz lakásfelszerelés boltban vásárolt, formatervezett seprűt, és elkergette a kutyát.

Mostanában kezdek ráébredni arra, hogy a hétköznapokra legjobb hétvégén felkészülni, már ami a főzést illeti. Nálam a leginkább az vált be, ha készítek egy jó nagy tepsi rakottas jellegű ételt (ez lehet lasagna, rakott kel, rakott krumpli, stb.), és főzök egy nagy fazék zöldséges-húsos egytálételt, vagy sűrű levest (lencsegulyás, bableves, csilis bab, palócleves és hasonlók), mert ezek azok az ételek, amit általában családom minden tagja szeret, és ezekből megfelelő méretű adag készítése esetén 2-3 napig simán ehetünk úgy, hogy még munkaebédként is lehet elvinni belőle.

Egy magzati alkohol szindrómával született hétéves angol kislány nevében folyik az az érdekes jogi per Londonban, amely nem kis visszhangot keltett a héten a helyi sajtóban. A pert a kislányt gondozó önkormányzat kezdeményezte, az alperes pedig a „Criminal Injuries Compensation Authority” (CICA), a brit Igazságügyi Minisztériumnak az a szervezete, ami a bűncselekmények ártatlan áldozatainak anyagi jóvátételéért felelős Nagy Britanniában. A per kimenetelét árgus szemekkel követik a szakemberek. Ha az önkormányzat sikerrel jár, a CICA-nak ugyanúgy kell majd támogatnia a kislányt, mint azokat az áldozatokat, akik a bűncselekmények elkövetésekor már megszülettek. Ezért a per egyik potenciális kimenetele az lenne, hogy az anyák felelősségre vonhatóak lesznek gyermekeik azon károsodásaiért, amit a terhesség alatti életvitelük okoz. Nem kevesebb, mint 80 további per van készülőben, csak az ítélethirdetésre várva.

Kiss Barbara