Ne legyen pénzügyi csőd a gyereknevelés!

Bár a blog olvasgatása se véd meg minket minden pénzügyi borulástól, a kommentekből kiderült, szerencsésebbek időben vehették az adást pl Quaestor-ügyben (korábbi cikk itt, a mostani tanulságok pedig itt), miközben olvashatóak a várható új pénzügyi szabályozás részletei is), hogy némi utánajárás árán a pénzügyi termékek kockázatai jobban megismerhetőbbek legyenek, , ha már tudomásul vettük, hogy nulla kockázat mint olyan nem létezik, legfeljebb „alacsony” vagy „nem valószínű” kategória, valamint azt is, hogy a magas hozamok mostanában leginkább csak magasabb kockázat mellett érhetőek el.

Évek alatt sorra került lényegében minden szóbajöhető befektetési forma, részletes cikkek szólnak az ingatlanokról, az aranyról, a befektetési alapokról, részvényekről, a biztosításokról vagy a TBSZ-számlákról. Persze ki nem maradtak a hitelek sem, a devizahiteltől a személyi kölcsönökig meg az ezerszer elátkozott hitelkártyákig.

Már év végén felhívta a figyelmünket Kiszámoló a talán kevésbé ismert adómegtakarító, célzott felhasználású lehetőségek közül az önsegélyező pénztárakra és az egészségpénztárakra. Mivel a gyerekszületés kapcsán a lehetőség kiemelten hasznos lehet, kezdjük talán az erről szóló ismertető-sorozattal.

Az aggódók felvilágosítására szól a nemrég publikált összefoglaló a BEVA és OBA alapokról, amely bankbedőlés, csalárd csőd esetén kárpótolják a befektetőket (a befektetési kockázat ellen persze nem véd egyik sem).

Külön sorozat szól gyermekeink pénzügyi neveléséről, aminek három részes (vagy ha lesz még, akkor több részes) sorozatot szentelt a szerző. Itt, itt meg itt lehet olvasni őket.

Amikor a Babakötvényről írtam, akkor szintén végigolvastam a témában született írásokat, itt lehet megtalálni őket. A blog nehéz feladatra vállalkozott: egyrészt egy azóta alapjaiban megváltozott környezetben kell pénzügyi okosságokat mondania (magas kamatok helyett ma alacsony kamatok, folyamatosan változó intézményi környezet és szabályozás), másrészt rég felismerte, hogy a legnagyobb zavar a fejekben van, a helyes pénzügyi döntéseket nemcsak az információhiány és tudatlanság, de az „önsorsrontó” hiedelmek, a lustaság vagy a saját pénzünkre káros eszmék is akadályozhatják. „Nincs mese, tanulnod kell” – foglalja össze talán a legtömörebben ebben a cikkben a fő üzenetet a szerző, ebből idéznék:

„Ezelőtt harminc éve pénzügyi szempontból a világ nagyon egyszerű volt az átlagember számára. Nem volt tőzsde, de még kötvények sem, eladósodni nem lehetett, mert hitelek sem voltak (eltekintve az államilag szabályozott lakáshitelektől), a jövő és a nyugdíj, ahogy a munkahely is biztosnak látszott.Aki tudta, mi az a takarékbetétkönyv és hol található a legközelebbi takarékszövetkezet, mindent tudott, amit tudnia kellett a pénzügyekkel kapcsolatban.

Azóta hatalmasat fordult a világ. A rendszerváltás után az árudömpinget követte a pénzügyi termékek és szolgáltatók dömpingje. Mindenki számára elérhetőek lettek a legkülönfélébb hitelek, megtakarítási módozatok, szolgáltatók és ügynökök hada igyekszik eladni nekünk olyan összetett pénzügyi termékeket, amit ők maguk sem értenek, hogyan működik.

Ma már a kisemberek is tőzsdéznek a havi 10 ezer forintjukkal, nyernek és buknak, senki és semmi nem akadályozza meg, hogy akár 6-7 különböző hitelünk legyen, akár 40%-os éves kamat mellett. Ezért mindenkinek fel kell nőnie a feladathoz és meg kell tanulnia kezelni a pénzét, értelmezni egy-egy pénzügyi ajánlatot, megtanulni, mit jelent az a kockázat, vagy milyen rejtett költségei vannak egy pénzügyi terméknek, milyen veszélyeket rejt a hitelkártya használata vagy egy személyi kölcsön meggondolatlan felvétele.

Tanácsadáson is szinte mindig elmondom, hogy ma már sajnos nem ússza meg senki, hogy tanuljon és megismerje a pénzügyi termékeket.”

Ez utóbbit érdemes kezdetként megszívlelni, utána már jöhetnek a részletek.

Vakmacska