Pszichológiai teszttel vizsgálná a családtervezőket a pszichológus

Lehet meddő valaki lelki okok miatt?

Soltész Krisztina: Van, aki úgy tartja, hogy a nők kizárólag lelki elakadás miatt nem esnek teherbe. Ezzel nem tudok teljes mértékben egyetérteni. Ezzel azt sugallják, hogyha a pszichológus a lelki elakadást korrigálja, a nő teherbe esik.

A szervi eredetű, úgynevezett organikus meddőség esetén a szervi okot is kell kezelni. Ilyenek többek között az endometriózis, petevezeték elzáródás, vagy a laboreredmények alapján kimutatott hormonális eltérések. Ugyanakkor a kezelések, sikertelen lombikok következtében kialakulhat olyan stressz állapot, ami miatt nem történik meg a teherbe esés. Ilyen esetben javasolt a pszichoterápia organikus meddőség esetén is. A nő szervezete úgy van kitalálva, hogy akkor tud megfoganni, ha nyugalom, béke, harmónia van belül. S ha a lelki nyugalom helyreállt, a már kialakult organikus okok megszűntek, semmi sem állja útját a baba megérkezésének.

Mi lehet még a meddőség hátterében?

Soltész Krisztina: A meddőségek másik fajtája az úgynevezett ismeretlen eredetű vagy funkcionális meddőség. Ezen esetekben az orvosi kivizsgálások nem találtak szervi okot.

Ilyenkor különösen fontos a pszichoterápia, hiszen lehet ugyan, hogy a stressz nem okozott kimutatható testi elváltozást, azaz betegséget, de a nő lelki egyensúlya kimozdult. Talán észre sem veszi, hogy szorong, lehangolt, kiégett…stb. Pedig tudatosan nagyon-nagyon szeretne gyermeket. A szervezete viszont észleli, hogy „háborús állapotok vannak”. Ekkor véleményem szerint megjelenik egy „halvány” hormon eltérés a labor eredményben, amit a statisztikai alapon kidolgozott normál tartományok nem tudnak lekövetni. Ha nincs meg a kedvező egyensúlyi állapot, nem lehet kihordani egy 9 hónapos várandósságot, tehát nem jön létre a terhesség.

Ez hogy derül ki? Mi a teendő?

Soltész Krisztina: A legjobb az lenne, ha be lehetne vezetni, hogy az alapkivizsgálásban benne legyen egy pszichológiai szűrővizsgálat is. Ennek egyszerű lenne a kivitelezése, nem is kellene, hogy a páciens ehhez személyesen találkozzon a pszichológussal, mindössze néhány online tesztet kellene kitöltenie.

Milyen tesztek ezek?

Soltész Krisztina: Vannak olyan diagnosztikai tesztek, amelyek depressziót, szorongást, és annak az érzelemnek a testi tüneteit nézik. Fel lehet mérni, hogyan viszonyul érzelmileg a dolgokhoz, milyen gondolkodási sémákat használ, és ezzel hogy torzítja a külvilág észlelését. Körülbelül egy félóra alatt ki lehet tölteni ezeket a teszteket online, majd visszajelzést kapnak arról, hogy javasolt-e a pszichoterápia. Ha nincs probléma, további teendő nincs. Ha problémát jelez a teszt, azt konzultáció keretében meg lehet beszélni a pszichológussal vagy szükség esetén pszichoterápiába lehet fogni. Hasznos lenne, ha a teszteket már a családtervezés legelején elvégezhetnénk. Sőt, ha egy várandós kismama töltené ki a tesztet, abból az is látszana, hogy mennyire szorongó típus, és mennyire lesz nehéz neki majd a kisbabával.

Amikor már úgy jön a páciens, hogy szorong az anyaságában, rosszkedvű, amikor úgy érzi, hogy már mindent elkezd kontrollálni, és hogy reménytelen a helyzet, akkor nehezítve van az anya-gyerek kapcsolat. Ez pedig megelőzhető lenne.

Én a pácienseimnek azt mondom, hogy nem csak arra jó a pszichoterápia, hogy könnyebben megfoganjon, hanem hogy majd „elég jó anya” tudjon lenni gyermekének.

A szülés folyamatára is lehet következtetni a tesztek által?

Soltész Krisztina: Azt gondolom, hogy igen. Ugyanis aki szorong, annak leállhat a méhösszehúzódása, mivel a méh olyan szervünk, amely nagyon érzékenyen reagál az érzelmekre. Tehát ha nagyon fél az anya, kontrollálni akarja a helyzetet, leállhat az összehúzódás, elhúzódhat a szülés, ami miatt komplikációk léphetnek fel.

Mik állhatnak az anyasággal kapcsolatban lévő tudattalan szorongás hátterében?

Soltész Krisztina: nagyon kevés az nő, akinek a nőiségével, az anyjával, apjával, gyermekkorával, azaz a benne élő anya archetípusával kapcsolatban ne lenne mit feldolgozni. A terápiában a leggyakoribb az anya-lánya kapcsolat feldolgozása. Például ha az anya túlvédelmező, túlfélti a gyerekét, állandóan kontroll alatt tartja, a lánya azt tanulja meg, hogy egyedül nem képes a dolgokra, és azt, hogy a világ veszélyes, ezért mindig kell valaki, hogy segítsen neki. Tehát még ő is gyereknek érzi magát. Hogy jöjjön akkor a gyerek? Ez például elég gyakori ok.

A másik ok: az anya túl szorongó, fél mindentől és például apa terrorizálja anyát. A lány az anyját kiszolgáltatottnak látja. Az ilyen lányok általában erőszakosak lesznek, mert az apa viselkedését követik (ezt látják sikeresebbnek), és elnyomják magukban a nőt: „Én nem leszek nő, pláne anya, mert kiszolgáltatott leszek.” Ez persze nem tudatos. Fejben nagyon is anya szeretne lenni, de tudat alatt a fentiek miatt fél tőle, hiszen ha egy kisbaba érkezik a családba, a nő valamilyen szinten kiszolgáltatottabb lesz, mint addig volt. Meg szoktam kérdezni, érzett vagy érez-e sajnálatot valamelyik szülője iránt. Ha igen a válasz, valószínűleg hasznos lenne a terápiás munka.

Probléma lehet, ha nem felnőtt szerepben vannak a felek, tehát a férfi apaszerepet tölt be a nő életében vagy fordítva, a nő az „anyja” férjének. Ilyen esetben érdekkonfliktus van, a lélek színpadán, a tudattalanban megjelenik a kérdés: valóban akarok még egy gyereket a „másik” mellé? Vagy elég érettnek érzem magam ahhoz, hogy anya legyek? Fel tudom vállalni a felelősséget? A tudatosban igen a válasz, a tudattalanban gyakran a nem.

Azt tapasztalom, hogy a tökéletesség kultusz az anyaság-gyermekvállalás témájában sokat árt. A nők félnek attól, hogy nem fognak megfelelni a „szentanya” mítosznak, ami a társadalomban uralkodik. Félnek attól, hogy nem tudják majd önmagukat háttérbe szorítva feláldozni magukat az anyaság oltárán. Persze a terápiás munka során, szép lassan rájönnek, hogy nem is kell, s bűntudat nélkül mernek „elég jó anyjuk” lenni gyermeküknek.

Hogyan tud segíteni a pszichológus?

Soltész Krisztina: Nem elég, hogy a páciens felismerje a tudatalatti problémáit, érzelmi átdolgozásra is szükség van. Erre nem megoldás pusztán a családállítás és szakkönyvek olvasása. Alapnak jó, de szükség lehet egyéni átdolgozásra is.

Nem tudok egy igaz megoldást minden problémára. A páciens személyiségétől függ, hogy milyen módszerrel tudok leginkább segíteni neki. Van, aki nagyon jól reagál az imaginációs-relaxációs technikákra, van, akivel hagyományos „beszélgetős” terápiával dolgozom, melynek során érintjük a gyermekkort is, de összekötve a jelen helyzetben felmerülő szituációkkal. Van, akinek pedig a gondolkodási hibák, téves következtetések átdolgozása segít legtöbbet.

Köszönjük az interjút!

Tünde

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?