Mit adsz fel a gyermekedért?

PUBLIKÁLÁS: 2015. november 21. 07:00

Néhány hete a kezembe akadt egy 2010-es Readers’s Digest, amiben egy kislányról olvastam. Tippi szülei természetfotósok, akik Franciaországból Afrikába települtek, hogy a Kalahári-sivatagban végezzék a munkájukat. Ott született meg a gyermekük. Az édesanya szerint Tippit itt varázslatos világ vette körül, ami tökéletes boldogságot adott a gyermeknek. Az őserdőhöz, a vadonhoz, a szabadsághoz szokott gyermek tízéves volt, mikor a szülők úgy döntöttek, hogy taníttatni kéne a kislányt, így hazatelepültek Párizsba. Sajnos a szülők kapcsolata is véget ért, így Tippi egy idegen környezetbe került, és még a számára oly fontos család is széthullott. Addig éjjel-nappal együtt volt a szüleivel, most teljesen elszakadt az édesapjától. Addig szabadon élt, a végeláthatatlan vidéken, most szűk házak között, szigorú rendű iskolában, tanulnivalók között. Nehéz volt iskolába járnia. Hiányzott neki Afrika, a tágas tér, a szabadság, az állatok. Az iskolában nem barátkozott, nem beszélt, próbált eltűnni, nem vett részt aktívan az iskolai életben, boldogtalan volt. Korábban is járt kisebb-nagyobb időt iskolába, jártak Párizsban is, de most végleg elhagyták Afrikát. Az édesanya így nyilatkozott:

Bezzeganya

A szerző cikkei

„Teljesen el kellett szakadnia korábbi életétől, de nem volt más választási lehetőségem. Iskolába kellett járnia. Nekem azt kellett tennem, ami neki a legjobb… Tippi nem csupán abban bizonytalan, hogy hova tartozik, de abban is, hogy kicsoda ő.”

Tíz évvel Afrika után készült ez az interjú. Még mindig elveszett, még mindig keresi a helyét, nem találta meg önmagát. Szeretne visszamenni Afrikába, de tudja, hogy már oda se tartozik.

Mikor azt tervezzük, hogy családot alapítunk, természetesnek vesszük, hogy a gyermek majd belesimul a mi világunkba. Alkalmazkodik hozzánk, és mi is hozzá. Minden szülő a legjobbat szeretné a gyermekének. Ezért gyakran kompromisszumokat kötünk. Elköltözünk, hogy jó levegőjű, nyugodt helyen nőjön föl a gyermek, feladjuk az addigi pörgős, napi 12+ órás elfoglaltságunkat, részmunkaidőt vállalunk, lemondunk dolgokról, új dolgokat építünk be az életünkbe. Vagy közel költözünk a nagyszülőkhöz, hogy legyen segítségünk, esetleg a városba, hogy ne legyünk annyira egyedül. Vagy munkahelyet váltunk, ami családbarátabb. Aztán vagy boldogok vagyunk, vagy nem. És ugyanígy a gyermekünk is vagy boldog, vagy nem.

De vajon min múlik a gyermek boldogsága? Min múlik, hogy megtalálja-e önmagát, a helyét a világban? Min múlik, hogy mi boldogok leszünk mellette? Min múlik, hogy nem járunk-e ugyanúgy, tiszta jó szándékból, mint ez a család? Nekem borzasztó volt olvasni ezt a cikket. Nem elhanyagoló, önző családról olvastam, ahol kénye-kedve csak a szülőnek van, hanem egy olyan családról, ahol a gyerek érdekét is komolyan figyelembe vették. Iskolába kell járnia. Tanulnia kell. Ugyanígy az ehhez szükséges szocializációt is meg kellett tanulnia. Ez fontos volt a szülőknek. Akkor hol siklott ki a dolog? Miért boldogtalan és miért bizonytalan ez a fiatal?

Legtöbbször arról hallunk, hogy a megváltozott élet az anyának kényelmetlen, nem tetszik, feláldozta magát, a gyerek miatt. Időnként még az alkalmazkodni nem akaró kamasz, vagy fiatal felnőtt orra alá is dörzsöli a szülő, hogy ő mit meg nem tett a gyermekéért. Előfordul, hogy a szülő olyan nagyon nem bírja a magára erőszakolt új életformát, hogy menekül vissza oda, ahonnan elköltözött, csak legalább részeket visszakapjon a régi életéből. De ez nem mindig egyezik meg a gyermek vágyaival. Vagy arról hallunk, hogy a gyerek mellett is mehet minden, mint régen. Kicsit, rövid időre, néhány hónapra megváltozik ugyan a dolog, de hát a gyerek jött a családba, alkalmazkodjon ő. Lehet vele utazni, kirándulni, buliba járni, költözni, akár a világ túlsó felére is, lényeg, hogy együtt vagyunk. És valóban, vannak családok, ahol ez jól működik, és minden családtag megtalálja a helyét és önmagát ebben a forgatagban.

Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Mitől romlott el ennek a gyereknek az élete? Mit kellett volna másképp csinálni? Lehetett volna egyáltalán úgy csinálni, hogy ne sérüljön?

nagycsaládos

Forrás: Reader’s Digest, 2010. január, 86-93. oldal

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?