Két-három hete még akár strandoltunk, de mire kettőt pislogunk, akár itt a Mikulás meg a karácsony. Előzetesként nézzük meg, mi újság arrafelé, ahol örök hó és jég közt is van élet – nem csak a Mikulásról és a manóiról ismert a havas Észak. Az F Exhibition új kiállításán jártunk, amit a hagyományoknak megfelelően ismét a Vajdahunyadvárban lehet megtekinteni – egy, két, vagy egy egész csoport gyerekkel.
„A fagyos tájakon átívelő kaland során a látogatóknak fel kell kutatniuk a hajdani jégóriások elveszettnek hitt, varázserejű kincsét, melyet megkaparintott egy fondorlatos Kincsvadász. A kapzsi tolvaj sarkvidéki Jégtornyába zárkózva, hét lakat alatt őrzi értékes zsákmányát. Az expedíció bátor tagjai azonban eljuthatnak a Kincsvadász búvóhelyére, és visszaszerezhetik az elbitorolt kincset. A képzeletbeli tájakon barangolva a kincskeresők váratlan akadályokba ütköznek, miközben a torony leleményes ura lépten-nyomon ügyes trükkökkel zavarja össze az elméjüket és az érzékeiket.”
- írja az ajánló, mi pedig nekivágunk az expedíció két tagjával, akik ezúttal hét és fél évesek és fiúk. Egyiket se kellett különösen biztatni a kincskeresésre, büszke másodikosként már olvasni is tudnak, ami a játékfüzet végigböngészésében segítette őket – bár azért néhányszor megkértek, a pontos érthetőség kedvéért én (is) olvassam el a soron következő feladványt.
A kalandozó gyerekeket és az őket kísérő felnőtteket most az segíti, hogy a tizenhat játékállomás szabályos alakzatban helyezkedik el, nincsen most tanácstalan arcú nagyi, aki minden arra járót megkérdez: „Nem tudjátok, merre lehet a kilences???” A válaszokat a hómezőkön hasznos szolgálatokat teljesítő kutya, a szibériai husky lábnyomát követve lehet ellenőrizni, már ha a néha kifejezetten összetett képen megtaláljuk a néha nagyon szembetűnő, máskor trükkösen elrejtett jelet – a helyes válaszhoz tartozó hópehely jelét. Néha egy-egy babzsák is jól jött volna, amire lehuppanva alaposan átolvassuk, átgondoljuk a kérdést – igaz, úgy figyelmetlenebb játékostársaink esetleg hasra estek volna bennünk, miközben a sarki rókát bámulják.
A kérdések némelyike felnőttszemmel egyértelmű – mondjuk hogy mivel tudunk egy távoli jármű kapitányának a legnagyobb eséllyel jelezni (kürttel, egy magasban lengetett pokróccal vagy egy tükörrel?) – azonban a sarkvidéki állatvilágról (vagy a természeti világ más jelenségéről) szóló információk némelyike engem is meglepett. Ti tudtátok, hogy egy kopaszra borotvált jegesmedve teljesen FEKETE volna? Vagy azt, meddig bírja a delfinek családjába tartozó, rendkívül intelligens beluga egy levegővétellel a víz alatt? Nehezebb-e a rézgolyó az aranygolyónál, vagy épp fordítva? Meddig élhet el egy grönlandi cápa? (Ez utóbbi kettőt se a fiatalurak, sem én nem találtuk el...)
És ha elfáradnánk a sok tudományos közlés közepette, akkor megcsodálhatjuk a fürdőző kecskét (és a termálvízben valóban fürdőző makákókat is...), a korcsolyázó kost, a nagyon, de nagyon cuki bébifókát. A színes installációk közé rejtett monitoron pedig mókás kisfilmeket láthatunk az állatvilág vidám pillanatairól, mivel a sarkkörön túl se mindig komor és szigorú az élet. Elég ránézni a hóban fickándozó-bukfencező sarki rókára, a kis jegesmedvebocsok játékára (kedvcsinálóként ajánlom a BBC Earth kedves filmjét róluk), a felnőttkorukban is viccesen totyogó pingvinekre. Tünde nagy kedvencei, az izlandi lundák is megjelennek, a zölden derengő sarki fénnyel egyetemben.
Most így pár nappal később eltűnődtem – talán egyetlen olyan sarki állatot nem láttam, amely gyerekkorom nagy kedvence volt – a hópárducot. Van viszont helyette hófehér királytigris (nem albínó, hanem egyedi, ritka színváltozat...), a már emlegetett kék szemű kutya, a husky, a Harry Potterből is ismert hóbagoly, havasi nyúl, jegesmedve, fehér delfin és hermelin – és ráadásként egy mókás „kakukktojás” állatfajta is, aki nem sarkvidéki lakó, de hogy ki ő, azt nem árulhatom el, mert azzal megmondanám az egyik játékállomás megoldását…
A csodaszép, világító képek és installációk már az egész kicsiket is lenyűgözhetik, emellett az ovisok beszállhatnak a matricázásba, a lábnyomkövetésbe, az illatfelismerés és az állathangok felismerésébe, de van lábnyomtapogatós játék is.
A kisiskolások már önállóan is boldogulnak a kincskereséssel és a rejtvényfejtéssel, azok a gyerkőcök különösen, akik egyébként is érdeklődnek a természet csodái iránt, esetleg otthon is szívesen néznek NatGeót, Spektrumot a szüleikkel, miközben szívesen fejtenek meg trükkös feladványokat. Én pedig már a belépőkérdésnél rájöttem, sose gondolkodtam el igazán, mit jelent egészen pontosan a „különleges hópehely” kifejezés – a játékhoz kapott kis játékfüzetben és a hozzá adott matricákon (ezeket kell a helyes válasz jeleként beragasztani a megfelelő helyre a füzetben) mindjárt megfelelő illusztrációt is kapunk hozzá.
Bár nem épp kedvenc évszakom a tél, ennyi szépséges hó és jég még nekem is csinált némi kedvet hozzá - egyúttal arra is felhívva a figyelmet, mennyi kincs (tán innen a Jégtorony Kincsvadászának figurája) és szépség van ezeken a végtelen hó- és jégmezőkön, dermesztő sarki tengereken – az emberiség igazán vigyázhatna jobban rá.
A kiállítás egészen az őszi szünet végéig megtekinthető, egyénileg vagy csoportosan (iskolai-óvodai csoportoknak előzetes bejelentkezés szükséges!). Érdemes betervezni a programot, nem kell a sorállástól sem kell tartani, mi hétvégén voltunk, kora délután, és nem volt se tömeg, se sorállás, bár folyamatosan érkeztek a kisebb-nagyobb gyerekek sarki rókát nézni.
A kiállítás ideje: 2017. szeptember 23. – november 5.
Helyszín: Vajdahunyadvár, Városliget
A kiállítás az F Exhibition szervezésében és kivitelezésében valósul meg.
Nyitvatartás: Hétfőn zárva, Kedd-Vasárnap 10-17 óráig (november 1-jén nyitva!)
Korosztályi ajánlás: 4-99 éves korig.
Vakmacska
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?