109. oldal - Bezzeganya

Előzmények itt>>>

Már egy órája bámulom a képernyőt és azon gondolkozom, hogy melyik gimnáziumok is legyenek a befutók a nyolcadikos fiamnak. Utoljára a karácsonyi menüsor felett merengtem ennyire tanácstalanul. Mondjuk most legalább motivált vagyok.

Kérünk, hogy pontozd a kórházat az alábbiak szerint! Minden szemponthoz írj egy számot 1-10-ig (1: legrosszabb, 10: legjobb) a tapasztalataid alapján!

Nyilván 1983 óta nem tudom eldönteni, szeretek-e repülni, akkor próbáltam először. Repültem azóta rengeteget, kicsi és nagy gépeken, hosszan és kurtán. Voltak csodás élményeim, egyszer a torkolatig követtem a Tisza vonalát Thesszaloniki felé, máskor napfölkeltét láttam sok kilométer magasan, a napsugarak ahogy előtörtek egy fehér bárányfelhő mögül, szakasztott olyan volt, mint egy barokk festmény, szinte éreztem, ahogy egy kis lukon lefelé kukucskálnak az angyalok.

Minden tanév úgy kezdődik, hogy az első szülői értekezleten egy kisebb-nagyobb paksamétát lehet összegyűjteni, hogy milyen különórákra jelentkezhetünk csemeténkkel. A zene, a sport különféle ágai, a rajz szakkör, és iskolája, települése válogatja, hogy még mi minden a kínálat. Vonzóbbnál vonzóbb ajánlatok. Mind azzal bombázzák a szülőket, hogy ha erre jár a gyerek, az segíti a tanulásban, segít az önfegyelem megtanulásában, a koncentrációt fejleszti, ügyesebb, okosabb lesz tőle stb. Csupa pozitív dolog. Ugyanakkor egyre inkább azt látjuk, hogy a gyermekeink borzasztóan leterheltek az iskolával, és már az elsősök is megszűnnek gyermeknek lenni.

12. hét

Mostanság olvastam egy cikket arról, hány évesen is „tanácsos”(?!) otthon, egyedül hagyni a gyerekünket? Mikortól várható el, hogy egyedül hagyható, illetve önálló döntéshozó is legyen? Igazából „pontos” választ a kérdésre nem adott az iromány, de sok mindenre felhívta a figyelmet. Leginkább arra, hogy ez nem kortól függ, sokkal inkább a gyerek neveltetéséből adódó megbízhatóságtól, rátermettségtől.

Gyűjtöttünk már medvés rajzfilmeket, medvés programokat, most pedig olyan verseket és dalokat szedtünk egy csokorba, melynek főszereplői a mackók. Van közte klasszikus, de kevésbé ismert vagy kortárs szerzőket is megihlette már ez a nagy, szőrös állat.

2015 január végén töltöttem be a 38. hetet. A hasam már ijesztő méreteket ölt, mostanában egyre inkább elképednek rajta az emberek – amit meg is tudok érteni, hiszen ez már az a méret, ami miatt igazán gömbre feszítettnek érzem magam. Olyan érzésem van, hogy ha valaki meglökne, simán arrébb tudnék gurulni, akár egy labda.

Kicsit több mint egy éve vagyok anya, és még mindig a régi szabad életemet és énemet siratom, nem engedem el. Megkérdezték a minap, hogy mi a jövőre vonatkozó legfőbb vágyam. Két szó villogott lelki szemeim előtt: szabadság és utazás. Ennyi. Holott egy anyának olyasmire is kellene vágynia, mint boldog család, még vagy két ilyen lurkó, nagy ház... És mindegyik tervben is van, de pillanatnyilag nem erre vágyom, pillanatnyilag újra húszéves szeretnék lenni.

Október 2-án újra Bezzeganya klub! Ezúttal az étkezésről beszélgetünk. Otthon bio kaja, nincs édes cucc, lónyál, de a bölcsiben, oviban a kakaóscsiga, alig húsos virsli és a szörpi a menő, hogy a főzelékekről ne is beszéljünk. Egyrészt az otthoni és a közétkeztetés közötti hatalmas szakadékról beszélgetünk, másrészt a diétásról. A gyermekétkeztetési törvény előírásai, és a valóság nem igazán fedik egymást. Hogyan tudok én, mint egyszeri szülő ezen segíteni? A cukorbeteg csak édeset nem kap, ellenben nagy tányér krumplistésztából még repetát is. Pedig ebből egy jó adag fedezi a napi teljes CH szükségletét a gyereknek, ami magával vonja, hogy nagyobb adag inzulinokra szorul, mint diétázó társai. Ez igenis gond. De tudtátok, hogy egy zsidó, vagy arab gyerek szülői kérvényre kaphat számára elfogadható ételeket? Mármint a törvény szerint. A valóság bizony az, hogy diétás gyerek viszi a saját teljes napi étkezését.

Doktor úr közben elmondta, hogy megadja a pécsi klinikán dolgozó specialista telefonszámát, hívjam fel holnap délelőtt, beszéljek vele. De a biztonság kedvéért ő is felhívja még este, és mindenképp tájékoztassam, mi lett velünk. Míg a leletemet töltögette, megkérdezte, haza tudok-e menni, merre lakom, mivel megyek, jól vagyok-e. Úgy gondoltam, gyorsan protokoll szerint csöppentek néhány csepp könnyet, mert ez itt most elvárás.

Dávid vagy Salamon király, esetleg Sába királynője olyan történelmi-bibliai alakok, akikről még a történelemmel vagy a Bibliával kevesebbet foglalkozók is hallottak valamicskét, de még így is merész ötletnek tűnt őket megtenni egy Disney-stílusú családi rajzfilm főszereplőinek úgy, hogy valami maradjon a „történelmi hűségből” is, és azok is élvezzék, akiknek ilyen irányú ismereteik hiányosak.

Haaz elmúlt két évben hoztad világra gyermeked, küldd el nekünk te is véleményed a kórházról, ahol szültél. A szempontsort és a segítséget itt találod hozzá.

Két-három hete még akár strandoltunk, de mire kettőt pislogunk, akár itt a Mikulás meg a karácsony.  Előzetesként nézzük meg, mi újság arrafelé, ahol örök hó és jég közt is van élet – nem csak a Mikulásról és a manóiról ismert a havas Észak. Az F Exhibition új kiállításán jártunk, amit a hagyományoknak megfelelően ismét a Vajdahunyadvárban lehet megtekinteni – egy, két, vagy egy egész csoport gyerekkel.

Sokat olvasok mostanában a Facebookon arról, hogy mennyire leterheltek a mai diákok. Eddig csak 15-16 évesek írtak. Most szeretném leírni az én (mi) történetünket egy hétéves iskolásról.

Tavaly októberben döntöttünk úgy a párommal, hogy elkezdünk próbálkozni a babával. Hihetetlen gyorsasággal estem teherbe, november elején már a kezemben volt  a pozitív terhességi teszt. Mivel az orvosom Budapesten rendelt és mi vidéken élünk, úgy beszéltük meg, hogy a kötelező vizsgálatokra a helyi kórházba fogok járni, hogy ne kelljen kéthetente felbumliznom a fővárosba.

Mondtam már, hogy imádom az őszt? Persze nem az esős-pöszmörgős napokért vagyok oda (bár annak is van varázsa), hanem a számomra tökéletes hőmérsékletért (bárcsak mindig 20-25 fok lenne!), amikor a napsugarak csak gyengéden melegítenek, nem hőgutát okoznak. (És azok a csodálatos színek a természetben!) Ilyenkor szeretek leginkább kültéri programokat szervezni a gyerekekkel. Lássuk, miket lehet ilyenkor csinálni odakint.

Látván a jelenleg legnépszerűbb bohócos horror plakátját, eszembe ötlött egy vicces, vagy inkább gúnyos gondolat: most úgy érzem magam, hogy én vagyok a szörnyeteg: AZ…

Az én szüléstörténetem egészen friss, 2017 júniusában született a kisfiam a Péterfy Sándor utcai kórházban. Nem volt egyszerű, összesen 18 órát tartott, de az első pillanattól az utolsóig hálás vagyok mindenkinek, és maradéktalanul elégedett vagyok, különösképpen a választott szülésznőmmel és az orvosommal.

Ültetek már órákat egy szülői értekezleten, amin úgy éreztétek, a világon semmi értelme az egésznek? Persze hasznos infók is elhangzanak, és a pofavizit sem árt néha, de érthetetlen, miért kell olyan sokáig húzni a gyűlést, amikor feleannyi idő alatt is el lehet intézni. Bizonyítékom is van rá!

Aggteleken nemrég medvenyomokat találtak, melyekből úgy tűnik, egy anya a bocsával járja a környéket. Ha egy kirándulás során összefutnál velük, ezeket jó, ha tudod. Ha pedig biztonságos módon szeretnél medvével találkozni, az alábbiakban összegyűjtöttünk néhány medvés programlehetőséget.

Ha az elmúlt két évben hoztad világra gyermeked, küldd el nekünk te is véleményed a kórházról, ahol szültél. A szempontsort és a segítséget itt találod hozzá.

Szóval végre elérkezett a 16. hét, és egy kis előrehozott ultrahang, némi vérvétellel párosítva. Az előző két terhességhez képest már igen gömbölű pocakom nem hagy kétséget, itt bizony jönnek a kis trónkövetelők.

Vérzésem akkor kezdődött, amikor héthetes terhességemet megállapították. A hetedik hetem végén, hüvelyi ultrahang után két nappal darabos, nyálkás vérzésem lett. Sok helyen olvastam, hogy ez hüvelyi ultrahang után előfordulhat, de nem hagyott nyugodni. Mivel kezdő kismama vagyok, volt nagy ijedtség, és egyből mentünk is az ügyeletre. Balatonon voltunk és a legközelebbi kórház Veszprémben volt.

Ez a „szlogen” már szinte mindennap elhangzik valaki szájából, ha az utcán vagyunk, vagy a boltba megyünk, vagy az oviba viszem a nagyobbik gyerkőcöt.

Hírt kaptunk Gittától, legutóbbi terhesnaplónk szerzőjétől!

Terhesen az ember lánya gyakran ellenállhatatlan vágyat érez, hogy kifossza a hűtőt, és sokszor olyan elementáris erővel tör rá az éhség, hogy úgy érzi, fel tudna falni egy egész elefántot. Vagy kettőt. Igen ám, de ha nem akar a kismama a szükségesnél jobban meghízni oda kell figyelnie arra, hogy mit eszik, mert nem mindegy, mivel csillapítja az éhségét a falási rohamok alatt – és úgy általában sem. Mi a jó a kismamának és a babának is? Mennyit, milyen gyakran és mit fogyasszon a kismama, aki azt szeretné, hogy a babája is egészségesen fejlődjön és ő se hízzon meg a kelleténél jobban? Ihász Katalin dietetikust kérdeztük a témában.

Amikor a férjemmel a családalapításról beszélgettünk, két gyerekről esett szó nem túl kis korkülönbséggel. Mivel nincs a közelben hadra fogható nagymama, szerettük volna, ha a nagy már valamennyire önálló, amikor a kicsi megérkezik. Laci három éves volt, amikor felvetődött a tesó téma. Én akkor a babázós időszak után már két éve dolgoztam, ami nagyjából elég volt ahhoz, hogy visszanyerjem a szellemi frissességem. Tudtuk, hogy Laci szeptemberben elkezdi az óvodát, és reméltük, hogy az új rendszer talán tavaszra beáll – milyen jó lenne hát, ha akkortájt négytagúra bővülhetne a család.