109. oldal - Bezzeganya

2. rész

Nincs rosszabb annál, ha a családi nyaralást tönkretesz egy fertőzés. Egy hányós-hasmenős betegséghez még csak nem is kell egzotikus országba menni, itthon is beleszaladhatunk egy ilyen történetbe. A nyár másik leggyakoribb betegsége az alsó húgyúti fertőzés lehet, mely szintén kellemetlen panaszokat okoz. Dr. Kovács Tibor csecsemő-és gyermekgyógyászt kérdeztük a nyári fertőzéses betegségekről és megelőzési módjukról.

A Ne aggódj, ezek csak jósló fájások című poszt olvasása adta az ötletet, hogy leírjam saját szüléstörténetem. Három szülésemből egyiknél sem volt fogadott orvosom, pedig a hetvenes-nyolcvanas években is bevett szokás volt.

Nyaralás... Eleve nem egyszerű, hogyha az embernek két kicsi gyereke van, hova menjen (legyen víz, legyen valami élménnyel teli hely, azért anyagilag is olyan olcsó-középáras legyen, a közelben jó, ha van elérhető kiskereskedelmi egység, esetleg büfé stb..) Nos, egy ép és egy halmozottan sérült gyerekkel még jönnek a plusz opciók: legyen a nyaralóhely akadálymentes (legalább valamennyire), és a közelben olyan helyeket kellene találni, ami nagyobb babakocsival/kerekesszékkel is látogatható (mert sajnos ez nem magától értetődő mindenhol még 2017-ben sem..)

Ahogy az előző posztomban írtam, Soma a negyedik születésnapján megkezdte az iskolát, csakúgy, mint a többi négyéves. Mivel a fejlesztő óvodába is járt ezzel párhuzamosan, ezért neki ebben a tanévben három iskolás napja volt (kettő és fél, mivel szerdán csak 12-ig van tanítás). Mivel ez egy újabb csoport, újabb helyszín, ezért alaposan meg kellett terveznünk a logisztikát.

Tavaly elkövettem azt a hibát, hogy a gyerekek nélkül vásároltam iskolai füzeteket a Tescóban. Jóárasítva voltak, nem is néztek ki rosszul (szerintem), örvendeztem, hogy milyen olcsón megúsztam. Hát nem. A kamasz lányom itthon az ujjai közé fogta, fintorogva felemelte, majdnemhogy kikérte magának:

(X)

33. hét

Az előző posztomban arról meséltem, hogyan hangolódtunk a második gyermekünk érkezésére, most a szükséges felszereléssel kapcsolatos tapasztalataimat osztom meg.

Bár a múltkor meséltem, hogy a tanító nénink azt javasolta, ne fárasszuk az elsős gyerekeket feladatlapokkal a nyári szünetben, helyette játékos formában matekozzunk és fejlesszük a szókincsét, de bevallom őszintén, nem bírtam ellenállni néhány foglalkoztató és fejlesztő munkafüzetnek.

Már rég meg akartam nektek írni születéstörténetünket, hiszen valahol ennek a közösségnek, és egy itteni kismamanaplónak köszönhetem az életünket (Zizik).

Nem titok itt sem, hogy imádok jönni-menni, és szinte többet vagyok repülőtéren, mint bevásárlóközpontban. Többen kíváncsiak voltatok izlandi élményeimre, ezért most megosztom az egyik kedvenc utazásom történetét, nem hagyva ki belőle a piszkos anyagiakat sem.

1. rész

Idén újraindítjuk kórháztesztes sorozatunkat, melyben meghatározott szempontok szerint lehet értékelni az intézményt, ahol szültél. A teszteket szerkesztés után megjelentetjük a Bezzeganyán, így segítve azoknak, akik még nem döntötték el, hol fognak szülni, vagy csak szeretnének „nem hivatalos” információkat kapni az adott kórház szülészetéről. Ha 2016-ban vagy 2017-ben szültél, az itt található szempontsor alapján megírt posztot várjuk a [email protected] oldalon.

32. hét

Hála a fapados légitársaságoknak és az online szállodafoglalási rendszereknek, az elmúlt években elég sokat tudtam külföldre utazni – nem túlzás, tényleg jóval olcsóbban, mintha Magyarországon belül mentem volna wellnessezni. (Természetesen itthon is van rengeteg csodálatos hely, amit érdemes felkeresni, írtunk is ezekről ajánlókat.) Mivel a gyerekeim is bámulatos gyorsasággal nőnek (a nagy mindjárt 15, a középső 12 múlt, és a legkisebb is közeledik a nyolcadik szülinapja felé), egyre gyakrabban csatlakoznak a repkedésekhez, hogy különböző ország kultúráit szívják magukba. Augusztusra is sikerült megcsípni igen olcsó repülőjegyet (kitartó munkám gyümölcse, vállveregetés!), így a hosszú autós zötykölődés helyett másfél óra alatt a tenger közelében lesz a kis családom (olcsóbban, mintha kocsival mentünk volna). Az előkészületek viszont alapos körültekintést igényelnek, sajnos most nem vihetjük magunkkal a fél lakást.

Vége lett a kiscsoportnak. Itt a szünidő, itt egy kicsit lazábban vesszük a határokat, ott egy kicsit átlépjük a korlátokat, legyen ez most érvényes inkább rám, a néha túl szigorú anyukára. Értem ezt most az édességek engedélyezésére, vagy inkább nem-nagyon engedélyezésére. Nem merülnék bele a részletekbe a cukorbevitel ellenzéséről, vagy legalább kordában tartásáról, sőt, lépek egy nagyot (leginkább kifelé a komfortzónámból), és abszolút a gyerkőcöknek kedvezve jöjjön némi édes finomság, némi bűnözés, egy kis cinkos kacsintás, inkább-félrenézés, adjunk nekik egy kis nyalánkságot. Tegyük ezt most úgy, hogy tisztában legyünk az alapanyagokkal amikből az édes étek készül, és akár bevonva a gyermeket az elkészítés folyamatába, jó kis családi program kerekedjék belőle, és együtt élvezhessük az édes munka gyümölcsét.

2015 ősz. Házvásárlás. Bankos variálás, huzavona már két hónapja. Dackorszakos, nagyon anyás nagyobbik gyerkőc. Szóval kijutott a jóból rendesen. Szerencsére ez a várandósság is rendben zajlott, mint az előző.

Kapcsolgatja a televíziót, fél füllel hallom, ahogy az orra alá dörmögi, sosincs semmi normális adás. Aztán megakad a szeme egy piros szalagcímen. Rendkívüli. Odahív, ahogy olvasom, a gyomrom egészen apró lesz, a szívem kalapálni kezd, a kezem remegni. Pont most nem találom azt a rohadt telefont, csörgess meg, csörgess már meg, kiabálok vele, pedig szegény nem tehet semmiről. Olyan ideges vagyok, hogy majdnem félrenyomom a hívást. Kicsöng. Csörög, és csörög. Kérlek, vedd fel, kérlek, vedd fel, mantrázom magamban. Közben pereg a film a fejemben, látom véresen, élettelenül feküdni a szürke betonon.

Az előző posztomban már említettem néhány fontos vonását a skandináv gyermekirodalom hazai megfelelőjének. Ebben a posztban Oravecz Imre: Máshogy mindenki más című kötetéről szeretnék néhány gondolatot írni.

Két kis tündéri tűzokádó sárkány anyukája vagyok. Kisfiam másfél éves múlt, nagylányom 4 éves lesz nyár végén. MOST már tudom milyenkét gyermekes anyukának lenni. Barátnőim körében egyre több helyet úton a második gyerkőc (szám szerint négyen a közeli körben) ezért arra gondoltam, hogy egy rövidebb bejegyzés-sorozatban elmesélem nekik (és most már nektek is), hogyan is alakult nálunk az átállás (egy sárkányról kettőre), mit hogyan csináltam, és hogy látom, így utólag mit lehetett volna jobban csinálni. Semmi spanyolviasz, csak tudjátok, mi lesz... Megint felfordul minden. Hátha nektek jobban megy majd. Az okosok azt mondják, hogy a legnehezebb rész következik, merthogy a „nulláról az egyre” is okozhat sokkos állapotot, de az egyről a kettőre verzióban ez garantált. Szerintem azért nem ennyire veszélyes, de lesznek izgis időszakok, amikor majd határozottan kijelenthetitek, hogy na, most már tényleg „idegi alapon vagyok”.

Nyáron mindenkinek jár a pihenés, még a kisbabás családoknak is. Bár nem kis feladat az utazás megszervezése, az igények és a lehetőségek összehangolása, de ha jól sikerül, egész évben töltekezni lehet belőle. Két-három hónapos babával már lehet utazást tervezni, az viszont nem árt, ha egy főpróbával indítasz: esetleg egy hétvégi kirándulással. Így körvonalazódik az a kép, ami egy hosszabb nyaraláson várhat rád, és könnyebb lesz a szervezés, csomagolás is.

31. hét

Nemrég jöttünk haza egy kis családi nyaralásból. A gyerekek egyik kedvenc helyén voltunk, így az indulás előtti hét minden estéjén végighallgathattuk, hogy hány nap múlva megyünk, mennyit is kell még aludni addig? Már egyszer írtam arról, hogy milyen szempontok számítanak, amikor bármerre is elindulunk „hatosban”. Nagyon érdekes volt olvasni a játszóteres írást; sokféle gondolat cikázott a fejemben közben. Az jutott eszembe, hogy igenis nagyon sokat számít, hogy mi, mint család – apa, anya, tesók, a viselkedésünkkel, odafigyelésünkkel mennyire tudjuk azt mutatni a külső környezet felé, hogy kösz jól vagyunk, nem kell minket sajnálni, mi így vagyunk egy egész! Amihez persze azért nagyon jólesik, ha kapunk egy kis pluszt!

Egy korábbi posztomban említettem, hogy a hétéves lányom osztályfőnöke azt javasolta, szerezzünk be néhány, figyelmet fejlesztő játékot a nyárra, mert ezen a téren kellene még fejlődnie a gyereknek. Az ügyben megkerestem Vágó Erikát, az Okosjáték.hu ügyvezetőjét és megkérdeztem, ő milyen figyelmet fejlesztő játékokat ajánl.

2013 június vége felé jártunk egy kisfiúval a pocakomban.  Problémamentes terhességem volt, azt leszámítva, hogy kb. a 36. héttől dagadtak a lábaim. Aztán egyik nap a 38. héthez közeledve csordogálásra lettem figyelmes, pont aznap kellett dokihoz mennem, megvizsgált és mondta, hogy ez nem magzatvíz, nyugodjak meg.

Disclaimer: ez a poszt nem arról szól, és nem kívánja azt sugallni, hogy rossz szülő az, aki a gyermekével étkezés, utazás, házimunka közben vagy bármikor máskor rajzfilmet nézet, egyszerűen csak be kíván mutatni egy másik utat annak minden nehézségével együtt.

Mit veszünk elsőnek, ha úgy véljük, teherbe estünk? Tesztet, persze, de az ajánlás az volna, hogy még a vélt fogamzás ELŐTT (amikor nincs mit tesztelni még) kéne elügetni a gyógyszertárba, hogy beszerezzük amit a népi köznyelv „terhesvitaminnak” nevez. (Szívesen megkérdezném a gyógyszerészeket, kért-e mostanában valaki „T” vitamint tőlük, hogy az értetlen tekintetre „tecciktudni, babátszeretnék” magyarázatot adjon.)

Gondoltam, írok egy kicsit én is az iskolakezdésről, iskoláról, és arról, hogyan zártuk ezt az évet Somával (nem egy poszton belül). Az elmúlt hetekben úgyis az egyik évértékelő megbeszélésről megyek a másikra.