109. oldal - Bezzeganya

Negyed öt óta ébren vagyok. Ez tulajdonképpen elég jónak mondható. Szívesen visszaaludtam volna még, de a pici nem hagyta. Egyre kevesebb szabad percet enged a számomra, ugyanis elhatározta, hogy benevez a következő országos sportversenyre, bármi is legyen az. Éppen ezért minden nap hajnalok hajnalán kirúg az ágyból és üvöltve osztogatja az utasításait. Különböző feladatokat eszel ki, és mit mondjak, meghajlok ötletessége előtt.

Őszintén szólva az elmúlt hetekben kissé úgy éreztem magam, mint Karinthy nyula, akinek csak jót akarnak. Húsvét óta mintha elszabadult volna a hajóágyú, bekerült hirtelen egy „kórustábor” nevű program, ahol az ifjak többé-kevésbé esőben és inkább kevés, mint több zuhanyzásra használható melegvíz társaságában töltöttek öt felejthetetlen napot a Börzsönyben vagy hol, ahol persze volt számos remek program is, csak épp az élet nem állt meg közben (nem mindenki kórustag, ugye…), én pedig mérgesen morrantam: a május elsejei hosszú hétvégén ÉN akarok kirándulni a saját gyerekeimmel végre, és teljes felelősséggel vállalom, hogy semmiféle lecke-pótlás nem készül ezeken a napokon, nem én találtam ki, hogy év közben „táborozni” menjenek, lassan úgy költöttem el vagy százhúszezret, hogy együtt vagy külön a nyár 11 hetében még a sarki fagyizóig se mentünk el.

Történetem valahol ott kezdődik, hogy a terhességem 15. hetétől a fogadott orvosom császárt tervezett, mert az első három hónapban rengetegszer szenvedtem a számon herpesszel. Amiről kevesen tudják, hogy akár császárhoz is vezethet. A 35. héten herpesz-tesztet csináltatott velem, aminek nagyon vártuk az eredményét.

Szándékosan nem írtam egyetlen sort se a mostanában repkedő „családpolitikai” elképzelésekről, nem vagyok hajlandó se ezerszer lerágott gumicsontokról értekezni, se olyanok kottájából játszani, akiknek „csak” a szakmai hozzáértésével, az emberi tisztességével, nem utolsósorban a jó modorával vagy a nőkről alkotott képével erős problémáim vannak. Ami gondolatot a felszínre dobott bennem ez az egész cirkusz: mi a fenének több gyerek, ha ennyivel se bír a mai társadalom, se mentálisan, se erőforrással, se szándékkal, se türelemmel, se megbecsüléssel.

Sokáig gondolkoztam, hogy megírjam-e ezt a posztot, de úgy érzem, muszáj kiírnom magamból. Van ugye a legkisebb lányom, aki nem egy egyszerű eset. Értékelőfüzetében nem egy és nem kettő kék szín található, ami szintén azt jelzi, hogy a magatartásával gondok vannak. Ezzel nem vitatkozom, ismerem őt igen jól: önfejű, makacs, és csak azt csinálja, amihez kedve van.

Bár már nagyon régóta él ember a földön, még mindig nem lezárt téma a férfi és női szerepek közötti különbségek vagy éppen egyenlőségek megléte, meg nem léte. Minden kornak, korszaknak megvannak a maga irányvonalai, apróbb vagy nemi forradalmai, ahogy nálunk otthon is. És nem is vagyok könnyű helyzetben. Egy, az arányokat tekintve matriarchális családból átkerültem egy nem tudom, hogy csak az arányokat tekintve-e, de mindenesetre patriarchálisba, ami nagyfokú önuralmat igényel.

Június 3-án újra kinyit Magyarország legsokszínűbb és legnagyobb ingyenes gyerekrendezvénye a Hajógyári-szigeten. A Nagyszínpad Halász Judittal indul, visszatér a Színes Falu, lehet majd számháborúzni, papírsárkányt készíteni, bohóckodni, sportolni és megannyi mással múlatni az időt - ahogy azt már megszoktuk és ami miatt  várjuk a júniust.

24. hét

Ez a szakasz a 28. héttől a gyereked megszületéséig tart. Ha a harmad elején jön a világra, már 95% esélye van az életben maradásra. Itt az idő, hogy összeállítsd a kórházi csomagot és kialakítsd azt a helyet vagy szobát, ahová az új családtagot haza fogod hozni. Nem kell aggódni, ha nem a kiírt napon születik meg, hiszen csak minden huszadik újszülött „pontos”. A legtöbb szülés a terhesség 38–42. hete között történik.

Hétfő reggel van, álmosan döcögünk a suli felé. Ahogy közeledünk, egyre több kiöltözött gyerek bandukol egy irányban. Jeges rémület szorítja össze a torkomat. „Te, Manna!” – fordulok hátra. „Ma ünneplőben kellett jönni?!” Hát persze, ma van a sulifényképezés. Ünneplő, egyen-nyakkendő, mifene. Még emailt is küldött az ofő. Csak valahogy a gyereknapozás-írás témazáróra felkészülés közben kiment a fejemből. Ez is. Pedig az én dolgom lett volna. Ez is.

21. hetes kismama vagyok. A terhességem hamar kiderült, mivel egyrészt extra érzékeny vagyok a testemben lezajló dolgokra, másrészt – egy kis túlzással – óramű pontossággal jelentkezett mindig a „mikulás”.

Mindig örömmel olvasom a szüléstörténeteket, így hát úgy döntöttem, én is megírom a sajátomat. Problémamentes terhesség után elérkeztünk az utolsó héthez. Vasárnapra voltam kiírva, csütörtökön az orvosom szerint még semmi jele nem volt annak, hogy szülnék. Megbeszéltük, hogy ha magától nem indulna be, akkor a közelgő hosszú hétvége előtt fogja beindítani. Kicsit csalódottan mentem haza, hiszen abban bíztam, hogy már csak pár nap és túl leszek az egészen.

A szülők egyik legnagyobb gondja, hogy mi legyen a hosszú nyári szünetben a gyerekkel. Pláne, ha van iskolás és óvodás gyermek is a családban. Az ovisnak csak egy hónap szünete van, ami nem esik feltétlen egybe a családi nyaralással, az iskolásnak azonban két és fél hónap. Ennyi szabadsága nincs a családnak. Mi legyen a gyerekkel egész nyáron? A fenti dilemma mellett bizony előjön, hogy ha már otthon a gyerek és a szülő is, mivel töltsük azt a sok-sok napot. Régen leküldték falura a gyereket a nagyszülőkhöz, ahol reggeltől estig jól elvolt a friss levegőn, bandázva a többiekkel. De ha a nagyi nem vidéki, hanem nagyvárosi, és panelban él, mihez tud kezdeni egy kisebb, vagy nagyobb unokával? Mi van olyan esetben, ha a szülők jövedelme bármi miatt kevés ahhoz, hogy a gyereket táborokba küldje? Csak drága programok vannak, amik jók is? Hogyan lehet pihentető a kisbabás, vagy totyogós, vagy a dackorszakos hisztizsákkal a családi pihenés?

Nem túl jól indult a reggelünk, gondoltam, megosztom veletek az okát…

Március végén négy gyerekkel megnéztem az Ékszer balett előadását, a kislányok álmát, a Jégvarázst. Az előadás színvonaláról már az a tény is árulkodott, hogy még ősszel vettem meg a jegyeket, de már csak az utolsó előadás napjára volt jegy. Mire elmentem egy héttel később, még mindig ősszel a jegyért, már minden jegy elkelt. Ezen felül azok, akik látták, ódákat zengtek róla. A gyerekeket csak néhány héttel az előadás előtt lelkesítettük be, mert négyévesen még nem tud mit kezdeni egy gyerek azzal, hogy majd tavasszal megnézzük.

Mint előző történetemben megírtam, szülés után közvetlenül tehermentesítő műtéten kellett átesnem, ami azt jelentette, hogy sztómát kaptam, kivezették a vastagbelemet a hasfalamra. Az indok IV. fokú gátrepedés volt, ami a „ volt orvosom” szerint kb. az én testi adottságom miatt történt, tehát a gátmetszés után szétrepedt odalent minden. Egybeszakadt a hüvely a végbéllel. Ezt így kimondani és leírni is elég szörnyű, míg átélni megfogalmazhatatlan érzésekkel, lelki fájdalommal bír.  Akkor azt mondogatta a nőgyógyász, hogy szerető családom van, túl fogom élni az egészet, és három hónap múlva vissza lehet rakni, ő nemzetközi szinten utánaolvasott. Reménykedtem benne, hogy így lesz, bár a sebész, aki a nőgyógyászati részt is varrta össze és a sztómát is, minimum hat hónap-egy évet mondott. Ez akkor még az egész lelkivilágomra rányomta a bélyeget. De talán az még jobban, amikor is ezt a helyzetet meg kellett tanulnom kezelni, együtt élni vele, megpróbálni „elfogadni”.

23. hét

Az előző részben összeírtam a szempontokat az ideális nyaralóhely kiválasztásához. Ahogy ígértem, most néhány általunk kipróbált szállodáról írok részletesen.

Ha a kifogásgyártásban versenyt rendeznének, én olimpiai bajnok lennék. Nem tudok menni edzésre, mert fáj a bokám. Mert megjött. Mert a gyerek beteg. Mert a macskát állatorvoshoz kell vinnem. Mert sok a munka. Mert fáradt vagyok. Mert meetingem van. Mert a Jupiter együtt áll a Szaturnusszal. Mert el kell ültetni a büdöskéket, és azt csak akkor lehet, amikor az edzés lenne. Mert takarítanom kell. Mert elutazom. Mert két nap múlva elutazom. Mert két napja elutaztam. Mert most már úgyis mindegy.

Három hónappal az esküvőnk előtt megbeszéltük a párommal, hogy abbahagyom a fogamzásgátló szedését, és utat engedünk a babaprojektnek. Nem görcsöltünk rá, még 25 évesek se voltunk, csak élveztük az életet.

Kislányom, Sári 13 éves lesz és 6. osztályos egy budai katolikus általános iskolában. Eddig viszonylag konfliktusmentes és eredményes tanulmányi előéletet tudhatunk magunknak: Sári jól tanul, érdeklődő és szeret ide járni. Az iskola légköre és a tanárok segítőkész, emberi hozzáállása miatt nagyon elégedett voltam. Bár az osztályközösség valahogy nem akart összekovácsolódni, Sárinak megvolt a baráti köre, akikkel jól érezte magát. Az sem volt gond, hogy mi nem vagyunk annyira vallásosak. Sári mindenképpen itt szeretné befejezni az általánost.

Kedves olvasók!

Előtte: Aludni... én csak aludni vágyom... Utána: Gyertek! Ugráljunk együtt az ágyon! Előtte: Nem akarok felkelni, ne már naaaa... Utána: Vajon milyen csodás kaland vár ma? Előtte: Bambán ülök, piszkálom lábkoszom... Utána: Száz plüssállattal vadul bábozom! Előtte: Lógok csak, mint pólómról a cérna... Utána: Veszettül zumbázom Beyoncéra! Előtte: Engem itt már semmi nem érdekel... Utána: Testem-lelkem pezsgő életre kel! Előtte: Tuti nem akarok több gyereket... Utána: Oda elférne még egy ágykeret! Előtte: Olyan a szemem, mint a vakondé... Utána: Én leszek a ló, te meg a zsoké! Előtte: Ne veszekedjetek! A hétszázát! Utána: Nézzük asszertíven a problémát! Előtte: Kérlek, hagyjatok már végre békén... Utána: Egy nagy-nagy ölelést szeretnék én! Előtte: Nem tudom. Csak. Menj beszélj apáddal... Utána: Ábrázolom legódarabkákkal! Előtte: Pislogok csak hol arra, hol erre... Utána: Ragasszunk, vágjunk, varrjunk, fessünk, süssünk-főzzünk, takarítsunk, kiránduljunk, öltözzünk be jelmezbe, táncoljunk zenére, és mindezt egyszerre!!! Látható hát- anya és a kávé: Előtte: KO. Utána: OK.

A következő Bezzeganya klubon beszélgessünk a hozzátáplálásról! Meddig tartson a kizárólagos szoptatás? És ha tápszeres a gyermek, akkor meddig kapja csak a tápszert? Kis darabkákkal, vagy péppel kezdjünk? Mi van, ha nem akar a szopáson/cumisüvegen kívül elfogadni a baba semmit? A nagy jó evő volt mindig, de a kicsibe két falatot se lehet belerimánkodni; mit rontottam el? Eperszezonban tényleg tilos az eper? Mikor adjunk gluténes dolgot? Mikor, mit, milyen sorrendben? Sokáig bármit adtam a gyereknek, mindent megkóstolt; most csak pizzát, tésztát és vajas kenyeret hajlandó enni; mit csináljak vele? Nem eszi meg a húst; hiánybetegsége lesz? Naponta maximum 1 dl-t hajlandó inni; baj ez?

Múltkor ott hagytam abba, hogy hiába volt kétcsíkos a teszt, az ultrahang nem mutatott semmit. Szombaton a férjem elment dolgozni, a gyerekekkel itthoni programot terveztünk, de a kisfiam nem volt semmihez lelkes, csak feküdni és mesét nézni szeretett volna. Ez nála sose jelent jót, főleg hogy az elmúlt 3,5 hónapban többet jártunk gyerekorvosnál, mint előtte három évig. Egész nap alig evett, és délután már láza is volt, így hívtuk az orvost, hogy aznap el tudunk-e menni hozzá. Szerencsére mehettünk. A doktornő megvizsgálta, és nagyon tudtunk örülni, mikor kiderült, hogy a füle rendben van (az elmúlt egy hónapban ugyanis kétszer volt fül-és mandulagyulladása), de a torka már nem volt. Gennyes mandulagyulladás, és egy újabb adag antibiotikum. Egy hetet volt oviban, hurrá…

Lányaim nagy játszóház-rajongók, a nagymamának köszönhetően viszonylag gyakran mennek ilyen helyekre. Én is vittem már őket néhányszor, de felnőtt szemmel egyik játszó sem fogott meg igazán. A törökbálinti Auchan Korzóján lévő Izgilandben most voltunk először, és szülőként is kellemesen töltöttem el az időt. Bár nagy előnye a játszóháznak, hogy ott lehet hagyni tombolni a gyerekeket (8 éves kor fölött), amíg a családi nagybevásárlást elintézi anya és/vagy apa, mi inkább beültünk kávézni és csacsogni az ilyen helyekhez képest baráti árakon dolgozó játszóbüfébe.

Facebookos játékunkban arra kértük az olvasókat, hogy írjanak vicces/érdekes történeteket, melyek gyermekeikkel estek meg. Zs majdnem kétéves kislánya családi napközis látogatásáról mesélt. Neked is van humoros történeted? Küldd el nekünk a [email protected] címre!

Az idei Gourmet Fesztivált május 18-21. között rendezik meg a megszokott helyen, a Millenáris Parkban. A rendkívül sokszínű étel- és italkínálat mellett ezúttal a mangalica és az eper kerül majd a figyelem középpontjába. A magyar gasztrokultúra legmenőbb fesztiválja  az idén nem csak az abban járatos  "nagyoknak"  tartogat izgalmakat. A  "kicsik" számára is remek programokkal készülnek a szervezők, így  érdemes gyerekkel, családdal  jönni a fesztiválra.

22.hét