Harmadik éve járunk a PlayIT-re. Idén azt hiszem, mérföldkőhöz érkeztünk: a Nagyot és számos osztálytársát most már nyugodtan elengedtem, hadd szórakozzanak magukban, bár néha összefutottunk a termekben. A Kicsi pedig először jött ki úgy, hogy már tudott olvasni is, ami néhány játéknál azért nem hátrány. Angolul viszont nem tud még, lehet hogy pont ezekből a videós szerepjátékokból fog majd?

Első meglepetésünk: idén nincs legó! Márhogy van, csak beköltözött a konzolokba egy-és többszereplős játékok formájában, a tavalyi-azelőtti építős stand az óriási LEGO figurákkal, az nincs, szerencsére van helyette annyi más, hogy kisebb a hiányérzet, mint gondoltam. Örömteli “nincs” viszont a fiam számára hogy a zombik is kihaltak a PlayIT-ról, már azok a maszkos-jelmezes ijesztő figurák, akik a frászt hozták rá egy-két éve. Mert ugye a Star Wars klónkatonáitól, kisebb-nagyobb Pókemberektől, százhúsz kilós ókori harcosoktól nem majrézik, Darth Vaderrel és a robot R2-val is szívesen fotózkodik, csak zombi, az ne legyen körülötte.

Második meglepetés: fiatalodik a közönség, de kevesebb a rajongva visítozó tíz-tizenegy éves lány, aki lelkesen üldözi a nálánál alig idősebb, inkább húszon inneni youtube-sztárokat. Inkább rengeteg, a fiamhoz hasonló nyolc-kilenc éves fiút látok idén, akik láthatóan nem ma játszanak a kirakott kínálattal először. Vadidegen srácok állnak egymás mellé a kétszereplős, kétkontrolleres Xboxok elé, hogy vagy egymás ellen harcolva, vagy egymást támogatva játsszanak egy kört. Pont a lego-környezetű játékokban gyakori az utóbbi felállás: én például guruló robot voltam a kölyök által mozgatott Leia hercegnő mögött valami sivatagban, ahol mindenféle titkos ajtókat igyekeztünk felpattintani, életre kelteni egy homokkal beterített űrhajót. Mit mondjak, az engem felváltó, kilenc év körüli gyerek sokkal jobban teljesített.

Harmadik meglepetés: Ázsia abszolút piacvezető és diktál. Nnemcsak technológiában, hanem ízlésben, megjelenésben, a játékok figuráiban és háttér-történetében, vagy akár az autók-helikopterek-egyebek mögé pakolt látványvilágban. Anime és keleti harcművészetek, ázsiai metropoliszok, “kawaii” vagyis fagylaltszínekben pompázó, über cukira tervezett figurák és tárgyak, Pikachu és Hellokitty, ázsiai zenékkel, és persze rengeteg Samsunggal, Nintendóval. Már nem kell törniük magukat, hogy az “európai” vagy “amerikai” ízlés szerint formáljanak át terméket, történetet, hiszen egyre több tini van, akik rajonganak az animéért, az ázsiai popzenéért vagy az ázsiai stílusú figurákért, és Hong Kong vagy Szöul városi díszletei közt is szívesen vezetnek virtuális versenyautót.

Negyedik meglepetés: hú, mennyi pénzt el lehet itt költeni. Maga a belépőjegy nem túl drága, minden menő eszközt ingyen és bérmentve lehet kipróbálni, beleértve az élőszereplős (tehát abszolút nem virtuális) lézerharcot, a kifinomult versenyautó-szimulátorokat, a VR szemüvegeket, a kisebb és nagyobb konzolokat. Ha viszont elcsábulunk egyrészt a kaja-és édességkínálaton (az árusok is tudták, mennyi 5-10 éves gyerek jön majd, tehát bőven készültek Jelly Belly-vel, különleges rágókkal, Harry Potter-féle csokibékával vagy a Bubbleology “teáival”), esetleg beleszeretünk valami kiegészítőbe (egészen jó fejhallgatók, egzotikus színben világító egerek, apró USB-eszközök), vagy meglátunk pár könyvritkaságot, vennénk pár “cuki” kabalafigurát vagy akciós játékot, szoftvert…akkor határ a csillagos ég. Pedig még előttünk a karácsony, amelyik gyerek kilátogatott a PlayIT-re, azt hiszem szerzett pár ötletet, mit kér a Jézuskától.

Ötödik meglepetés: méghogy a netgeneráció nem mozog! Talán nem hozza lázba őket a medicinlabda, se a hagyományos gimnasztika, de izzadásig ugrálnak a Let’s dance idétlen birkafiguráját utánozva, utolsó leheletig kergetik egymást a lézeres géppisztollyal, de a virtuális vívógyakorlatokra is mindig volt jelentkező (valódi vívómozdulatokkal vezényeljük a képernyőn lévő figurát, aki valakivel harcol, és ha jól láttam, kard vagy tőr volt a kezében….), ahogy a VR-segítséggel levezényelt “lőgyakorlatra” is. Sőt, pár srác, akik talán nem teljesítettek hű-de-hogy a tornaórán, azonmód kedvet kaptak némi kommandós kiképzésre, ha “valódi” felszereléssel, valódi katonák közt kellett laposkúszásban közlekedni vagy átlendülni egy amúgy kutyaközönséges tornazsámolyon. Elgondolkodtam, mennyi mindent lehetne akár iskolai környezetbe bevinni a job és élvezetesebb eredmény érdekében, ha odáig nem is jutunk el, hogy az Assassin’s Creeddel vagy a GTA-val tanítsuk meg a tizenévesek egy részét végre rendesen angolul.

Vakmacska

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

Anya, akkor te vagy a robottal!