Tavaly került a kezembe az Amit rosszul tudtunk a gyerekekről c. könyv. Ez a könyv ugyanazokat a kérdéseket boncolgatta (szintén tudományos kutatások eredményei alapján), mint a babalaborok alapkutatásainak jó része: mi a viselkedésünk tanult része, és mi az, amit tényleg „magunkkal hozunk”? Számos „ösztönről” ugyanis már bebizonyosodott, hogy az valójában tanult viselkedésünk része.
A Kis Tudósok délutánján bemutatkozott az Közép-európai Egyetem (CEU) Babakutató Labor, az MTA Babaakadémia és Hang- és Beszédészlelési Kutatócsoport és az ELTE Babalabor. Ezek a tudományos műhelyek alapkutatással foglalkoznak (céljuk tehát nem valamiféle közvetlen termék-vagy szolgáltatásfejlesztés), amelyek segítségével jobban megismerhetjük az emberi fejlődés egyes állomásait. Egyes esetekben közvetlenül is fény derülhet bizonyos rendellenes fejlődési jelenségekre, ám a vizsgálatok célja elsődlegesen nem az egyéni diagnosztika, hanem az általános minták megfigyelése, néhány előzetesen feltételezett állítás bebizonyítása vagy cáfolása.
A jelenleg folyó kutatások főleg a társas viselkedés, illetve az eszközhasználat tanulását célozzák. Egy nemrég publikált cikk szerint a babák bizonyíthatóan hajlamosabbak tanulni a saját kulturális csoportjukba tartozó, velük azonos nyelvet beszélő felnőttől. Már egészen fiatalon azonosítják a velük azonos kulturális csoportba tartozókat, és amikor tőlük tanulnak például egy tárgy használatáról, akkor nemcsak a praktikus ismeretet, hanem azt is megtanulják, hogy „nálunk ezzel így szokás csinálni”, ami néha még felülírja azt is, valóban a mutatott módszer-e a legeredményesebb az adott műveletre. A kutatások végső célja az, hogy jobban megértsük a gyerekeinket: már most világos a kutatók számára, hogy a gyerekek már egész kicsi, pár hónapos korban képesek felismerni, ha a másik valamit rosszul tud, sőt, akár egy három hónapos gyerek is képes megkülönböztetni azokat, akik segítik a másikat, és azokat, akik inkább hátráltatják. A kutatási eredmények eddigi módszereket és nevelési elveket kérdőjelezhetnek meg, amivel a jövőben harmonikusabb, gazdagabb szülő-gyerek kapcsolat, boldogabb gyerekkor alakítható ki.
Több kutatások közül érdemes megemlíteni a szemmozgás-követő kutatást, amiből kiviláglott, hogy már az egyévesek képesek logikusan összekapcsolni például a használati tárgy képét (pl. egy cipő) azzal a testrésszel, amihez kapcsolható az adott tárgy (pl. láb). De érdekes az a kísérlet is, amiben a babáknak mutatott videóban bemutatott változásokra láthatóan másként reagál a gyerek, ha közben valaki beszél hozzá a látott képekkel kapcsolatban. A kutatások alapján most úgy tűnik, a 18 hónaposok a szándékos tanítást előnyben részesítik a megfigyelés alapú „tapasztalati tanulás” módszerével szemben
A fejlődéspszichológiai kutatásának többféle célja is lehet: megérteni az emberi elme működését, pontosabb információt kapni a személyre szabott oktatás kialakításához, illetve egyes rendellenes működések esetében terápia kialakítása. A fejlődéspszichológia keretében vizsgálnak érzékelési, érzelmi és mozgásfejlődést: a logika fejlődését vagy a számfogalom kialakulását, a nyelvtanulást vagy a tudat fejlődésének állomásait.
Újszülöttkortól 18 hónapos korig figyelik a nyelvfejlődés alakulását, megfigyelve a gyerek reakcióit az édesanya által mondott mesére, képernyőn látott, vagy hangszóróból hallott hangokra. Mindezt EEG vizsgálattal egészítik ki. A viselkedés vizsgálatát genetikai mintavétellel kiegészítve kutatják a gyerek viselkedését különféle szituációkban. Ha van rá mód, a testvérek viselkedését megfigyelik és összehasonlítják adott helyzetekben. Az eddigi eredmények szerint a gének a környezettel együttműködésben hatnak.
A bemutatott kutatások azt vizsgálják, miben hasonlítanak és miben különböznek „szőrös gyerekeink”, vagyis a kutyák a valódi embergyerekektől. A fő kérdés, mi a csak ránk jellemző emberi viselkedés, és mi az, amit egy kutya vagy egy fejlett főemlős is képes. A kutatásban vizsgálják a kötődési mintázatokat, kutyát és farkaskölyköt is vizsgálva, megállapítva, hogy a kutya és a gazdája közt kialakuló kötődés nagyon hasonlít az anya-gyerek kötődéshez. De a kutatás keretében jelenleg vizsgálják például a kutyához és a gyerekhez beszélő felnőtt kommunikációs mintázatait, vagy a szociális viselkedés különféle genetikai mintázatait is.
A babalaborok délutánján az eszközök egy részét is ki lehetett próbálni vagy megnézni: mint például a szemmozgáskövető kamerát, az EEG-hálót, a kísérletekben szereplő néhány játékot.
Vakmacska
Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.