Káosz a terhességi vizsgálatok körül

Kisvárosi egészségügy=katasztrófa

Csalódásom rövid története ott kezdődik, hogy amikor héthetesen végre eljutottam egy normális (a városunk egyetlen normális sztk-s) nőgyógyászhoz, a rendelése előtt fél órával már ott voltam. Kb. tíz páciensből a nyolcadik lehettem, így jó egy-másfél órát vártam.

Gondoltam, most inkább később megyek, majd ha lecseng az első hullám. Tíz körül értem oda. Addigra dugig tömve volt a nőgyógyászati rendelő, aznapra beteltek, már nem lehetett bejelentkezni. Pedig nagyon reménykedtem benne, hogy ránézünk ultrahanggal a babóra.

Másnapra vérvételre voltam hivatalos (itt be kell jelentkezni vérvételre, bő egyhetes várólista van). Négyesben keltünk útra, csöpögő esőben, a két kicsivel, esőruha, gumicsizma, stb. - gondoltuk, legalább kimozdulnak ők is, és sétálnak picit, amíg engem megcsapolnak. Amikor a betegfelvételen meglátta a hölgy a kiskönyvem, azt mondja:

De bizony, az is kellett volna. A vércsoport megállapítását itt nem végzik, csak a megyeszékhelyen, már elvitték a vért, és nem maradhat ott a hosszú hétvégére - szóval, vagy leveszik a többihez a vérem, és kedden visszamegyek a vércsopis mintát levetetni, vagy keddre hagyjuk az egészet... Remek! Sírni lett volna kedvem!

Sajtkukac

Múlt hét elején valami kibírhatatlan nyugtalanság lett rajtam úrrá. Talán, mert tudtam, a férjem csak két napot dolgozik, aztán itthon lesz szabadságon, végre kimozdulunk, rokonlátogatunk, kirándulunk, stb. És még talán azért is, mert ezúttal iszonyú nehezemre esik várni egy-egy terhességgel kapcsolatos „eseményre”, így hogy itthon vagyok a gyerekekkel, akik már nem csecsemők, nem kötik le napi 24-ben minden figyelmem. Szép lassan egyre jobban feszített szét belülről a mehetnék, a tettvágy érzése – miközben borongós, esős-szeles idő volt. Aztán a szerdai és csütörtöki koppanás után kitört belőlem a feszültség, vagy egy órán át pityeregtem délután. Az előző terhességhez képest még mindig jól vagyok, akkor az első 3-4 hónapot végigbőgtem, igazi érzelmi hullámvasút volt. Most csak néhanapján kap el a sírhatnék...

Ezen kívül nincs sok tünetem. A várandósság legelején gyötrő lassú, nehéz emésztés öt-hat hét után átesett a ló túloldalára – akkor két-három héten át kétóránként farkaséhség tört rám. Szerencsére mostanra ez is elmúlt, az emésztésem visszatért a normális kerékvágásba. Mellfeszülésen, -érzékenységen kívül nincs más tünetem. Jah, dehogynem! Még mindig nem bírok rendesen aludni, most is épp az éjszaka közepén írom e sorokat. Sokszor kidőlök kora este, és a lányommal együtt elalszom – aztán felébredek az éjszaka közepén, mert pisilni kell ÉS szomjas is vagyok. Ezután pedig órákig fenn vagyok, alig bírok visszaaludni. A jobbik eset, ha csak 4-5 körül ébredek fel, amikor már közel a reggel, nem olyan kellemetlen a dolog, akkor már inkább vissza sem alszom.

Óh, és már most úgy nézek ki, mintha legalább 6 hónaposak lennénk! Az első várandósság előtt volt rajtam kb. 8 kg felesleg; mostanra ez már 25 kg... Nem kevés. Fogalmam sincs, hogy fogom leadni, most még nyilván nem is fogok ezen görcsölni, de azért jó lenne megtalálni egy egészséges egyensúlyt a várandósság alatt, hogy ez a felesleg már ne nőjön tovább.

Ági

Bezzeganya az Instagramon!

Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.

Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>

Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?