Tuti dobsz egy hátast attól, hogy mit derítettek ki a tudósok az európai őseinkről!

A legtöbb európainak még a vaskorszakban is sötét bőre volt

Egy új tanulmány szerint az európaiak körében a világos bőr viszonylag új keletű jellemző. Bár már a korábbi kutatások is kimutatták, hogy a kontinensen sok őskori ember bőrtónusa sötétebb volt, az új tanulmány eredményei azt sugallják, hogy a sötét bőr egészen a közelmúltig tarthatott – a világos bőr csak körülbelül 3000 évvel ezelőtt jelent meg.

A tudományos konszenzus régóta az, hogy az első emberek Afrikában jelentek meg, majd onnan fokozatosan szóródtak szét a világ többi részére. Azt is feltételezik, hogy mint ezek az ősemberek az északi régiókban letelepedtek – amit ma európai kontinensnek ismerünk – arcszínük végül kivilágosodott.

A tudósok felfedezték, hogy azok a gének, amelyek világosabb bőrt, szemeket és hajat eredményeznek, a korai európaiak körében körülbelül 14 000 évvel ezelőtt, a paleolitikum, vagyis az „őskőkorszak" késői szakaszában jelentek meg.

A rézkor (körülbelül 5000 évvel ezelőtt) és a vaskorszak (körülbelül 3000 évvel ezelőtt) közötti minták elemzése során kiderült, hogy a szóban forgó embereknek csak körülbelül a fele volt világos vagy sápadt bőrtónusú. Egyes régiókban a sötétebb arcbőr még a közelmúltig is feltűnőbb volt.

De hogyan és miért változott meg pontosan a bőrtónus a történelem előtti ősi Európában?

Miért alakult ki az ősi eurázsiaiak körében a világosabb bőr?

A modern emberek 60 000 és 70 000 évvel ezelőtt vándoroltak Afrikából Európába és Ázsiába, és arcvonásaik az idő múlásával fokozatosan megváltoztak.

Az egyik legkomolyabb oka annak, hogy az emberek genetikailag világosabb bőrt kaptak, az az ultraibolya (UV) fénynek való kitettség volt ezekben az új régiókban. Az ember sápadtabb bőre jobban alkalmazkodott az északi régiókban kevesebb UV-sugárzáshoz, a világosabb bőr ugyanis jobban elnyeli az UV-fényt és D-vitamint termel.

De ez a történelem során sokkal később történt, mint azt korábban hitték, ami arra utal, hogy további tényezők is szerepet játszottak benne, mint például az étrend.

Lehetséges, sőt valószínű, hogy mielőtt az emberi társadalmak letelepedtek és a mezőgazdaságra összpontosítottak volna, több D-vitaminban gazdag élelmiszert ettek. Ahogy azonban az emberi étrend fokozatosan megváltozott, genetikai szempontból előnyösebbé vált a bőrön keresztül történő szintetizálása. Ennél is fontosabb azonban, hogy ez nem egyszerre történt.

A tanulmány szerzői azt is megállapították, hogy a világos szemszín előfordulásának volt egy „csúcsa" a mezolitikumban (középső kőkorszak), majd a változás felgyorsult, ahogy a neolitikus földművesek egyre elterjedtebbé váltak Nyugat-Eurázsiában.

Vajon milyen szerepe volt a szexuális szelekciónak és a genetikai sodródásnak a bőrtónus változásában?

Ezek a fokozatos változások segítenek megmagyarázni az olyan felfedezéseket, mint amilyen az egykori, sötét bőrű, kék szemű férfihez, az úgy nevezett Cheddar Man-hez kapcsolódik, aki 10 000 évvel ezelőtt élt Nagy-Britanniában.

Amikor 1903-ban a Gough-barlangban megtalálták, a kutatók azt feltételezték, hogy feltehetőleg szőke haja, világos szemei és sápadtabb bőre volt, pusztán azon az alapon, hogy európai. Egy 2018-as DNS-elemzés azonban mást állapított meg, és végül arra a következtetésre jutott, hogy sötét bőrű volt.

A tanulmányban feltárt másik bonyolító tényező az, hogy a világosabb bőr az európai neandervölgyieknél már jóval azelőtt elterjedt lehetett, hogy a korai emberek odaértek volna – ami számos, a történelem előtti Európából származó maradványokon alapuló arcrekonstrukciókon is megfigyelhető –, ami azt jelenti, hogy a sápadt arcvonások genetikai fejlődése sokkal összetettebb, mint ahogy azt a korábbi kutatások feltételezték.

Mindeközben nem a D-vitamin felszívódásával kapcsolatos genetikai előny volt az egyetlen oka ennek a fokozatos eltolódásnak. Bizonyos jellemzők, mint például a szőke haj és a kék szem, valószínűleg olyan egyéb tényezőknek köszönhetőek, mint a szexuális szelekció és a genetikai sodródás, az allélgyakoriság véletlenszerű ingadozása a populáción belül.

Összességében az eredmények azt sugallják, hogy az ókori európaiak körében nem gyorsan alakultak ki a világosabb arcvonások, miután elhagyták Afrikát, ahogy korábban gondolták, hanem ezek a változások több ezer év alatt, számos különböző tényező miatt lassan mentek végbe, és a neolitikum idejénél is tovább tartott.

Bár az eredményeket még nem vizsgálták felül, és csak egy részét illusztrálják egy sokkal nagyobb képnek, mégis rávilágítanak arra, hogy az emberi evolúció milyen összetett volt, és mennyi mindent kell még megértenünk, még a mindössze 3000 évvel ezelőtti időszakokat illetően is.