Aztán tavaly, amikor elkezdett oviba járni, és még mindig lábujjhegyezett, gondoltuk, talán mégis meg kellene nézetni valakivel. Így a gyerekorvostól kértem beutalót az ortopédiára (Heim Pál), ahova el is mentünk valamikor október végén. Megnézték a lábát, annyit mondtak, hogy talán kicsit meg van rövidülve az Achilles-ín, és hogy valóban kötött/feszes a lábizomzata.
Kérdésemre, hogy ez vajon mitől lehet, hogyan alakult ki, nem kaptam egyértelmű választ, találgatásokra persze nem voltam kíváncsi. De azért elküldtek minket a neurológiára is, hogy megvizsgálják, és kizárják az idegrendszeri fejletlenség jeleit.
Rögtön utána telefonáltam is, de csak január közepére kaptunk időpontot. A doktornő mindent rendben talált, a kért laborvizsgálat eredménye is abszolút rendben volt.
Ezzel a papírral visszamentünk az ortopédiára (szerencsére ugyanarra a napra tudtam időpontot kérni), ahol igazán érdemleges dolgot nem tudtak mondani. A kórházi gyógytornát javasolták, és kiírtak neki egy éjszakai lábsínt (combtól a talpáig, ami derékszögben tartja a lábfejét).
Mondanom sem kell, hogy körülbelül háromszor volt éjszaka a lábán, mert egyszerűen abban nem tudott rendesen aludni, és minden próbálkozásunk ellenére is csak hiszti volt belőle, így nem is erőltettem tovább.
Mivel nem tudtam megoldani a mindennapos kórházi ingázást (ugye akkor már oviba járt a nagyobb, és van egy kisebb fiam is, aki jelenleg kétéves), hogy eljussunk a gyógytornára, így a kerületünkben keresgéltem megoldást, amit meg is találtam. Oda március óta, a mai napig járunk egyéni gyógytornára hetente egy alkalommal, de sajnos semmi változást nem vettünk észre a lábán. Itt azt mondták a sínt felejtsem el, mert náluk van súlyosabb problémával küzdő gyerek is, mégsem kell sínbe tenni a lábát.
Egy ideig csináltuk itthon a TSMT tornát is, de az végül valahogy elmaradt... Ezen a tornán főként olyan gyakorlatokat, játékos feladatokat csinálnak, amit sarokjárásban (pingvinezve) kell(ene) megtenni, illetve az óra része a lábának masszírozása is. Ez utóbbit persze nem szereti, és nem is nagyon hagyja sajnos. Mondták, hogy a legjobb lenne, ha itthon is tudnánk masszírozni a lábát, akár minden nap, a mutatott technikával, de ha ott nem viseli el, akkor nyilván tőlem sem fogja (próbáltam, tényleg.).
Nagyjából most így egy év távlatából, és a kifizetett (egyáltalán nem olcsó) tornabérlet sokasága után úgy érzem, hogy ez sem jelent megoldást a lábujjhegyezésre. Próbáltam mindenfelé utána olvasni ebben a témában, de igazából semmivel nem jutottam előrébb, és nem tudom, hogyan tovább.
Járt valaki hasonló cipőben? Van tapasztalatotok ebben?
Niki
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.