Lábad előtt szorzótábla, lépj a dinó lábnyomába!

Ha megkérdeznénk egy ovis-kisiskolás korú gyereket, milyen városban lakna legszívesebben, az eredmény (mondjuk lerajzolva) valószínűleg inkább hasonlítana a Tesz-Vesz Városhoz, mint a valósághoz. De miért is ne közelítsük egy kicsit a kettőt? Ha egy gyerek szemével látjuk a várost, akkor biztos, hogy több színt, több játékosságot, több érdekes-rejtélyes-vicces dolgot helyeznénk el a közösségi terekben, útvonalakon, amiken a gyerekek még kevésbé „robotpilóta” üzemmódban mennek végig nap mint nap – és szeretnének minden nap felfedezni valami izgalmasat.

A kivitelezést megelőző kutatás során azt vizsgálták, hogyan segítheti a design egy város életét, lakóit, ebben az esetben a gyerekek mindennapjait, a játszóterektől az iskolai étkeztetésig. Ennek része volt például a „Negatív terek” projekt, ahol azzal foglalkoztak, hogy hogyan lehet életre kelteni a „városi negatív tereket”, jellegzetesen olyan nyilvános tereket, amelyeken nap mint nap áthaladunk, és a kutatók szerint nem megfelelően használjuk őket, vagy nem érezzük eléggé jól magunkat bennük.

- írja az ismertető. A színes járdarajzok persze nem helyettesítik a gyermekbarát város alapvető követelményeit (mint például rámpa, alacsony padlós közlekedési eszközök, kikapcsolódásra-sportra alkalmas, gondozott közparkok és játszóterek meg effélék), de oviba-suliba menet már ezek is sokkal szórakoztatóbbak, mint a szürke járda és a piszkos pocsolya.

A hatás akkor igazán látványos, ha a gyerek előzőleg nem találkozott a vicces verssorral vagy a dinólábnyommal – ez utóbbi hatására akár a reggeli hisztit is abbahagyhatja, ha némi szerencsénk van és szereti a böhömnagy őskori állatokat. Sikerre számíthat még a találós kérdés - persze az igazi az lenne, ha minden reggel újjal találkoznánk, de a hagyományos technikákkal persze ez még nem megvalósítható.

– fogalmazott Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes a projekt indulásakor. A főváros vezetése elsősorban a 3-10 év közötti gyerekeknek szánta a színes járdafestményeket, a témákat is elsősorban az ő érdeklődési körükhöz vagy aktuális tananyagaikhoz szabták.

Én persze továbbra is irigylem azokat a városokat, akiknek saját, bitang tehetséges és egyszersmind „gyermeklelkű” képzőművészük tett arról, hogy a városban legyenek színes-vidám-fantáziadús látványelemek, amik nemcsak a gyerekeket varázsolják el. A legmázlistább talán az amúgy is programszerűen „gyerekbarát” Ausztria fővárosa, Bécs (ahol a Hundertwasser-épületeket vegytiszta gyermeki fantáziával tervezték, figyelmen kívül hagyva számos „felnőtt” hagyományt és előírást). De ilyen a katalán főváros, Barcelona is, ahol elvarázsolt gyerekként kódorogtam a Güell Park sárkányai és mozaikjai közt, vagy fedeztem fel a Gaudí-épületek rejtett zugaiban az addig nem ismert építészeti „meglepetéseket”.

Gaudínk vagy Hundertwasserünk egyelőre nincs, de a most bemutatott járdaképek alkotói is láthatóan kedvében akartak járni a 3-10 éves korosztálynak, még az is előfordulhat, hogy a mi fantáziánkat is megihletik, de legalábbis mosolyra késztetnek egy szürke, rohanós reggelen. A MOME már nem először lep meg remek projektekkel, ilyen volt korábban a „Letölthető Otthon”, a „Felhő projekt” vagy a Baby Toolbox.

Én egyébként azt is szerettem, amikor a kukásautók oldalát színes gyerekrajzokkal díszítették – nagyjából mindent üdvözlök, amely egy valódi várost kicsit hasonlatosabbá tesz a kicsik számára olyan barátságos Tesz-Vesz városhoz.

Vakmacska

Olvass még a szerzőtől!

Vannak a gyerekednek barátai? És neked?

Az e-sportot már iskolában is lehet tanulni

Már a babáknak sem mindegy, ki tanítja őket

Te tényleg figyelsz a gyerekedre?

A költészet olyan, mint az alkohol

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?