Mit mondjunk a gyereknek a halálról?

Sokszor előkerül, főleg alkalmakkor, vagy a halottak napja közeledtével, hogy mit is mondjunk a gyereknek az elmúlásról, a halálról. A hívő emberek elintézik néha egyszerűen azzal, hogy az angyalokhoz költözött. Az ateisták, vagy csak nem hívők ezt nehezebben oldják meg. De mindkét-három csoport kerülhet szorult helyzetbe a kis kérdezők kapcsán. Főként, ha baj van. Ha ő maga küzd a halálos kórral, vagy a tesó, kisbarát. Mert egy nagyit meg lehet magyarázni azzal, hogy öreg volt. Kivéve, ha azt hallja úton útfélen, hogy „jajj, milyen fiatalon ment el szegény”, ami igaz is lehet egy 50 év körüli nagyinál. De mit mondjak balesetnél? Vigyem-e el a temetésre? Hány éves kortól vigyem? Menjünk együtt halottak napi temetői sétára? Mi van a házi kedvencek halálakor? Sírhatunk a gyerekeink előtt? Mennyit mutathatunk a gyászunkból? Mi van, ha a vágyott kistesó hagy bennünket idő előtt magunkra? Nagyon nehéz kérdések ezek. Olyan problémák, amikkel nem mindenki és nem mindig tud kezdeni valamit.