Utólag állt össze a kép. Éreztem én, hogy baj van, de a hibát magamban kerestem. A kis- és középső csoportban nem volt semmi probléma. A képen egy gyerek volt, akivel a fiam három éven keresztül járt oviba.
A nagycsoportban jöttek olyan gyerekek, akik ilyen-olyan indokból nem kezdték el az első osztályt összesen tízen, ekkor teljesen újjászerveződött a csoportban a gyerekek baráti rendszere, erről még az óvónőkkel is beszélgettünk: valahogy már nem találta a csoportban a helyét a kisfiam. Klikkesedtek a gyerekek, és a három rosszcsont is megtalálta egymást. Mindegyikőjüknek nagyobb tesója volt, szóval gondolom, rutinjuk volt „a hogyan piszkáljunk másokat” témakörből.
Hogy előzheti meg a szülő, hogy a gyermekét szexuális bántalmazás érje, miből veheti észre, ha ez mégis megtörtént, és hogyan kezelje a helyzetet? Minden ötödik gyerek
Tovább>>>
Addigra várandós lettem, és a kisfiamat minden nap elhoztam ebéd után, de még így is rengeteg kárt okoztak neki. A legfőbb intő jel a körömrágás volt.
Sokat kérdezgettem, milyen volt az ovi, kikkel játszottál, stb. A jó dolgokat elmesélte, de a nem kívánatos dolgokra a „már nem emlékszem” választ adta. Gondoltam, ha baj van, sikerül felszínre hozni, de halandó emberként csak a felszínt kapargattam. Hamar eltelt a nagycsoport, lefoglaltam a délutánjait, rendszeresen vittem úszni, oda tettem a fókuszpontot, szerette nagyon.
Az óvónő közölte, nincs para, „az állatvilágban is így van, az erősebb legyőzi a gyengébbet. Mint például a gazellát megeszi az oroszlán.” Szóhoz sem jutottunk.
Tovább>>>
Miután vége lett az ovinak, és javában telt a nyár, sokat aggódtam a suli miatt, jó lesz-e, megállja-e a helyét, elég érett-e, stb. Emiatt sokat beszélgettem vele, hogy én is izgulok miatta, de jó lesz. Ezen a ponton kibukott belőle, hogy őt bántották hárman is, csúfolták és mindenhonnan elzavarták rendszeresen, ezért örül, hogy vége van az ovinak. Én ezt úgy próbáltam kezelni, hogy azt mondtam neki: biztos nem szeretik őket jól otthon, és ezért bántanak így másokat, és nem is szabad ilyet csinálni, mert fáj az embernek.
Később, az iskolában megszületett a rajz. Ekkor megint beszélgettünk és megmutattam és lefordítottam neki ezt a videót, az iskolai szekálás a címe.
Azóta nincsen gond, egy gyerek jött át az oviból vele együtt, de nincs meg a mozgatórugója, mintha egy báb lett volna a kisfiú ezekben a történésekben. A kisfiam teljesen abbahagyta a körömrágást, és sok mindenki szereti, vannak barátai, nincs egyedül.
A dadussal jó kapcsolatot ápoltam, és egy játszótéri beszélgetés alkalmával felhoztam ezt a témát, és azt mondta, ők nem vették észre, hogy baj van. Annyit tudtak, hogy „ők mindenkit piszkáltak”. Nem volt megfelelő eszköz a kezükben. A jól működő csoportot szétzilálták egy pillanat alatt. Az a gyerek, aki generálta ezt az egészet, szó szerint magasról tett rá, hogy mit mondanak neki a felnőttek.
A fenti rajz szerintem nagyon egyszerűen lefesti ezt a jelenséget, nekem szívbemarkoló mindig, ha ránézek.
K.
Hamarosan egy gyermekvédelmi szakemberrel is beszélgetünk a bántalmazásról. Ha van kérdésetek, kommentben feltehetitek. Ha pedig a ti óvodátokban, iskolátokban is felütötte fejét az erőszak, és jelen van a bántalmazás és a szekálás, megírhatjátok a konkrét eseteket a [email protected] címre.
Hagyta az óvónő, hogy verjék a kisfiamat az oviban
Rettegtem az osztálytársaimtól általánosban
Bántják a fiamat az oviban
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
