A nagycsoportban jöttek olyan gyerekek, akik ilyen-olyan indokból nem kezdték el az első osztályt összesen tízen, ekkor teljesen újjászerveződött a csoportban a gyerekek baráti rendszere, erről még az óvónőkkel is beszélgettünk: valahogy már nem találta a csoportban a helyét a kisfiam. Klikkesedtek a gyerekek, és a három rosszcsont is megtalálta egymást. Mindegyikőjüknek nagyobb tesója volt, szóval gondolom, rutinjuk volt „a hogyan piszkáljunk másokat” témakörből.
Addigra várandós lettem, és a kisfiamat minden nap elhoztam ebéd után, de még így is rengeteg kárt okoztak neki. A legfőbb intő jel a körömrágás volt.
Sokat kérdezgettem, milyen volt az ovi, kikkel játszottál, stb. A jó dolgokat elmesélte, de a nem kívánatos dolgokra a „már nem emlékszem” választ adta. Gondoltam, ha baj van, sikerül felszínre hozni, de halandó emberként csak a felszínt kapargattam. Hamar eltelt a nagycsoport, lefoglaltam a délutánjait, rendszeresen vittem úszni, oda tettem a fókuszpontot, szerette nagyon.
Miután vége lett az ovinak, és javában telt a nyár, sokat aggódtam a suli miatt, jó lesz-e, megállja-e a helyét, elég érett-e, stb. Emiatt sokat beszélgettem vele, hogy én is izgulok miatta, de jó lesz. Ezen a ponton kibukott belőle, hogy őt bántották hárman is, csúfolták és mindenhonnan elzavarták rendszeresen, ezért örül, hogy vége van az ovinak. Én ezt úgy próbáltam kezelni, hogy azt mondtam neki: biztos nem szeretik őket jól otthon, és ezért bántanak így másokat, és nem is szabad ilyet csinálni, mert fáj az embernek.
Később, az iskolában megszületett a rajz. Ekkor megint beszélgettünk és megmutattam és lefordítottam neki ezt a videót, az iskolai szekálás a címe.
Azóta nincsen gond, egy gyerek jött át az oviból vele együtt, de nincs meg a mozgatórugója, mintha egy báb lett volna a kisfiú ezekben a történésekben. A kisfiam teljesen abbahagyta a körömrágást, és sok mindenki szereti, vannak barátai, nincs egyedül.
A dadussal jó kapcsolatot ápoltam, és egy játszótéri beszélgetés alkalmával felhoztam ezt a témát, és azt mondta, ők nem vették észre, hogy baj van. Annyit tudtak, hogy „ők mindenkit piszkáltak”. Nem volt megfelelő eszköz a kezükben. A jól működő csoportot szétzilálták egy pillanat alatt. Az a gyerek, aki generálta ezt az egészet, szó szerint magasról tett rá, hogy mit mondanak neki a felnőttek.
A fenti rajz szerintem nagyon egyszerűen lefesti ezt a jelenséget, nekem szívbemarkoló mindig, ha ránézek.
K.
Hamarosan egy gyermekvédelmi szakemberrel is beszélgetünk a bántalmazásról. Ha van kérdésetek, kommentben feltehetitek. Ha pedig a ti óvodátokban, iskolátokban is felütötte fejét az erőszak, és jelen van a bántalmazás és a szekálás, megírhatjátok a konkrét eseteket a [email protected] címre.
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.