Elérkeztünk a számomra mérföldkő 37. héthez. A heti ctg ismét reaktív volt, össze-vissza mocorgott a babám. Dokim azt mondta, jelen állás szerint 50 százalék esélyem van a VBAC-re (ki hitte volna? Vagy sikerül, vagy nem.), de ha kihúznám a 39. hétig, már 60 százalék. Valamilyen telefonos alkalmazásba pötyögte be a BMI, életkor, korábbi szülés császár indikációja adatokat. Azzal bocsátott utamra, hogy gyógyuljak meg és pihenjek sokat, egy hét múlva ctg, ultrahang, teljes labor.
Elmentem a héten a szerintem utolsó dúlás információs estre kicsit lelkileg hangolódni, feltöltődni. Minden hónapban 10-e körül szokott lenni, mondtam is, hogy szerintem ez az utolsó, de ha tévednék, és valami csoda folytán március 10-ére nem szülnék még meg, már csak azért is elmegyek a következőre is mindenórás kismamaként.
Sajnos egy vírus ledöntötte az egész családot. Amikor a gyerek és a férjem is lázas lett pár nap különbséggel, már sejtettem, hogy nem úszom meg. Nagyon vacakul vagyok, de lázam nincs hál istennek. Gyenge vagyok, csak vonszolom magam, éjjel alig alszom. Ha nem a nagylány ébreszt, akkor a jósló fájásokra, a babám aktív mozgására, a vádlim görcsbe rándulására szoktam ébredni. Kértem a babámat, várja meg, míg meggyógyulok és gyűjtök egy kis energiát.
A betegség miatt a nagylány státuszvizsgálatát is le kellett mondani, talán eljutunk még szülés előtt.
Tesóm is hasonlóan fáradékony, rosszul alszik, ilyenkor üzengetünk egymásnak éjszaka.
Megint rá kellett jönnöm, milyen idilli tévképzeteim vannak a kétgyerekes létről, mikor mondom a lányomnak, hogy:
„Milyen jó lesz, jön a jó idő, megyünk sétálni sokat, toljuk a babakocsit, te meg szépen biciklizel vagy motorozol mellettünk.”
A válasz:
„Dehogy, anyaaa, én is beülök a babakocsiba!”
Pirilány
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?