Elmentem a héten a szerintem utolsó dúlás információs estre kicsit lelkileg hangolódni, feltöltődni. Minden hónapban 10-e körül szokott lenni, mondtam is, hogy szerintem ez az utolsó, de ha tévednék, és valami csoda folytán március 10-ére nem szülnék még meg, már csak azért is elmegyek a következőre is mindenórás kismamaként.
Sajnos egy vírus ledöntötte az egész családot. Amikor a gyerek és a férjem is lázas lett pár nap különbséggel, már sejtettem, hogy nem úszom meg. Nagyon vacakul vagyok, de lázam nincs hál istennek. Gyenge vagyok, csak vonszolom magam, éjjel alig alszom. Ha nem a nagylány ébreszt, akkor a jósló fájásokra, a babám aktív mozgására, a vádlim görcsbe rándulására szoktam ébredni. Kértem a babámat, várja meg, míg meggyógyulok és gyűjtök egy kis energiát.
A betegség miatt a nagylány státuszvizsgálatát is le kellett mondani, talán eljutunk még szülés előtt.
Tesóm is hasonlóan fáradékony, rosszul alszik, ilyenkor üzengetünk egymásnak éjszaka.
Megint rá kellett jönnöm, milyen idilli tévképzeteim vannak a kétgyerekes létről, mikor mondom a lányomnak, hogy:
„Milyen jó lesz, jön a jó idő, megyünk sétálni sokat, toljuk a babakocsit, te meg szépen biciklizel vagy motorozol mellettünk.”
A válasz:
„Dehogy, anyaaa, én is beülök a babakocsiba!”
Pirilány
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.